Ne legyen langyos! – Bobory Balázs jegyzete

AZT MONDJA a 2–3. oldalon található címlapsztorinkban a Magyar Kézilabda-szövetség elnöke, Ilyés Ferenc, hogy hosszú időbe telt, amíg az utánpótlásban szerzett érmeket a felnőttmezőnyben is sikerült realizálni. Én mindig azok közé tartoztam, akik azt hangoztatták, nem szabad túlmisztifikálni az ifiben, juniorban elért eredményeket, mert sajnos mi, magyarok nagyon jók vagyunk abban, hogy ígéreteinket nem tudjuk befuttatni, eltékozoljuk a tehetséget, aminek több oka is lehet, de továbbra sem tudjuk pontosan, mi az.

Örvendetes, hogy kézilabdázóinknál hat évvel a női juniorválogatott világbajnoki címe után a felnőttmezőnyben is összejött az érem, mondhatjuk azt, hogy ez a szisztematikus munka eredménye, az állandóság ezúttal tényleg gyönyörködtet, Golovin Vlagyimir képes volt felemelni a legjobbak közé ezt a csapatot. Lehet, ünneprontó leszek, továbbra sem gondolom, hogy minden tökéletesen működik, de legalább a jelei megvannak, hogy tovább fejlődhet ez a szép sportág hazánkban. A sikerhez ugyanis nemcsak az kellett, hogy a szakmai munka világos elveken alapuló koncepción alapuljon, és legyen türelem kitartani mellette, hanem a játékosoknak is törekedniük kellett arra, hogy kilépjenek a komfortzónájukból. Szerencsére egyre többen gondolták úgy, hogy a meleg fészket, biztonságot, jólétet jelentő magyar klubokból külföld felé veszik az irányt, ahol lehet, hogy nem keresnek jobban, de találkoznak új kihívásokkal, nagyobb felelősséggel, világos és pontos elvárásokkal, esetenként pedig valós számonkéréssel is. És akár tetszik, akár nem: itthon jelenleg nem mindenhol dívik ez a módi.

Mondhatnám azt is, jó lenne már, ha az itthoni vizünk néha jéghideg lenne vagy túl forró, de ne legyen kellemesen langyos, amelyben túl jól érzik magukat a sportolók. Mert a tapasztalat szerint a magyar képes túl könnyen megszokni a jót, és nem tudja kellően értékelni, ha minden rendben van körülötte. Ezért kellene állandóan feszegetni a határokat, törni folyamatosan a szakmai csúcsok felé, persze nem feledve el az anyagi jólétet, biztonságot, de nem is prioritásként kezelve.

Kézilabdázóink 2024-ben megmutatták, hogy így is lehet, de a léc magasra került, és mostantól nem lehet más a cél, csak egyre feljebb helyezni.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!