Soproni ászok – Malonyai Péter jegyzete

Már arra felkaphatja a fejét mindenki, hogy a soproni kosaras hölgyek az utolsó negyedben csupán három pontot kaptak az enyhén szólva is jó nevű Fenerbahcétól, ha pedig hozzáteszem, hogy egyet büntetőből, kettőt pedig már akkor, amikor minden eldőlt, még a szemek is elkerekedhetnek. Pedig a lényeg független az adatoktól: a Sopron kilenc esztendő elteltével újra ott van az Euroliga négyes döntőjében.

Három pont tíz perc alatt, ehhez azért a parádésnál is parádésabb védekezés szükséges, a védekezéshez pedig nem elegendőek játékosok, ahhoz csapat kell. Sőt: CSAPAT. Mondta is a kapitány, Fegyverneky Zsófia, hogy az egész idényben azért dolgoztak, hogy a szerdaihoz hasonló erősségű meccsen csak három pont jusson az ellenfélnek egy negyed alatt.

Tehát: a csapat. Nos, Sopronban most van, és nem csupán a kimagasló eredmény a bizonyíték rá. Ha léteznek nehézségek egy sorsdöntő találkozó előtt, nekik kijutott belőlük bőven. A mérkőzés reggelén derült ki, hogy Alaina Coatest családi tragédia érte, emellett Ángela Salvadorest allergiás sokk gyengítette le, Alekszandra Crvendakics gyötrő fájdalmakkal vette ki a részét a hőstettből.

Turner Yvonne „Sopron-kosárlabdának” nevezte csapata produkcióját, hiába, a kimagasló teljesítménytől rövid az út a védjegyig. Hogy a fogalom mit takar, foglalják össze a hozzáértők, tőlem legyen elég annyi, hogy nem csupán modern, hanem eredményes játékot is jelent.

Meg persze a hitet. Az első, vesztes randevú után azt érezték a játékosok, hogy nem játszották ki, ami bennük van, az isztambuli, győztes meccs után arról beszéltek, hogy az akarat, az elszántság diadala volt, most pedig ugyebár a „Sopron-kosárlabda”.

Kilenc évvel ezelőtt negyedik lett a salamancai négyes döntőben a Sopron, a csapat bedobója, Honti Kata akkor azt mondta, kár, hogy megilletődöttségük és rutintalanságuk miatt csak annyira futotta. Nos, a rutin most sem a soproniak jellemzője, nyolcan is húsz év körüliek a keretben, akik – Íniguez mester szerint – csupán néhány nap múlva fogják fel, hogy mit értek el, ám megilletődöttségről, félszről szó sem lehet.

Hiszen ahol az edző csak egy nap pihenőt engedélyez magának, ott a megszállottság az úr. Hogy közben megiszik egy sört a kollégáival, az a legkevesebb, hiszen – ászok.