Van élet a B-csoportban is

Kelet–Nyugat gálára készülődött ugyanis szombaton a Budapest Sportarénában a honi labdaművészek színe-java, de előtte délelőtt a nyári streetballokról jól ismert arcoké volt a pálya, akik a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium által támogatott Jam Session keretében kosarazhattak egy jót – miközben végig szólt a ritmusos rapzene. Van, aki szereti, van, aki nem, egy biztos, a sportággal szinte összenőtt a kosárlabda őshazájából származó stílus, meg az ehhez tartozó öltözködés, lazaság, ami általában jellemzi a streetballosokat.
Hogy ezt újra megcsodálhattuk, azért hála annak, aki kitalálta, télen is lehet streetballozni, igazán nagy ötlet volt összepasszintani az egyik legnépszerűbb csapatjáték nyári válfaját az általában télen sorra kerülő All Star-gálával. Még külföldön sem nagyon lát ilyet az ember, pedig tényleg nagyon szeretik az emberek itt nálunk, ez most is kiderült, amikor valósággal elözönlötte a kosárcipős fiatalság a gigantikus létesítmény azon szegletét, ahol felállították számukra az utcán használatos palánkokat. Megvoltak a szokásos dobóversenyek, na meg a zsákolóshow is, ahol olyan kunsztokat láthatott az ember az ismeretlen ifjaktól, hogy bármelyik bronxi színes bőrű, rugólábú keményfiú megirigyelhetné.
Voltak VIP-meccsek is a szponzorok és a média képviselőivel – beszéljünk kicsit haza, nem hoztunk szégyent a lapunkra – volt kosárakrobata-bemutató, és már délelőtt megjelentek az est fénypontjai, a legjobb Magyarországon kosárlabdázó felnőtt férfi és női játékosok egy rövid bemutató edzés erejéig. A legjobbak – írtuk fentebb, de ez talán mégis túlzás, mert a végleges keleti és nyugati válogatottak láttán meg kellett állapítanunk, egyes kosarasoknak nem jelentett elég vonzerőt, hogy ekkora csarnokban és ekkora közönség előtt játszhatnak. Hiszen alátámasztva a jegyek gyors ütemű fogyásáról szóló előzetes híreket, nagyon sokan, majd kilencezren jöttek el az évzáró gálára. Ennyi néző legutóbb kis hazánkban a ’97-es női Európa-bajnokság elődöntőjén volt, a már nem létező Budapest Sportcsarnokban, amikor a Killik László vezette nemzeti együttes az éremszerzés kapujába került. Ennek már bizony hat és fél esztendeje, mint ahogy annak is – hogy egy kis szóismétlésbe bocsátkozzunk –, hogy a magyar nemzeti együttes éremszerzés kapujába került egy világversenyen…
Na de vissza a gálához, egészen pontosan a délutáni program elejéhez, amikor is az erősebbik nem 23 év alatti tehetségei számára megrendezett Tritax Rookie Game-en újfent kiderült, kosárlabdában is használ a fiatal játékosok fejlődésének, ha idejekorán kikerülnek külföldre. A példa erre jelen esetben a tudását Görögországban pallérozó Mándity Máté, aki egyértelműen a mezőny fölé nőtt a maga 21 pontjával és 67 százalékos dobóteljesítményével. Más kérdés, hogy ezzel a produkcióval sem tudta diadalra vezetni Nyugat gárdáját, mert a dobáspontosságban, lepattanózásban és összjátékban is ellenfele fölé növő Kelet folyamatosan növelve előnyét, simán felülkerekedett.

Nem úgy a felnőtt nők All Star-meccsén!
Itt ugyanis győzött az euroligás rutin, a leginkább Pécs–Sopron koprodukciónak tekinthető nyugatiak izgalmas végjátékban söpörték be a győzelmet, még úgy is, hogy a kezdőcsapatba beszavazott amerikai centerük, a PVSK-s Chantelle Anderson csak civilben lehetett társai között. A legfrissebb diagnózis szerint külső térdszalagszakadása van a légiósnak, de ha minden jól megy, elég lesz egy röpke háromhetes pihenő a teljes gyógyulásához. Végül is most belefér, csak tényleg három hét legyen… Érdekesség, hogy itt is egy vesztes, méghozzá a diósgyőri Eördögh Edit lett a mérkőzés legjobbja – nem alaptalanul esett rá a választás, mivel a fantasztikus bal kéz megint sokszor megvillant a GM Daewoo által támogatott hölgypresztízscsata során. Melynek záróakkordjaként diadalmasan csaphatott egymás tenyerébe Rátgéber László és Natália Hejková, a két nagy rivális euroligás együttes edzője, akik ezúttal közösen dirigálták a nyerteseket.
Átkötő elemként következett némi lufi- és ajándékeső a Hervis jóvoltából, az Experidance táncbemutatója, a Frogs zsákolóshow-ja – immár másodszor a nap folyamán –, a Cotton Club Singers himnusza – hibátlanul – és végül, de nem utolsósorban megannyi veterán klasszis köszöntése. Ôk a Válogatottak Klubjának tagjai, ahová az összes eddigi címeres mezben szerepelt, és még élő kosárlabdázót meghívták. Nem mindenki tudott eljönni, de például a 88 esztendős Velkey Feri bácsi igen, aki már az 1935-ös genfi Eb-n is képviselte a magyar színeket! Óriási tapsot kapott a nézőktől, akkorát, amekkorát az addig csak az újdonsült vb-ezüstérmes női kézilabda-válogatott jelen lévő és parkettre szólított négy tagja. Megérdemelte az ünneplést a magát idős korára is remekül tartó kosaras, miként a többi régi csillag is, akik talán esztendők sora óta nem léptek már játéktérre. Most, hála a szervezők újabb jó ötletének, igen, még ha csak civilben is.

És végül következett a fő műsorszám, a férfiak rangadója, ami miatt a legtöbben kijöttek, hiszen lehetnek bármilyen ügyesek a fiatalok, játszhatnak bármennyire is precízen a hölgyek, az igazi mégiscsak az, ha az erősebbik nem erejük teljében lévő képviselői csapnak össze. Hát összecsaptak. Hiszen fontos volt a presztízs, persze mindeközben a látványosságot is igyekeztek szem előtt tartani, elvégre ha valamikor, most aztán tényleg szép játékot akart látni a szurkolósereg. Volt is része jó néhány parádés támadásban, ami főleg az amerikaiak érdeme volt: nagyon elemükben voltak ezen az estén a gálát nem lemondó tengerentúli kosarasok. Közülük is leginkább a Kecskeméten játszó Cory Bradford és az újabban egri illetőségű Carl Mitchell nevű csokibőrű úriember, és mivel mindketten Kelet gárdáját erősítették, ez el is döntötte a K&H Lízing férfigálát. Előbbi 18 pontjával, tíz lepattanójával, valamint ugyanennyi gólpasszával tripla duplát ért el, ami köztudomásúlag óriási bravúr, míg utóbbi bebizonyította a maga 25 pontjával és 11 lepattanójával, hogy az NB I A-csoportja után is van élet, vagyis egy második vonalbeli játékost sem szabad leírni.
Merthogy ő bizony az. Ezúttal mégis Mitchell volt a gála hőse, aki egyébként két győzelmet is elkönyvelhetett szombaton, mert a zsákolóverseny is az ő diadalát hozta. Egy szó, mint száz, ez az ő estéje volt. Pontosabban az ő gálája.