Képes Sport
BERTA MIHÁLY 2021.04.07 14:47 Frissítve: 2021.04.09 11:47

Vissza kettő, padlógáz: Szöllősi-Zácsik Szandra önsegítő útja a gödör fenekétől a válogatottig

Ígéretes kezdés után megtorpanás, majd enyhe ereszkedés jellemezte a felvidéki születésű, de 2009 óta nemcsak nemzetiségét, hanem állampolgárságát és válogatottját tekintve is magyar Szöllősi-Zácsik Szandra karrierjét. A nehézségeit maga felismerő, s a változtatást is önerőből véghez vivő kézilabdázó azonban visszaverekedte magát a nemzeti csapatba, és akkor nyújtott kiemelkedőt, amikor a legjobban kellett.


Szöllősi-Zácsik Szandra a 2020-as Eb-n 27 gólt dobott, a magyar válogatott egyik legjobbja volt (Fotó: Kolektiff images)


– Mi a nagyobb szenzáció: a magyar női kézilabda-válogatott újbóli olimpiai szereplése tizenhárom évnyi távollét után, vagy hogy a sikeres kvalifikációból Szöllősi-Zácsik Szandra is kivette a részét?

– Nem tudom eldönteni, mert számomra mindkettő örömteli. A válogatott 2008 után is sokszor ott volt a tűz közelében, még ha akadtak is gyengébb időszakai. Az én érdemem pedig csupán annyi, hogy éltem a felkínált lehetőséggel, bár nem tagadom, felejthetetlen élmény volt tagja lenni az olimpiai szereplést kivívó együttesnek.

– Azért ha Marty McFly és a Doki DeLoreanja valamikor 2017 nyarán Szöllősi-Zácsikék kapuja előtt parkol le, és az időutazók egy idei sportalmanachot nyújtanak át önnek… Nos, szerintem előbb mondja ki tízszer egymás után nyelvbotlás nélkül, hogy fluxuskondenzátor, mint elhiggye azt, ami le van írva a papírra.
– Akkortájt keveset hittem volna el a sikeres válogatottbeli karrieremről, sőt a kézilabda-pályafutásomról sem szőttem tervet, nemhogy 2021-ig, de – dacára annak, hogy ott voltam a 2017-es világbajnokság keretében – még a következő év végéig sem.

 NÉVJEGY: SZÖLLŐSI-ZÁCSIK SZANDRA
Született: 1990. április 22., Révkomárom (Komarno)
Magassága/testsúlya: 185 cm/72 kg
Sportága:  kézilabda
Posztja: balátlövő
Válogatottság/gól: 67/222
Klubjai: Nesvady (Naszvad – Szlovákia), Vác (2004–2006), Ferencváros (2006–2009), Krim Ljubljana (Szlovénia, 2009–2010), Ferencváros (2010–2017), Budaörs (2017–2019), MTK Budapest (2019–2021), Ferencváros (2021–)
Kiemelkedő eredményei: junior Eb-ezüstérmes (2009), 2x KEK-győztes (2011, 2012), magyar bajnok (2007), Magyar Kupa-győztes (2017)

– Csak hogy konkrétumokról beszéljünk: négy évvel ezelőtt, huszonhét esztendősen, sportolói pályafutása talán legproduktívabb időszakában eljött a bajnoki címért harcoló, rendszeres BL-résztvevő Ferencvárostól, majd az NB I akkori tizenegyedik helyezettjéhez, a Budaörshöz igazolt. Nem tudom, mi a nagyobb talány: hogy miért került sor erre a szakmailag nehezen indokolható váltásra, vagy hogy utána hogyan tudott visszakapaszkodni a korábban megjárt magasságba?
– Fejben kissé feladtam az élsportot, ez az igazság. Azt nem állítom, hogy egyáltalán nem terveztem a kézilabdázással, vagy hogy a civil élet lehetőségein töprengtem volna, de nem éreztem biztosnak a lábam alatt a talajt. Hogy miért váltottam? Mert szerettem volna újraépíteni magam: túl voltam egy újabb műtéten, a pályán alig volt önbizalmam, közben gyötört a lelkiismeret-furdalás, hogy nem töltök elég időt a kislányommal. A távozást ugyanakkor nagy traumaként éltem át, és a következő idényem rá is ment a sebnyalogatásra.

