Diktátum – Malonyai Péter jegyzete

Nagy a valószínűsége, hogy a klubokat bércsökkentésre felhatalmazó kormányrendeletet sokan diktátumnak tekintik, pedig csupán – lehetőség. Felhatalmazás, azt segítendő, hogy a koronavírus-járvány gazdasági nehézségeit átvészeljék valahogy. Az érintetteknek alkalmuk van arra, hogy akár bércsökkentéssel is minimalizálják az események elmaradása okozta kárt, lehetőséget kaptak, de – ismétlem – nem kötelezik őket semmire.

Önmagában nézve igaz, amit eddig leírtam, ám egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy a klubok is így gondolják. Érzésem szerint jó néhány felkent vezető fordul most a beosztottjaihoz, hogy: „Na, látjátok...!” Meggyőződésük, hogy őket kívánja segíteni a friss jogszabály, ami azért önteltségük bizonyítéka, hiszen nem róluk van szó, hanem a magyar sportról. Amelynek – ha hiszik, ha nem – éppen úgy szolgálói, mint azok a sportolók, akiknek beleavatkozhatnak – az egzisztenciájukba. Ha akkor, amikor szerződtették őket, teljes mellszélességgel kiálltak mellettük, széles mosollyal bizonygatták, hogy jó vásárt csináltak, tessék most is elővenni némi empátiát, s nem diktátorként lubickolni a rendeleti lehetőségben. Ha nem tudnák, a szerződési szabadság s benne a felek közös akarata most is tétele a magyar jogrendszernek, így senki sem tesz nekik szemrehányást, ha az ősi jogelveket követik, s megegyezésre törekszenek.

Vannak kételyeim, hogy ez lesz-e az általános módi, pedig lehetne. Ha léteznek hétpecsétes titkok a sportvilágunkban, közéjük tartozik, hogy miből, honnan érkező pénzzel gazdálkodnak azok, akik most rendeleti felhatalmazással spórolhatnak – a sportolóikon. Hogy mennyire nyereségesek, nincs róla pontos adat, ám aligha a sikeres, üzleti, sőt piaci alapú gazdálkodásuk jóvoltából telik jó esetben mindenre. Az viszont biztos, hogy azok jóvoltából tehetnek szert támogatókra, forrásokra, akiknek most csökkent(het)ik a bérét. És akik készek arra, hogy a békeidők beköszöntével tovább szolgálják klubjukat, segítve neki a túlélést, a fennmaradást, ideális esetben a gyarapodást.

Az urak élhetnek tehát a jogszabályi lehetőséggel, de vissza nem élhetnek vele. Legalábbis ha eleget tesznek annak a diktátumnak, amelyet nem foglalnak ugyan jogszabályokba, ritkán hangoztatják, talán mert – rossz tapasztalatok ide vagy oda – túlél korokat, válságokat: az igazi sport valódi sportembereket követel. Alaptörvény.