Hatalmas csinnadrattával kezdődött a döntő, mégis hamar elhalkult a - kell-e mondani&? - megint nem telt háznyi közönség. A brnóiak ugyanis nem vették figyelembe, hogy itt rajtuk kívül mindenki a hazaiak győzelmét óhajtja, és ügyes, kulturált kosárlabdájukkal ők szerezték meg az aranycsata első nyolc pontját.
Nem borult a papírforma: szamarai ünneppel ért véget a négyes döntô
Nem borult a papírforma: szamarai ünneppel ért véget a négyes döntô
Innen még viszonylag gyorsan fordított a Wauters találataival lendületet vevő vendéglátó, de a második negyed elejétől, amikor egy 10-0-s sorozattal visszavette a vezetést a Gambrinus, hosszan tartó, kínkeserves időszak következett az oroszok számára. A csehek ugyanis magabiztosan meneteltek az itt talán emberéleteket követelő győzelmük felé, és hiába volt mindenféle zajkeltő eszköz együttes bevetése a támadásaik során, és hiába volt az elképesztő bírói nyomás, ők egészen a hajráig mindennel dacoltak.
Akkor viszont kissé megroppantak, persze ebben semmi meglepő nincs, figyelembe véve a nyilván nem nekik kedvező 25:17-es faultarányt, minek következtében két magas emberük is kipontozódott a legfontosabb pillanatokra. A felháborító bíráskodás ellenére 36 másodperccel a vége előtt, 67-66-nál még így is megvolt az esélyük a végső sikerre, de az addig remeklő Zirková mindkét büntetőjét elrontotta, ez pedig nagy luxusnak, helyrehozhatatlan hibának bizonyult. Bár mentségére szóljon, ez nem az a meccs volt, amelyen akár ő, akár a csapattársai túl sokat gyakorolhatták volna a szabaddobásokat…
A semleges szakemberek egyöntetű véleménye: méltatlan kezekbe kerültek az aranyak, a görcsösen és rosszul kosárlabdázó Szamara egyáltalán nem érdemelt győzelmet a fináléban. Viszont így veretlenül nyerte meg a 2004-2005-ös euroligás idényt, és arra, hogy egy csapat ténylegesen végigverje a kontinenst, a Como 1995-ös végső sikere óta nem volt példa.
Furcsa ez a város, az óriási kontrasztok miatt is: a teljesen a mai divat szerint öltözködő fiatalok jobb esetben panelrengetegekből, rosszabb esetben putriszerű építményekből tűnnek elő, és az is érdekes, hogy mennyi modern, nyugati autó jár a borzasztó minőségű utakon, meg hogy itt is van a kisiskolásoknak mobiltelefonjuk. A státusszimbólumokra tehát már jut pénz, a házak, a városkép rendbetételére azonban egyelőre nem, pedig az ideérkező vendégek főleg ez alapján ítélik meg a helyieket. Persze, azért látnivaló van bőven: alattunk egy hatalmas Sztálin-bunker, felettünk egy óriási rakéta, amelyről nem derül ki, kinek vagy minek állít emléket. Hogy nem a szocializmusnak, az elég valószínű, mert néhány lámpaoszlopon felejtett, kósza vörös csillagon kívül nem sok minden utal a nem éppen dicső (közel)múltra. Csak az összkép maga…
Az All Star-ötös: Edwige Lawson (Szamara), Alicia Poto (Brno), Katie Douglas (Vilnius), Taj McWilliams (Brno), Marija Sztyepanova (Szamara) A legértékesebb játékos (MVP): Taj McWilliams (Brno)