– Erre az újratervezésre a Ferencváros nem volt alkalmas?
– Egy kisebb klub alkalmasabbnak tűnt. Nézze, ha az akkori önmagamra gondolok, mentálisan gyenge, önbizalomhiányban szenvedő játékost látok magam előtt, aki belül egyre csak őrlődik, ám minél jobban belelovalja magát önmaga hibáztatásba, annál nehezebben tud segíteni magán.

– Mondana rá példát, hogyan nézett ki ez a gyakorlatban?
– Ha a mérkőzésen elrontottam az első lövésemet, márpedig ilyen hozzáállással általában elrontottam, kész, vége volt mindennek, lehúzták a függönyt. Fent voltam a pályán és próbálkoztam legjobb tudásom szerint, de legbelül – ha mondhatok ilyet – eltemettem magam.

Az MTK-nak nagyon sokat köszönhet, itt nyerte vissza válogatott formáját (Fotó: Török Attila)


– Az imént arról beszélt, minél lejjebbre került a negatív spirálban, annál nehezebben tudott belőle egyedül kimászni. De miért akarta egyedül megoldani?

– Beszélgettem a problémámról sportpszichológussal, de alapvetően úgy éreztem, magamat kell kiráncigálnom a gödörből, máskülönben nem érezném kizárólagosnak a sikert.

– Maximalista?

– Ezek szerint.

– Gondolkodott azon, mi válthatta ki önből a nagy fokú bizonyítási kényszert akkor is, amikor már éppen elégszer bizonyított? Túl fiatalon került be a fősodorba, netán túl nagy betűkkel írták a homlokára, hogy született tehetség? Vagy mert felvidékiként mindig mindenért duplán meg kellett dolgoznia?

– Vagy mert túl korán kellett felnőnöm és önellátóvá válnom? Nem tudom, és az igazat megvallva, nem is tartom fontosnak. A lényeg, hogy felülkerekedtem az akkori gondjaimon.

 TÍZET, ANYA, TÍZET

Szöllősi–Zácsik Szandra nem győzte hangsúlyozni, milyen pozitív hozzáállással, mennyire eltökélten készült a magyar válogatott szerbek elleni, Győrben lejátszott olimpiai pótselejtező mérkőzésére. A kvalifikáció szempontjából kulcsfontosságú összecsapáson a csapat magabiztos, 31–23-as győzelmet aratott, az MTK átlövője a mezőny legeredményesebbjeként hét góllal (valamennyit akcióból lőve) tette hozzá a részét a tokiói repülőjegyhez. Ha azt vesszük, hogy Szöllősi-Zácsik alig három hónappal korábban, a dániai Európa-bajnokságon kerek 10-essel kínálta meg déli szomszédunkat, akár szerbspecialistának is kikiálthatnánk. Holott mindössze annyi történt, hogy a jobbkezes játékos az Eb óta minden válogatott meccse előtt zsákmányszerzési ígéretet tesz a hatéves Hanna lányának; valahogy úgy, ahogy Kag, a róka „vette fel a rendelést” – egészen addig a baljóslatú éjszakáig – a kis Vuktól.

„Éppen a szerbek elleni Eb-meccs előtt kezdődött – eleveníti fel családi szokássá váló történet előzményét Szöllősi-Zácsik. – Megkérdeztem Hannát, hány gólt lőjek aznap. Azt mondta, »anya, hát tízet«. Egy gyereknek nem lehet hazudni, gondoltam, úgyhogy meg sem álltam tízig. Más kérdés, hogy azóta még egyszer sem sikerült beletrafálnom. De azért remélem, kicsit így is büszke rám…”


– Meg tudja fogalmazni, mi hozott változást?

