A Cornexi hatgólos előnyre tett szert

"Jó lenne, ha végre hatvan percen keresztül egyenletesen, jól teljesítene a csapat" - fogalmazta meg kívánságát a századik nemzetközi kupamecscsén dirigáló izraeli bírópáros első sípszavát megelőzően Szabó Edina, a fehérváriak szakvezetője, aki bizony hamar szembesült a ténnyel: ezen óhaja nem teljesül…

Mindazonáltal a két dán és két svéd válogatottal kiálló Horsens sem nyílegyenes utat futott, a beállósokra, Falkra és Holmgrenre épülő játéka precizitásának köszönhetően néhol eredményes, kiszámíthatósága miatt viszont néhol akadozó volt. A félidő hajrájában 10-9-es állásnál robbantott a Cornexi, az addig feltűnően visszafogott Korgyuk három bombagóllal jelezte, miért is ő csapata első számú jobbátlövője. Ôrjöngött a publikum, midőn 14-9-es, majd 15-10-es előny virított a táblán, mindazonáltal jött az újabb csavar: a pihenő előtt három gyors találattal zárt a vetélytárs. Mindenki a fejét fogta, mintha tényleg egy, a nemes célt szolgáló hiper-szuper hullámvasúton lett volna… (15-13)

Éppen hogy kifújta magát a nagyérdemű, Ôri nyomta meg tövig a gázpedált: két betörés, két hetes, amelyeket Balogh zúdított be kíméletlenül. Az újdonsült helyi kedvenc, válogatott reménység, Tápai is új erőre kapott, kiharcolt hetesét követően ("BB" ismét pontos ítélet-végrehajtónak bizonyult) nagy gólt ragasztott a Nilsen által őrzőtt kapuba, 19-14-re alakítva az állást.

Fellegekben a Cornexi? Akkor lefelé menet. Úgy tűnik, lassan hagyományosan ez lesz a koreográfia a fehérvári társulatnál. A lendület közepette elegendő néhány típushiba, máris közelít az ellenfél: az irányító Eriksson vezérletével ismét látótávolságba (20-18) került a Horsens, mintegy jelezve, esze ágában sincs nagy különbségű hátránnyal hazautazni.

Hogy a hat annak köszönhető vagy sem, nézőpont kérdése. Mert végül mínusz hattal zárta magyarországi fellépését. Hogy miért? Egyszerű a válasz: a Cornexi a második felvonásban a fentebb közölt 20-18-as eredmény után végre átlépett az árnyékán! A lerohanások, az átlövések, a védések, a felállt, fallal szembeni játék mind-mind elsőrangúra sikeredett a folytatásban. Nem öt percre, nem hatra, nem is hétre, a maradék húszra. Kenyeres Fanni lábbal akkor verte meg védőjét, amikor csak akarta, a mellette vitézkedő Tápai Szabinával remekül szolgálták ki egymást; Siti Bea csodálatra méltóan mozgatta csapatát vagy éppen intette nyugalomra, midőn arra volt szükség; az addig rendre kiszolgáltatott helyzetben lévő Sugár Tímea is egyre többször járt túl a dán lövők eszén; Csernus Krisztina és a többiek a védekezésben jeleskedtek; no és Balogh Beatrix… A jobbszélső jobb szélsőkhöz méltóan futkározott a parketten, szokása szerint zseniálisan bánt a labdával is, szó szerint őrületbe kergette a vele szemben álló vendégeket.Tizennégyszer köszönt be (közte tíz akciógól), mintegy bemutatkozva a dánoknak a visszavágóra.

Szóval 32-26, hatgólos előny. Lehetett volna nagyobb, hiszen nyolccal, 29-21-re is vezetett a székesfehérvári társaság, ám a közönség természetesen nem volt csalódott. Hogy is lett volna, amikor végre a csúcson hagyták abba ezt a meccset a rajongásig szeretett hölgyek. Csak ott is folytassák!

Elégedett csapata teljesítményével?
Szabó Edina
Egészében véve úgy érzem, jól játszottunk. Voltak azonban olyan periódusai a mérkőzésnek, amikor olyan gólokat dobtak a dánok, amilyenre készültünk. Ha még egy kis pluszt tudunk hozzátenni ehhez a teljesítményhez, akkor a visszavágón nem lehet gond. Ez a dán csapat ugyan jól küzdött, de úgy gondolom, hogy védekezésben és lerohanásban ma felülmúltuk őket.

Thomas Hylle
Nem úgy sikerült a mérkőzés, ahogy elterveztük. A magyar csapat sokkal erőszakosabban védekezett és gyorsabb volt támadásban a vártnál. Nincs még veszve semmi, egy hét múlva felállunk és ledolgozzuk ezt a hátrányt.