Páratlan egyéniség – száz éve született a legendás kézilabdaedző Török Bódog

Fokozottan igaz ez, amikor már nem élő kiválóságaink adják a lehetőséget. Ilyen alkalom például a kerek évforduló: november 2-án 100 éve született Török Bódog, aki 23 esztendőn át volt a női kézilabda-válogatott sikerkapitánya, és mindmáig egyetlenként 1965-ben világbajnoki címre vezette Magyarország felnőttválogatottját.

Nagy dolog ez az egyszeri vb-aranyérem, amelynek megismétlése – ilyen-olyan okok miatt – a mai napig egyetlen kapitánynak sem sikerült. Mi lehet az oka ennek a páratlan diadalnak, mi mindennek kellett összejönnie ahhoz, hogy éppen Török Bódognak sikerüljön a bravúr 1965-ben, a dortmundi Westfalenhalléban, tizenkétezer néző előtt.

Természetesen az ilyen múltidézés sohasem törekedhet teljességre, de azért sok mindenre fény derülhet. Amiről nem mindenki beszél, de ami Török Bódog esetében tény, egy jó házasság jókorát lendíthet-segíthet a férj sikerességén. Márpedig Török Bódog felesége, Molnár Edit ilyen feleség volt, akinek érdemeit Bogyi bácsi is igen gyakran hangoztatta. És amit most, 11 évvel elmenetele után Editke a másik oldalról is megvallott beszélgetésünk során. Megajándékozott azzal a történettel, amit korábban sehol sem mondott el.

– Néhány nap híján 59 évig élt házasságban Török Bódoggal. Hogyan ismerkedtek meg?
– A mi történetünknél a romantikus filmekben sem írnak szebbet – állítja Editke. – Ma már a romantikát az emberek többsége kitörli az életéből – nem tudják, miről mondanak le önként! Szóval 1947. október 21-én a kelenföldi Hunnia moziba mentem a barátnőmmel, 18 éves voltam. Már a mozi előterében észrevettük, hogy két fiatalember figyel minket. A sors úgy hozta, hogy Bogyi jegye éppen mellém szólt. Észleltem a film során, hogy többet nézett engem, mint a vásznat. Utána bemutatkozott és megkérte, hadd kísérhessem haza.

– A séta végén pedig megbeszélték, hogy egy hét múlva találkoznak...
– Olyan időpontot adtam meg, amikor éppen zongoraórán voltam. Hazaérve – döbbenetemre – Bogyi ott állt az utcai lámpa alatt és közölte velem, hogy már bekopogott a szüleimhez és érdeklődött utánam. Azt is elmondta, hogy ő nem szélhámos és kérte őket, hadd jöhessen fel hozzánk, mert ő nem szeretne az utcán találkozgatni velem. S egyébként is, neki komoly szándékai vannak.

– A történet happy enddel végződött, a szándékuk ugyanis hat évig egyre erősödött, míg végül megismerkedésük évfordulóján, 1953. október 21-én össze is házasodtak.
– Mindmáig hálát adok a Jóistennek azért, hogy ezt a csaknem 60 évet együtt tölthettük el. Nem volt könnyű életünk, hiszen a sportolók az átlagtól eltérő, speciális ritmusban morzsolják az éveiket. Igyekeztem mindenben jó hátországot biztosítani a férjemnek, ő pedig a rengeteg, szerteágazó kötelezettsége ellenére is megtalálta az időt a családjára. Sajnos egyetlen fiunk, Richárd, a magyar szobrászművészet egyik kiemelkedő egyénisége 38 éves korában örökre itt hagyott bennünket. Negyvenkét szobra külföldön hirdeti kivételes tehetségét. Ez a tragédia teljesen összeroppantott bennünket, amely életünk végéig elkísér.

– E szomorú tény felelevenítését követően nehéz visszaváltanunk Bogyi bácsi szakmai életútjára, az elért eredményekre. Az eredmények pedig nem maradtak el. Tehetség, szorgalom, elhivatottság, áldozatkészség, következetesség, s még lehetne sorolni, mi kellett ahhoz a kivételesen hosszú és gazdag pályafutáshoz, amely a Kistextben kezdődött, majd a Goldberger női élvonalbeli csapatánál folytatódott. Amelynek fő fejezete az 1955-ös kapitányi kinevezésével vette kezdetét.
– A történet innen már sokaknak ismerős. Az első hivatalos mérkőzés az NDK ellen következett, amelyre a férjem nem utazhatott ki, s ezért a rádió mellett izgulta végig a saját, győztes bemutatkozását. Két évvel később, 1957-ben Jugoszláviában pedig már világbajnoki ezüstéremnek örülhettünk mindannyian. Az 1962-es romániai vb-ötödik helyet követő „csúcstalálkozón”, 1965-ben, Dortmundban pedig jött az aranyérem. Tudom, ehhez szerencse is kellett, hiszen az előcsatározások során csapatkapitányunk, Guricsné Pásztor Erzsike az NDK elleni két döntetlent követő sorsoláson a mi válogatottunkat juttatta tovább, de az akkori NSZK-ban a csapat bizonyított, ezt senki sem vonhatta kétségbe.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. november 4-i lapszámában jelent meg.)