– Borisz fiunk születése után kezdtem el azt érezni, hogy másként tekintek a kézilabdázásra, s ezzel együtt a sportágban betöltött szerepemre is. Fokozatosan feloldódott bennem a görcs és az állandó teljesítménykényszer. Meg aztán amíg nem kézilabdáztam, rájöttem, mennyire hiányzik a sportág, mennyire rosszul gondoltam korábban azt, hogy meg tudnék lenni nélküle. Ekkoriban nagyon sok kézilabdameccset néztem a televízióban, és élvezettel figyeltem a találkozókat. Ha láttam egy szép megoldást, már nem azt mondtam magamban, hogy „Hát igen, ezt is tudja, én bezzeg nem!”, hanem azt: „Basszus, ha ő meg tudja csinálni, akkor én is!”

– Ennyi?
– Elmondva talán ilyen egyszerű, de közben rengeteget kellett dolgoznom azért, hogy a ráeszmélésből tényleges szemléletváltás alakuljon ki a pályán is. Kétségtelen, a felismerés adta meg a végső lökést, hogy a saját értékeimet kell előtérbe helyeznem, mindenáron.

– És a családtagok segítsége?

– Rengeteget köszönhetek nekik. A szüleimnek, a gyerekeimnek és a férjemnek is  (Szöllősi Szabolcs, a Dabas válogatott beállója – a szerk.), aki szakmabeliként mindig pontosan értette, mi a bajom, mi bánt, mit gondolok erről vagy arról a szituációról, és abban is próbált segíteni, hogy mit hogyan kellene csinálnom ahhoz, hogy változzon a helyzetem. Mi a kezdetektől fogva igyekszünk támogatni egymást. Nekem sokat jelentett, amikor láttam, hogy sikerei vannak, és neki is inspiráló az én példámon keresztül azzal szembesülni, hogy igenis vezet vissza út a legmagasabb szintre, csak változni kell, és persze sokat dolgozni.


Szöllősi Szabolccsal 2014-ben házasodtak össze, két gyermekük született (Fotó: Szöllősi-Zácsik Szandra archívumából)

– Szöllősi-Zácsikként más érzés pályára lépni, mint a házassága előtt Zácsikként? Egyáltalán, eszébe jut mérkőzés közben, hogy mondjuk akár belövi, akár kihagyja a helyzetet, ahhoz onnantól a másiknak is van köze – még ha aprócska is?

– Megvan ennek is a maga pszichológiája, bár rám sokkalta nagyobb hatással vannak a gyerekeim. Tavaly, a járvány első és második hulláma között kihozták őket a nagyszülők egy edzőmeccsünkre. Ha azt mondom, izgatott voltam, nem mondtam semmit. Hangsúlyozom, ez csak edzőmeccs volt, de úgy hajtottam, mintha az életem múlna rajta, vagy mintha azt akartam volna nekik megmutatni, hogy akkor is fontos és hasznos dolgot csinálok, amikor nem lehetek velük. Mindenesetre sokkal motiválóbb volt, mint tudni, hogy a tévé előtt ülve néznek, sajnálom, hogy még jó ideig nem ismétlődhet meg az élmény.

Újra húzóember a válogatottban (Fotó: MKSZ/Kovács Anikó)
– A Budaörs után az MTK-hoz került. Ott azonnal az új Szöllősi-Zácsik Szandrát láthatta a közönség?
– Egy folyamat volt, ami viszont aligha ment volna végbe, ha a bennem megérett változási szándék nem találkozik azzal a befogadó és segítő közeggel, amit az MTK tudott és szerencsére a mai napig is tud nyújtani. Miután visszatértem a pályára és aláírtam a klubhoz, folyamatosan kisebb-nagyobb, ám mindig egymásra épülő célokat határoztam meg magamnak. Ahogy elértem az egyiket, nem álltam meg, nem örültem neki hosszasan, nem pihentem, hanem mentem a következő feladat irányába, de csak észszerű mértékben. Ettől a tudatos tervezéstől sokkal kiszámíthatóbb lett az életem, volt mihez igazodni, volt mit magamtól számon kérnem. Rendszeres játéklehetőséget akartam, aztán húzóemberré válni, olyanná, aki mindig hozza magát, nem csak néhány emlékezetes periódusa van a mérkőzésen, aztán visszavált közepes tempóra. Amikor ezt is megvalósítottam, jöhetett a következő lépcsőfok: visszakerülni a válogatott keretébe, majd ott is egyenletes, jó teljesítményt nyújtani.


