Kiütöttük az olimpiai bajnok dánokat!

Egy újonccal, a győri beállós Borbás Ritával a kezdőben állt fel a magyar együttes, amely kezdésként rögtön kivédekezte a dánok támadását. Az ellentámadásból Kindl Gabriella bátran tört előre, vezette a labdát a félpályáról, majd a kilencesről felugorva hatalmas gólt ragaszott a felsőbe. Ezzel meg is adta a találkozó alaphangját. Gyors kontráknak köszönhetően rögtön elhúztunk 6-1-re, de ettől mintha megijedtünk volna, beállóból rendre betaláltak, majd fel is jöttek a vendégek. A lelkes újvárosi közönség előtt azonban tartották őket Tóth Tímeáék, a félidő felénél egy gólos volt a magyar előny. A félidőt mi zártuk jobban, hiszen négygólos előnnyel vonulhattunk pihenőre.

A második játékrész nem kezdődött éppen a legszerencsésebben, elől bizonytalankodtunk, ellenben a dánok biztosan használták ki a lehetőségeiket. Már kettőre is feljöttek, amikor felébredtünk az öltözői pihenőből és beindult a magyar henger. Húsz perc alatt mindössze négy gólt(!) engedélyeztünk a vendégeknek, ami még akkor is elismerést érdemel, ha tudjuk, ez a dán gárda csak nyomaiban emlékeztetett arra, amelyik Athénban vagy akár az Eb-n pályára lépett. Ettől függetlenül ők mégis a dán női kézilabdát képviselték, amely a szakágban minden korosztályban vezető szerepet tölt be a világban.

Fokozatosan nőtt a magyar előny, a végén Németh András, régi-új szövetségi kapitány egyik időkérésnél már csupán azt a taktikai utasítást adta a magyar lányoknak, asszonyoknak: az előbb nem kértem a közte tízet, de most már azt mondom, csináljuk meg!

És ők szófogadók lévén majdnem meg is csinálták! Sokat cseréltünk a mérkőzésnek ebben az időszakában, de ez a játékunkon és az eredményességünkön egyáltalán nem látszott meg. Minden benevezett pályára léphetett, a meccs előtt még nagyon izguló újoncok átestek a tűzkeresztségen. Ráadásul igencsak biztató játékot bemutatva.

Bár vezettünk a hajrában tizenegy góllal is, a vége közte kilenc, de Németh kapitány aligha lett boldogtalan ettől. A mérkőzés utáni értékelésében megemlítette, hogy csapatunknak nem volt gyenge pontja, az újoncok bátran, jól játszottak. Elégedett volt a két beállóval és a négy szélsővel, talán egyedül Madai volt az, akinek ez a nemzetközi szint még egy kicsit szokatlanabb, magasabb volt.

A magyar csapatban a most már rutinosabb játékosok közé sorolható, Tóth, Ferling, Mehlmann, Kindl négyes vitte a prímet mezőnyben. Ők négyen összesen tizenkilenc gólt szereztek, a leggólerősebb Ferling egymaga kilencet. Rutinosságuk, harcosságuk, gólerősségük, egyéni vállalkozó kedvűk és összeszokottságuk győzelmet ért. A fiatalok, köztük több újonccal pedig a tőlük elvárható lelkes játékot nyújtották, olykor az ebben az esetben jellemző és már-már elengedhetetlen szertelen, összeszokatlan, rutintalan játékkal.

A magyar kapuban két világklasszis teljesítményt láthattunk, az első félidőben Pálingertől, a másodikban Sugártól.

A dánok nem tudták érvényesíteni a kézilabdájukra jellemző gyors, dinamikus játékot. Ellenben mi többször is megkontráztuk a lassan visszazáró vendégeket. Játékunk igen széles repertoáron mozgott, igaz ezt a dánok is elmondhatják magukról. Próbálkoztak a csapatok a szélről, beállóból, átlövéssel, indítással, de gyakorló mérkőzés révén nem is igazán várhatunk mást. Nem maradt el a küzdelem sem, a kiállítások, sárga lapos figyelmeztetések és a büntetők száma egy átlagos nemzetközi kupatalálkozóval is vetekedett.

Folytatás Dániában, ahol két alkalommal is lehetőséget adunk a dánoknak a visszavágásra. Amennyiben nem változik gyökeresen a két csapat játékoskerete - a mieinknél egy csere lesz - és alapjában a játékhoz való viszony, akár meglepetést is okozhatunk az olimpiai címvédő otthonában. Persze, ehhez azért a szakág koronázott királynőinek, illetve hercegnőinek is lesz miden bizonnyal egy-két keresetlen szavuk.