Méltó emlék – Thury Gábor jegyzete

Kovács Ferenc szobrát avatják ma a Fehérvár–Mezőkövesd NB I-es labdarúgó bajnoki mérkőzés előtt a Sóstói Stadionnál, az 1985-ben az UEFA-kupában döntős Videoton edzőjének állítva örök emléket.

Olyan korban élt, amikor – már elnézést a kifejezésért – Dunát lehetett rekeszteni a kiváló labdarúgókból, Kovács Ferenc, vagy ahogyan az MTK-szurkolók jobban ismerték, Kovács III, de leginkább „Ferike” egyszeres válogatott. Sebes Gusztáv szövetségi kapitány 21 évesen, 1955. november 13-án cserélte be Várhidi Pál helyére a félidőben a svédek 4:2-es legyőzése alkalmával a Népstadionban. Balhátvédként kapott lehetőséget, Bozsik József és Szojka Ferenc játszott fedezetet. Kovács Ferencnek balfedezet volt az igazi posztja, eleinte Kovács Imre, majd Nagy István (Paróka) mellett lépett pályára. Játékosként az MTK-val (1954–1965) bajnok (1958), KEK-döntős (1964), KK-győztes (1955, 1963), nem mellékesen olimpiai bronzérmes (1960). Hűséges típus volt: menyasszonya miatt – aki a felesége lett – 1956-ban megszegte a már aláírt szerződését a Manchester Uniteddel, inkább az MTK-ban – amelynél szinte kölyökként kezdett futballozni a háború után – és szeretett hazájában, Magyarországon maradt.

Edzőként még maradandóbbat alkotott, mint a játékosként. Az MTK-val MNK-győztes (1968), a Videotont három időszakban is irányította, előbb bajnoki második lett az FTC mögött (1976), 1985-ben pedig jött a világraszóló siker, a menetelés az UEFA-kupában (Dukla Praha, PSG, Partizan, Manchester United, Zseljeznicsar), csak a Real Madrid állította meg a Vidit. Magyar együttes ezt követően nem jutott rangos kupasorozat fináléjába. Edzői karrierjének szép befejezése volt az Újpesttel elért MNK-siker. Szövetségi kapitányként nyolc mérkőzés jutott neki a kispadon, előtte Baróti Lajost segítette az 1978-as vb-n. Munkáját a szigor, a tisztesség, az emberség jellemezte.

Azon kevés labdarúgók egyike, akik játékosként és edzőként is eljutottak európai kupa döntőjébe, mi több, szövetségi kapitány lett – nálunk Puskás Ferenc mondhatta még el ezt magáról. Székesfehérvárhoz különösen kötődött, egy interjúban kitért rá: „Család volt Sóstón, egy nagy család, amelyhez megtiszteltetés tartozni.” Nem véletlen, hogy 2008-tól 2018-as haláláig a fehérvári klub tiszteletbeli elnökeként tevékenykedett.

A szobor méltó emléket állít Kovács Ferencnek – s nem állom meg, hogy meg ne jegyezzem: tudna segíteni a csapatnak…

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!