– Jelenlegi klubcsapatában, akárcsak korábban a Budaörsben, relatíve kevés a mérkőzéseket eldönteni tudó klasszis. Meglepő, hogy mégis éppen ebben a klubban tudta helyreállítani a megtépázott önbizalmát, hiszen azt gondolnánk, egy sztáregyüttesben, több hasonló tudású klasszis között eloszlik a felelősség, a kisebb hibák is beleférnek, ezért aztán ott könnyebb betömködni a lyukakat a magabiztosság falán.

– Én inkább fordítanék a nézőponton: nem lehet, hogy nekem éppen ez a nagyobb feladat, és az ezzel járó felelősség hiányzott ahhoz, hogy elkezdjek hinni magamban? Hogy azt érezzem a pályán, vagy én dobom be, vagy talán más senki?

– Felnőtt a feladathoz, mert felnőhetett?
– Másképpen gondolkodom az életről, a sportról, a kézilabdázásról, és ebben az egész bonyolult rendszerben elfoglalt helyemről, mint korábban bármikor. Sokkal tudatosabban, és ami még fontosabb, sokkal pozitívabban. Ehhez kellett a két gyerekem, kellett a férjem empátiája, az edzőim nyitottsága és bizalma, és kellettem persze én, hogy felismerjem, miben és főleg mennyit kell változtatnom.

– Az MTK-t irányító Golovin Vlagyimirnak mekkora szerepe van az újjászületésében?
– Nagyon sok segítséget kaptam tőle, amiért nem győzök eléggé hálás lenni. Megtaláltuk a közös hangot, tudja, mivel érdemes engem motiválni, mikor kell szólnia, mikor csendben maradnia, és azt is érzi, mivel lehet rám hatni. Most, hogy sikerült az olimpiai kvalifikáció, már figyelmeztetett, le ne merjem mondani a válogatottságot, különben nem áll jót magáért.

Elek Gáborral úgy ismerik egymást, mint a tenyerüket

– A közös szakmai munkát nem sokáig élvezheti, hiszen a következő szezonban újra a Ferencváros öltözőjében lesz otthon. Furcsa lesz a visszatérés?

– Az elmúlt évek után igen, furcsa lesz az újrakezdés, noha ismerős helyre, ismerős emberek közé megyek vissza. Nekem egyébként a visszatérés lehetősége a legcsodálatosabb ebben a történetben, hogy klubszinten is van még helyem a legmagasabb fokon. De előtte jó lenne még az MTK-val is nagyot alkotni, mondjuk elcsípni a nemzetközi szereplést érő helyezést a bajnokságban. Szerintem nem lehetetlen, mert most ugyan a tabella közepén állunk, de sok az elmaradt meccsünk.

– A Fradival pedig meg sem állna a BL négyes döntőjéig?
– A bakancslistámon van még néhány kipipálatlan tétel, és nem tagadom, a világversenyen szerzett érem mellett a final four-szereplés áll a tetején.

– De addig is ott az olimpia. Mer már ábrándozni?
– Még nem, még messze van és jelenleg a világ is túl bizonytalan. Ameddig lehet, szeretnék örülni a kvalifikáció sikerének. Abban azonban biztos vagyok, ha a szerbek elleni mérkőzésen tapasztalt, „megdöglünk a sikerért” mentalitást meg tudjuk őrizni, pontosabban át tudjuk menteni az olimpiai tornára, ott sem kell feltartott kézzel pályára lépnünk egyetlen riválisunk ellen sem.

