Sikeres búcsú – Malonyai Péter jegyzete

Feltehetően sohasem tudjuk meg százszázalékos bizonyossággal, miért állt fel Mészöly Géza a Haladás kispadjáról, magyarázat biztosan lesz, de az ok nem is érdekes, jómagam elfogadom, hogy belügy, munkajogi lépés. Nekem csak a hét meccsen szerzett hat pont gyenge érv, hiszen 26 forduló még hátravan a bajnokságból.

Arról nem beszélve, hogy a felek búcsúzóul pontosan úgy beszélnek egymásról, ahogy általában szerződtetéskor szokott az edző és a klubvezető. A Haladás Mészölyhöz intézett búcsúszavai ajánlólevélnek is megfelelnek, az edző véleménye a szombathelyi közösségről, légkörről szintén, ha komolyan vesszük őket, érthetetlenné válik, miért váltak el az útjaik.

Az edző előbb bent tartotta a Haladást az első osztályban, majd jött egy 5. és egy 6. hely – tizenkét csapat között, ezt tegyük hozzá. Ehhez képest részletkérdés a mostani szereplés, kivéve a legutóbbi bajnoki, az 1–0-ról 5–1-re elveszített, Puskás Akadémia elleni mérkőzés. Ismerve a honi futballközeget, jócskán vannak, akik tutira veszik, hogy a pályán lévők, úgymond, Mészöly ellen játszottak. Én nem hiszem, ám hogy mit gondolok, aligha érdekes. Ha úgy is van, akkor sem a tény a fontos, hanem az, hogy mi vezetett hozzá.

Ha volt bajuk a játékosoknak, vezetőknek Mészöllyel, szakmai aligha lehetett. Legalábbis ha komolyan veszem a döntő érvet (7 meccs/6 pont), hiszen a mérleg serpenyőjében ott van két és fél esztendő bravúrszereplése. Máshol kell keresni tehát az okot, ha keresni kell egyáltalán. Mert valamiért megszűnt a varázs, odalett a kötődés. Egy-egy futballcsapatnál apróságok módosíthatják az erővonalakat, rossz hangsúlyok, rosszkor kimondott szavak, felesleges vagy éppen meg nem kötött kompromisszumok szerintem többet nyomnak a latban, mint a pontok, a gólok, a fene nagy szakmaiság.

Mint olvasom, Mészöly Géza búcsúzóul lekezelt a játékosokkal, a híradás külön kiemeli, hogy Halmosi Péterrel is, akit néhány hete kitett a keretből.

Sapienti sat – mondja a latin, azaz: a bölcsnek elegendő.