Fordítani is remekül tud a magyar csapat

Ekke Hoffmann tanítványai nagyon vidáman gyakoroltak délelőtt a Hódos Imre-sportcsarnokban, alig egy kőhajításnyira az esti nagy csata helyszínétől. Persze nekik ezúttal nem volt veszítenivalójuk, hiszen a csoportmeccseken remek formában kézilabdázó házigazda ellen senki sem várt tőlük győzelmet. Ott viszont ha mégis sikerül két pontot szerezniük, az bravúr, amellyel nagy lépést tehetnek az elődöntőbe jutás felé. Pánikolniuk viszont egy esetleges vereség miatt sem kell, hiszen a csoport úgy áll, hogy a franciák és az osztrákok legyőzésével még révbe érhetnek. Azaz nekik nem volt tét a vállukon, míg a mieink számára hatalmas volt a mérkőzés jelentősége. A költözés után, az új környezetben is győzelemmel szerettek volna bemutatkozni Kiss Szilárd tanítványai, akik a szokottnál talán egy kicsit feszültebben melegítettek a mérkőzés előtt.
Sajnos ez a feszültség a kezdés után is megmaradt, sorra rontották el támadásaikat a magyar lányok, még szerencse, hogy az ellenfél sem volt sokkal pontosabb. Igaz, Blacha révén megszerezték a vezetést a németek, ám Radulovics hetesével, illetve Kindl átlövésből szerzett góljával az ötödik percben már nálunk volt az előny. Akkor nem sejtettük, hogy számunkra hasonlóan pozitív eredményt nagyon sokáig nem regisztrálhatunk. Sőt akadt a következő félórának olyan periódusa is, amikor úgy tűnt, reménytelen a magyar lányok helyzete. Mert a már említett Kindl-gól után több mint hét percig érintetlen maradt Englert hálója, és eközben a németek négyszer is betaláltak, azaz 5-2-re ők vezettek. Nagy Ivett szélről befejezett akciója törte meg a jeget (3-5). Még megnyugtatóbbá vált a helyzet, amikor nem sokkal később Radulovics átlövésével szemben is tehetetlen volt a németek kapusa. Már éppen fellélegeztünk volna, de a csapat sajnos még mindig nem nyugodott meg, így az egyenlítés helyett újfent meglógtak a németek. Főként Jurack volt ellenállhatatlan, ráadásul a semlegesítésére hiába talált ki újabb és újabb megoldásokat Kiss Szilárd, az ellenfél klasszisának mindig volt válaszlépése.

Így négy góllal megléptek Jurackék, s amikor a 18. percben Kulcsár betalált, az csak az eredmény kozmetikázásához volt elegendő (5-8). Azt hittük, ennél már nem lehet rosszabb, de tévedtünk. Mert a mérkőzésnek ebben a szakaszában semmi sem sikerült a magyar lányoknak, Englert remekelt a kapuban, támadásban pedig méltó társa akadt Juracknak Danilovic személyében. Így mire feleszméltünk a kábulatból, már 5-12-t mutatott az eredményjelző tábla.
Szerencsére három perccel az első félidő vége előtt alaposan összekapta magát a magyar válogatott. Az ezúttal kilencpercesre duzzadó gólszünetet Radulovics törte meg, s ez jeladás volt egy káprázatos finisre. A félidő végére öt gólig jutó dunaújvárosi klasszis vezérletével 10-13-ra zárkózott fel Magyarország.