„Ha a „megdöglünk a sikerért” mentalitást meg tudjuk őrizni az olimpiai tornára, ott sem kell feltartott kézzel pályára lépnünk egyetlen riválisunk ellen sem.” (Fotó: Török Attila)

– Ahhoz képest, hogy már tizenévesen az NB I-ben játszott, és nem volt húsz, amikor világbajnokságon szerepelt a felnőttválogatottal, az olimpiai lehetőséget, miként karrierje első Eb-részvételét is csak harmincon túl kínálta fel önnek a sors. Csalódott, hogy a válogatottban még nem volt alkalma kiteljesedni?

– Amikor 2011-ben lemaradtunk a világbajnokságról s azzal egyszersmind az olimpiáról is, irgalmatlanul nagy csalódás volt. Ezért is volt fontos, hogy a mostani olimpiai selejtezőn sikerrel járjunk. Kárpótlásul a tíz évvel ezelőttiért, és mert a kerettagok között vagyunk néhányan, akiknek minden bizonnyal nem lesz már több lehetősége. Ezért mindenki azt sulykolta a szerbek elleni összecsapás előtt, hogy most sikerülnie kell, mert így, együtt aligha lesz következő alkalom. Az Eb-k? Ötször játszhattam volna 2020 előtt, de vagy sérült voltam, vagy gyermeket vártam. Annak azért örülök, hogy tavaly végre bemutatkozhattam a kontinenstornán – jobb későn, mint soha.

– Lehet, hogy egyszerűen csak későn érő típus?

– Ha hiszi, ha nem, olykor én is ezzel vigasztalom magam.

