Elek Gábor: Amikor ott a lehetőség, élni kell vele

– Az elmúlt hétvégén idegenben is legyőzték a másik újonc Szombathelyt, így újabb fontos lépést tettek a bronzérem megszerzése felé.
– Nagyon fontos és nagyon nehéz mérkőzés volt – válaszolta a női kézilabda-élvonalban első idényét teljesítő Mol Esztergom edzője, Elek Gábor. – Eleve jó csapat a Szombathely, hazai pályán pedig különösen erősnek látom. Szerencsére a kapusoknál nagy volt a különbség a javunkra, és a szívünk is megint a helyén volt, mert négyszer kellett megnyernünk a meccset. Úgy tűnik, nem szeretjük, ha több góllal vezetünk, mert nagyobb előnynél mindig csináltunk valami nagy hülyeséget, felesleges kiállítást kaptunk, elpasszoltuk a labdát, így visszajött az ellenfél. A végjátékban viszont kicsit fegyelmezettebbek lettünk, és a szerencsével sem álltunk hadilábon.

– Miből merítenek erőt a nehéz meccsek hajrájában?
– Nagyon nagy szíve van ennek a csapatnak, ami most is megmutatkozott, hiszen továbbra is akadnak hiányzóink, Kovács Anett és Nick Viktória még mindig sérült.

– Milyen állapotban fordulnak rá a bajnoki hajrára?
– A játékosoknak is elmondtam, két dolog hiányzik most belőlünk: a pihenés meg a munka. Pillanatnyilag így állunk. A csapat várta, hogy videózzunk az előző hétvége után, de én felrajzoltam a táblára, hogy milyen lesz a hátralévő nyolc hetünk. Következik a Fradi és a Győr, ezen túl kell lenni, és bármennyire is pozitív és optimista ember vagyok, könyveljük el, hogy nem nyerünk az e heti két fordulóban. De nem mindegy, hogyan nézünk ki a következő két mérkőzésen, mert utána öt „kis döntőt” játszunk a bronzéremért.

– A saját kezükben van a sorsuk a bronzéremért vívott harcban. A közvetlen rivális Debrecennek nem elég, ha megnyeri a hátralévő hét találkozóját, az idény végi előzéshez szüksége lenne arra is, hogy az utolsó öt körben az Esztergom is pontot veszítsen, ráadásul az egymás elleni összevetésben is önök állnak jobban. Csalódott lenne, ha nem szereznék meg a harmadik helyet az idény végén?
– Nem tudom… Most nyilván azt mondom, hogy igen, elvégre sportemberek vagyunk. Ha viszont úgy alakulna, akkor a negyedik helynek is nagyon tudnék örülni, mert azért az sem lenne kis fegyvertény. Ugyanakkor tényleg ilyen a sport, akkor kell nyerni, amikor lehet. Nekem ez a vesszőparipám: nem álmodozni kell, hanem amikor ott a lehetőség, élni kell vele.

– Az előző kiírásban a másodosztályban már szerepelt az Esztergommal az Elek Gyula Arénában az FTC U19-es csapata ellen, ám szerdán először meccsel a Fradi felnőttegyüttese ellen a Népligetben. Mennyire lesz különleges?
– Az biztos, hogy nem várom a meccset… Biztos vagyok benne, hogy egyrészt felemelő érzés lesz, más szempontból pedig mindenképpen nagyon nehéz.

– A bajnoki hajrát is szem előtt tartva szakmailag milyen célokkal várják a két élcsapat, a címvédő Ferencváros és a Győr elleni összecsapást?
– Nagyon jó lenne, ha fel tudnánk venni mi is a riválisok sebességét, ahogyan az is, hogy bizonyos periódusokban jelentős ellenállást fejtsünk ki. Ha nem adjuk fel, nem tojjuk össze magunkat, nem kell lehajtani a fejünket és szégyellni magunkat, azzal már elégedett leszek. Számszerű eredményben ezt nem tudom megmondani, de lényeges, hogy élvezni tudjuk a következő két meccset, azt, hogy ilyen csapatokkal játszhatunk. Nekem az a legfontosabb, hogy vagányak legyünk, és egyik találkozón se sérüljön meg senki sem.