A hajráig élt a remény

Ennek az eredménynek is köszönhetik a németek, hogy majdnem megtelt a 19 ezer néző befogadására alkalmas, kívül-belül impozáns létesítmény.
Az újvárosiak egy hete meghatározó emberüket veszítették el: Milorad Krivokapics ujjtörést szenvedett, és csak a pályán kívül tudta segíteni társait.
A legfelső karéjt kivéve megtelt az aréna, mindenütt kék-fehér zászlók lobogtak, de több helyen feltűntek a magyar zászlók is, az ideérkező dunaújvárosi és a környéken dolgozó magyar szurkolók jóvoltából. A koreai Jun Dunaújvárosban nem sokat mutatott képességeiből, összesen két találatig jutott, a visszavágón három perc alatt teljesítette ezt a penzumot (2-0). A koreai óriás harmadik lövését Stochl hárította, csakúgy mint Houlet lövését. A negyedik percben Császár ellen szabálytalankodtak, a büntetőt Vujin értékesítette. A 7. percben a parádézó Jun már 5-1-re növelte a hazai előnyt, Imre Vilmos időt kért. Grebenár lett a balátlövő, és Zubai helyett Császár vette át az irányító feladatokat.

Hat perccel a szünet előtt Vujin hétméteresből ismét kettőre csökkentette a hátrányt (9-7). Ekkor néhány perces mélyrepülésbe kezdett a Dunaferr, eladott labdáikból a hazaiak sorra szerezték góljaikat, a 26. percben Lapcsevics révén először került előnybe a Gummersbach (12-7). Ratka-mester is kikérte idejét, majd Császár szépített (13-9), és hat másodperccel a szünet előtt Mikler büntetőt hárított.

Szünet után a remeklő Dunaferr Vujin vezérletével 15-14-re zárkózott fel, ám a játékvezetők közbe léptek. Erősen lejtett a pálya a németek javára. Ezzel együtt a hajráig tartotta a lépést a többször is kettős hátrányban játszó magyar együttes, ám a végén továbbjutást ünnepelhetett a közönség, valamint egy nem akármilyen csúcsot is: EHF-kupa-meccsen még sohasem gyűlt össze ennyi néző!