Raksányi Krisztina: Sokat emlegetjük a 2019-es nyarat

– Még nincs harmincnégy éves, elég volt ennyi?
– Tizenöt évesen kerültem fel a felnőttcsapatba Pécsen, tizennyolc évnyi profi pályafutás elég volt, igen – felelte a Nemzeti Sport érdeklődésére a visszavonuló Raksányi Krisztina, aki korábban csapatkapitánya is volt a nemzeti együttesnek.

– Eredetileg, még 2022-ben hároméves szerződést kötött a Tenerifével, hogyhogy már tavaly hazatért?
– Azt a szerződést az első év után felbontottam, voltak fizetési nehézségek a klubnál és akkor már megfordult a fejemben, hogy abbahagyom, de adtam még egy esélyt magamnak, és nagyon jól sikerült az idényem az Esteponánál a spanyol másodosztályban. Így lett kerek a sztori, úgy éreztem, haza kellene jönnöm, belekezdenék egy másfajta munkába. Amennyire tudtam, a pályán is segítettem a Csata DSE-nek, amely feljutott az élvonalba, és mellette edzősködtem az utánpótlásban.

– Mikor volt a csúcson, melyik időszakában?
– Az utolsó egy-két, PEAC-ban eltöltött idényem jól sikerült, majd a miskolci etap is, úgyhogy nagyjából huszonhat-harminc éves korom közé tenném a legjobb formámat. Aztán a külföldi pályafutásom is elég eredményes volt, a tavaly befejezett évad szintén, mint utolsó tűz, de ami még beletartozik az említett időszakba, az a 2019-es szerbiai Eb és az utána következő első légiósidényem.

– Három Európa-bajnokságon szerepelt a válogatottal, mindháromnak megvolt a maga különlegessége, igaz?
– Így van, a 2015-ös Eb az eredményesség miatt nem volt különleges, de a hazai rendezés miatt mindenképpen. A 2017-es Eb-n felülmúltuk a házigazda cseheket és nagyon jó meccsen közel kerültünk az olaszok legyőzéséhez. Nagyot lépett előre a válogatott, és 2019 még erre is rátett egy lapáttal, azt a nyarat nagyon sokat emlegetjük a volt csapattársakkal, zseniális volt a felkészülés, az Európa-bajnokság, a csapat és a teljesítmény.

– Bánja, hogy lemaradt a 2023-as Eb-ről és a tavalyi olimpiai selejtezőről?
– Nyilván jó lett volna részese lenni ezen eseményeknek, de amikor 2022-ben visszavonultam a válogatottól, megváltoztak a prioritásaim. Anyukám életmentő beavatkozáson esett át, külföldön kosárlabdáztam, az itthon töltött időmben nem a válogatottal szerettem volna foglalkozni. Mindent megtettem a csapatért, amit tudtam, úgy is zártam le azt a korszakot a stábbal, hogy nincs bennem hiányérzet, és kívülről őszintén, rossz érzés nélkül tudok szurkolni az együttesnek.

– A meghatározó magyar csapatok közül csak a Sopron Basketben nem játszott. Soha nem hívták Török Zoltánék?
– Ha jól emlékszem, talán tizenhat-tizenhét éves koromban volt egy beszélgetés erről, de szerződésem volt Pécsen, tehát nem esett sohasem szó komolyabban, hogy oda igazoljak.

– Ki volt a kedvenc csapattársa?
– Pécsen nagyon jó volt a társaság abban a két évben, amikor nálunk volt a szerb válogatottból Nevena Jovanovics és egy évig Tina Krajisnik is. A válogatottból Simon Zsófit említeném, ő az egyik legjobb barátom, Győrből Varga Zsófit, és nem tudok elmenni amellett, hogy együtt játszhattam Iványi Dalmával, Vajda Annával és Fegyverneky Zsófiával, ők is meghatározó alakjai a karrieremnek.

– Legkellemetlenebb ellenfél?
– Simon Zsófi. Egy évet játszottunk együtt klubszinten, azon kívül egymás ellen küzdöttünk, ami nagy versengésbe ment át. Nem szerettünk egymás ellen játszani, de kihoztuk a legjobbat a másikból.

– Volt olyan edzője, akivel valós időben nemigen szeretett együtt dolgozni, de aztán rájött, hogy sokat tanult tőle?
– Fűzy Ákos mindenképpen ilyen. Már az utánpótlásban is nagyon kemény volt Pécsen, aztán a felnőttcsapatnál és Győrben is. Mostanában, a karrierem későbbi részében jöttem rá, mennyit jelentett nemcsak a pályán, az életben is a tanítása.

– Önnek hogy ízlik az edzősködés?
– Nagyon tetszik a munka az utánpótlás-játékosokkal! Kicsit Spanyolországban is belekóstoltam már ebbe, de kint még inkább a játékon volt a hangsúly. Az előző évadban is meg volt osztva, de nagyon élvezem, szerencsés vagyok, mert remek edzői kollektívával dolgozhattam együtt a Csatánál.

– Milyen korosztállyal foglalkozik majd a következő évadban?
– Még nem tudom pontosan, szerintem U14-U16-ossal, viszont nem a Csata DSE-nél folytatom. Ezúton is szeretném megköszönni a lehetőséget, amit a klubtól kaptam.

– Mire számít a csapattól az U19-es női világbajnokságon, amelyen másodedzőként segíti a mieinket?
– Egyelőre három háromnapos összetartásunk volt november óta. Nem könnyű a helyzet, U19-ben és U20-ban összesen van huszonkét ember, őket kell elosztani a két csapat között. Nagyon tehetségesek a lányok, jól dolgoztak eddig, s bár a vébét komolyan kell venni, kihozni belőle a legtöbbet, azért élvezni is kell, mert nem mindennap lehet ott az ember. Lesznek, akik dupláznak, és segítik az U20-as csapatot, hogy visszajusson Miskolcon az A-divízióba az Eb-n.