Az éjszaka – Sinkovics Gábor jegyzete

Nem lehet annyira sikertelen és nézhetetlen a magyar futball, hogy a szurkolók elforduljanak tőle. Nem érhet bennünket akkora kudarc és szégyen, hogy az emberek ne menjenek meccsre. Néhány napja hivatalos: válogatottunk csakúgy, mint az elmúlt harminc évben mindig, nem lesz ott a világbajnokságon. A múlt heti, portugáloktól elszenvedett vereséggel záruló mérkőzés végén mégis felállva tapsoltak a szurkolók a lelátón, mi több, zúgott a „Szép volt, fiúk!” Cristiano Ronaldo talán meg is kérdezte Pepét a meccs végén: Te, nem mi győztünk?

Lelkesedésünk, kitartásunk határtalan.

És megmagyarázhatatlan.

Klubcsapataink ezúttal sem érték meg az őszt, szép sorban kiestek. Most úgy telnek el a hónapok, hogy nincs miért izgulnunk. Béke és nyugalom honol majd a magyar labdarúgásban. Maradnak a bajnoki mérkőzések, és a leglelkesebbek, bármi is történt az elmúlt hetekben, hónapokban, években, évtizedekben, meccsre mennek. Ezen a langymeleg szombat estén is szépszámú publikum figyelte (és most hagyjuk a Népstadion meg a régi Üllői úti aréna nézőszámait…) a Ferencváros és a Vasas nosztalgiarangadóját. A tét, ahogy sejteni lehetett, Thomas Doll pozíciója volt. Ha nem is az állása, de legalábbis a bizalom elvesztése forgott kockán. Úgy tűnik, játékosai ragaszkodnak a német szakemberhez, mert ezúttal a gyenge, széteső Vasas ellen nagy küzdelmet vívtak. Írhatnám azt is, nagyszerűen futballoztak. De az utóbbit inkább hagyjuk meg Albert Flóriánnak, Varga Zoltánnak, Nyilasi Tibornak, Lipcsei Péternek és a dicső múlt megannyi kedvencének. Manapság beéri az ember, a fradista, az angyalföldi, az újpesti, a fehérvári, a kispesti azzal, hogy csapatának játékosa becsúszik, bevetődik, sprintel, odavág és harcol.

Ez a mi futballunk.

Ez lett belőle.

A Ferencváros játékosai, mintegy demonstrálva Thomas Doll mellett, ezt mutatták be szombat este. S persze meccsnézés közben eszébe jutott az embernek, hogy a most triplázó Varga Roland vagy a leheletfinom cselt bemutató Priskin Tamás erre vajon miért nem képes nemzetközi szinten. Bár ez a kérdés valamennyi, Magyarországon szereplő labdarúgónak is feltehető. De a szurkolók kitartanak, már fogynak a jegyek a Feröer elleni vb-selejtezőre. Tavaly az volt nálunk a sláger: Az éjjel soha nem érhet véget. Valóban, csakhogy éjszakáink azóta időnként rémálmokkal vannak teli.

S nyűgösek leszünk, ha felébredünk.