 AZ ELSŐ...
…bajnoki mérkőzés
2005. február 2., Vác. A hazai NKSE a Ferencvárost fogadta a női NB I 17. fordulójában, amikor Vura József úgy döntött, ideje mély vízbe dobnia Zácsik Szandrát, a csapat nem egészen 15 esztendős tehetségét. A felvidéki születésű, szlovák ifiválogatott balátlövő – aki két évvel korábban került Vácra, és a korosztályos bajnokságban eleinte Zácsikováként írták be a nevét a jegyzőkönyvbe – nem tudta megakadályozni a Ferencváros 36–29-es győzelmét, ám jelzésértékű, hogy a következő év nyarán már a zöld-fehérek népligeti öltözőjében volt otthon.
…nemzetközi kupatalálkozó
Azt a „luxust” is megengedhette magának, hogy hamarabb játszott nemzetközi kupamérkőzést a felnőttek között, mint magyar bajnoki találkozót. A különbség mondjuk alig egy hónap volt a KEK 2004–2005-ös kiírásának javára. A Vác ekkor két hazai pályás mérkőzést játszott az eleve feltett kézzel érkező macedón TK Prileppel, s annak rendje és módja szerint kettős győzelemmel lépett a következő körbe. A kis Zácsik mindkét találkozón játszott, az elsőn két, a másodikon négy góllal tesztelte a háló szakítószilárdságát. A folytatásban már nem villogott a Vác, a legjobb nyolcba kerülésért kettős vereséget szenvedett a német Nürnbergtől.
…ferencvárosi bajnoki
„Görbicz Anita óta nem láttam olyan tehetséget ebben az életkorban, mint Szandra” – lelkendezett Németh András 2006 őszén, miután az edzéseken is megbizonyosodott arról, hogy a Váctól elszipkázott Zácsik Szandra nagy nyereséget jelent az FTC-nek – Tóth Tímea sérülése miatt ráadásul üstöllést. Zácsik már a Hódmezővásárhely elleni nyitó fordulóban lehetőséget kapott, amit az átlövő nyolc góllal hálált meg. És hogy sem az új környezet, sem a ferencvárosi szurkolók lelkes érdeklődése nem zavarta össze, azt jelzi, az ősz további 12 bajnokiján újabb 55 süvítő rakétával kedvetlenítette el az ellenfelek kapusait.
…meccs a felnőttválogatottban
2009 második fele fölöttébb izgalmasan indult Zácsik Szandrának. Júliusban megkapta a magyar állampolgárságot, augusztusban kulcsembere volt a hazai rendezésű junior Európa-bajnokságon második helyen végző magyar együttesnek, sőt a kapus Víg Vivien társaságában bekerült a torna álomcsapatába (Majda Mehmedovics, Nora Mörk vagy a későbbi ferencvárosi csapattárs, Danick Snelder társaságában). Szeptember 22-én végre a felnőttválogatottban is magára ölthette a címeres dresszt: Mátéfi Eszter kapitány Aarhusban, a németek elleni világkupameccsen szavazott neki bizalmat. Két gólt dobott, ám a németek néggyel nyertek.
…külföldi idény
2008 februárjában a Krim Ljubljana szerződtette a 17 éves Zácsikot, nem is a kézilabdázó, hanem szülei kívánságának megfelelően. A két évre szóló megállapodás 2009 nyarán, az átlövő ferencvárosi szerződésének lejártakor lépett volna életbe, ám Zácsik már az év elején ki kívánt farolni a klubváltásból. Előbb szóban állapodott meg a zöld-fehérekkel, aztán amatőr státusra próbált váltani – hiába. Az EHF (később visszavont) eltiltással fenyegetőzése után szeptember elején hivatalosan is állást foglalt: Zácsik a Krim Ljubljana kézilabdázója, óhajnak, sóhajnak helye nincs. A magyar játékos első idényében bajnoki címet és Szlovén Kupát nyert, az évad végén viszont vállsérülést szenvedett, májusban meg is kellett műteni. Többet nem játszott a kék-feketéknél, sőt a szerződése lejárta előtt fél évvel, 2010 decemberében visszatért a Ferencvároshoz.
…nemzetközi serleg
Magyar bajnokságot egyszer (2007), hazai kupát szintén egy alkalommal (2017) nyert, és kétszer a KEK-trófeát is elhódította a zöld-fehérekkel. Az első siker 2011-ből való: ez volt az az évad, amelyben a Fradi úgy jutott be a legjobb nyolc közé, hogy több idegenben lőtt góljának köszönhetően ejtette ki a dán Viborgot. Ennél valamivel többet mond el a 66–66-ra végződő párharc izgalmairól, ha eláruljuk: a Ferencváros továbbjutását jelentő gólt három másodperccel a lefújás előtt Zácsik lőtte be hétméteresből. A trófeáig vezető út innentől egyenes volt és a fináléban a spanyol Alicante is fejet hajtott Elek Gábor együttes előtt. Egy évvel később jöhetett a címvédés.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2021. április 3-i lapszámában jelent meg.)

2021.04.16 15:55:35

Kézilabda RUSZNÁK GYÖRGY

Ezzel lényegében kijutott a világbajnokságra a magyar női kézilabda-válogatott.

2021.04.15 21:10:14

Kézilabda MONCZ ATTILA

ALAPVONAL. Az utolsó tíz percre, borítékolhatóan minimum tízgólos előnynél Ambros Martín vezetőedző nyugodtan beküldheti a pályára. És akkor jöhet tíz perc folyamatos vastaps, standing ovation, neki szóló ének, aztán pedig a lefújás után mindenkinek rengeteg könny és szép emlék.

2021.04.13 11:50:00

Kézilabda BÁLINT MÁTYÁS

A 66 éves mesteredző úgy véli, a siker a legjobb orvosság konfliktus ellen.

2021.04.12 14:23:52

Kézilabda NAGY PÉTER, VINCZE SZABOLCS, HATÁR DÁVID (percről percre)

A rekordgyőztes bakonyi együttes 28. alkalommal nyerte meg a Magyar Kupát.

2021.04.12 11:17:47

Kézilabda BOBORY BALÁZS

A Dunaszerdahely női kézilabdacsapata a nemzetközi porondon is képviselheti a felvidéki várost.