A Fradi finn szélsője az NB I-ből lenne újra válogatott

– Hosszú út vezetett Helsinkitől Budapestig. Csupán huszonhárom éves, mégis, a Fradi már a negyedik csapata...
– Elismerem, kacskaringósnak tűnik a pályafutásom, ám nem tartom magam vándormadárnak. Hogy több együttesben is szerepeltem, azt inkább a töretlen fejlődéssel magyaráznám – mondta a Ferencváros új légiósa, Juha Hakola.

– A fejlődés egyben azt is jelenti, hogy mind feljebb lép, egyre erősebb bajnokságban játszik. A magyar futball azonban most nincs a topon...
– Hatesztendősen Finnország legnépszerűbb együttesében, a helsinki HJK-ban kezdtem futballozni, s persze szerettem volna felnőttként a nagycsapatban játszani, de nem adatott meg, mert alig múltam tizennyolc, amikor szerződtetett az észt Flora Tallinn. Nemcsak a fejlődésemet, a futballról alkotott filozófiámat is befolyásolta a váltás. Hosszas elemzés helyett legyen elég annyi, profivá váltam. Abból éltem, amit szerettem, azt csinálhattam, amit imádtam. Tallinnból kerültem be hazám korosztályos válogatottjaiba, s ez is a zökkenőmentes váltásnak tudható be. Később jött a hollandiai ajánlat, amelyet szintén előrelépésnek tekintettem

– De nem az Ajax hívta, nem is a PSV, hanem a Heracles. Nem hinném, hogy Finnországban a holland kiscsapatról álmodnak az ifisták. Vagy tévedek?
– Persze, hogy nem a Heracles a csúcsok csúcsa, de azért Tallinn után mégis hatalmas ugrásnak számított a holland bajnokság. Profi körülmények között dolgozhattam, és úgy éreztem magam a Heraclesnél, mintha a futballmennyországba kerültem volna. Minden más lett, a labdarúgás megítélésétől az edzésmunka minőségéig. Rengeteget fejlődtem, s bekerültem a válogatottba. Bár többször is a padon ültem, eddig egyszer nyílt esélyem a bizonyításra a nemzeti csapatban, Portugália ellen mutatkozhattam be. Rendre jól teljesítettem a Heraclesben, aztán pedig a Willem II-ben, s a meghívók is érkeztek, csak a játék maradt el. Talán mert inkább a rutinos játékosok – mint Jari Litmanen – kaptak lehetőséget. Így volt ez a magyarok elleni Európa-bajnoki selejtezőn is, amelyet sajnos kettő egyre elveszítettünk. Mára azonban változott a helyzet, átalakul, megfiatalodik a finn válogatott.

– Ha jöhetnek a fiatalok, az októberi budapesti visszavágón akár játszhat is?
– Azért ne menjünk a dolgok elébe! Előbb a Ferencvárosban kellene bizonyítanom, hogy aztán eszébe jussak a finn kapitánynak. Ehhez azonban kevés az idő, hiszen egy hónap múlva csap össze a két válogatott.

– Jól tudom, hogy a Debrecen is csábította?
– Valóban, és nagyon korrektek voltak velem a vezetők, csak a szerződés időtartamát illetően nem jutottunk egyezségre. Három évet ajánlottak, én viszont ragaszkodtam a kettőhöz. A Ferencváros ebbe belement, így kerültem Budapestre, s nem bántam meg, mert néhány nap alatt beleszerettem a városba. Mindent megkaptam, amire vágytam, most már csak a játék hiányzik. De az nagyon.

A TELJES INTERJÚT, MELYBEN HAKOLA ÖSSZEHASONLÍTJA A MAGYAR ÉS A FINN VÁLOGATOTTAT, ILLETVE BESZÉL A FERENCVÁROSI EDZŐVÁLTÁSRÓL, KERESSE A PÉNTEKI NEMZETI SPORTBAN!