Ki gondolta volna, hogy a szünetben annak örülünk majd, hogy mindössze háromgólos a németek előnye. Aztán néhány perccel később már nem ez volt a téma a Főnix-csarnokban. A szurkolók fergeteges biztatása mellett ugyanis hatalmas rohanásba kezdett a magyar együttes. Radulovics mellé felnőtt Tóth Tímea és Nagy Ivett, mindketten nagyon fontos gólokat lőttek, míg a kapuban Pálinger Katalin lehúzta a rolót. Így aztán alig több mint tíz perccel a második félidő megkezdése után Nagy Ivett emberhátrányból egyenlített, majd a vezetést is megszerezte. Innen pedig már nem volt visszaút a németek számára. A még mindig ellenállhatatlan magyar csapat ugyanis nemsokára már négy góllal vezetett (21-17). S hogy minek volt betudható a változás? Nos, amíg az első játékrészben mindössze tíz gólt szerzett a magyar válogatott, s ehhez 28 támadásra volt szükség, addig a folytatásban negyedóra alatt tizenegyszer találtak be Kiss Szilárd tanítványai, méghozzá 14 akcióból. Ez egészen káprázatos helyzetkihasználási arány. S ezzel még mindig nem volt vége a magyar fergetegnek. Hiszen a 49. percben a 9-es számú Radulovics 9. góljával 22-17-re alakult az eredmény. Igaz, ekkor újabb hullámvölgy következett, amelyet Radulovics kihagyott büntetője jelzett, ám ezzel együtt a magyar válogatott meg tudott tartani egy gólt előnyéből, s begyűjtötte az újabb Európa-bajnoki győzelmét. Az elődöntőbe jutáshoz azonban legalább még egy siker kell, no meg az a játék, amelyet az első félidő utolsó perceiben, illetve a második játékrész elején mutattak a lányok. Ha így lesz, akkor még sok olyan örömtáncot láthatunk, amelyet kedd este roptak Pálingerék a Főnix-csarnok kezdőkörében. ---- Jól van, megszáradt a zokni. Ez már félig garancia a sikerre. A száz százalékig pamutból gyártott harisnyát - és persze a nadrágot - ugyanis Kiss Szilárd hordja, akinek az irányításával még egyszer sem veszített női válogatottunk. Igaz, csupán szeptember óta felel a hölgyekért, de a nyolc meccsen át tartó veretlenség mégiscsak megsüvegelendő. Ha még behúzhatnánk négy strigulát vasárnap estig…
Ja, a zokni. Ez volna Kiss úr kabalája (legalábbis amíg el nem árultuk, addig az volt). Mint mondja, akadnak bevett szokásaik a találkozók előtt, ám egyiknek sincs akkora jelentősége, mint a lábakat melegen tartó ruhadaraboknak: mindig ezekben meccsel. "Hogy bírja a sorozatterhelést, annak van egy titka: kimosom a mérkőzések között…" - mosolyog őszes bajsza alatt a szakember, akit már ekkor a szívünkbe zárunk. Hát még akkor, amikor elődjéről, a hétgólos előnyről elbukott világbajnoki finálé, valamint a már félig megnyert olimpiai negyeddöntő miatt sokat kritizált Mocsai Lajosról így beszél: "Becsületes munka, tisztességes eredmény ez. Szerintem." Szövetségi kapitánnyá történő kinevezéséről pedig úgy vélekedik, egyfelől megtiszteltetés, másfelől a sportágban eltöltött négy évtizedét ismerték el ily módon. Bizony negyven esztendő hosszú idő, de lesz ez még hosszabb is…

Amúgy jó dolga van: megszokta a stresszt. Homlokán csupán annyi a barázda, mint egy átlag hatvanévesnek. Vagy kevesebb, mert a veszprémi fiúkkal, illetve a dunaújvárosi lányokkal elért sikerek felértek egy-egy ránctalanítással. Ha ez így folytatódik, olyan kisimult arccal vonul majd nyugdíjba, mint az az ember, akinek világéletében más dolga nem akadt, mint hogy székeket fessen egy autósmoziban…
Árad belőle a nyugalom meg a türelem (hú, menynyi rózsája lehet…); ami azt illeti, egy női csapatnál ez nem hátrány. Lám, most is mi történik: huszonhét perc telik el, és vezetnek a németek 12-5-re. Kiss Szilárd nem toporzékol, nem csapkod, nem kiabál, csak időt kér, és halkan magyaráz. Az eredmény? A félidőben mindössze hárommal megy a rivális.
És ez még semmi! 2-1 és harminchat perc után ismét előny itt: 17-16! Láss csodát: az addig guggoló Kiss Szilárd is feláll. A németek pedig lassan térdre kényszerülnek. A baj az, hogy csak lassan: az utolsó másodpercig izgulhatunk azon, hogy meglesz-e az újabb két pont. A végén persze mi nevetünk, az irtózatos mélyről visszajövő játékosok - az Eb során először - örömtáncot lejtenek, és a kapitány is megenged magának egy halvány mosolyt.
Ez a Kiss-csapat nagycsapat lehet. Azt a zoknit tessenek a legjobb mosóporral mosni. ---- Az Eb-n eddig remekül szereplő magyar válogatott törzsét kilenc játékosával a bajnok Dunaferr alkotja. Utánuk a Győri Graboplast ETO következik hat erősségével. Igaz, közülük csak hárman (Sirina, Görbicz, Mehlmann) egészítik ki a dunaújvárosiak ezekben a napokban nemzeti színekben szereplő játékosait, bár igaz, hogy közülük öten Győrből kerültek az acélvárosiakhoz. A Graboplast további három légiós kitűnősége is ott van a középdöntőbe jutott 12 együttes két válogatottjának keretében. Bradeanu és Gogirla a román, míg Djokics a szerb-montenegrói csapat erőssége. Ana Djokics most déli szomszédaink legjobbjaival már Győrött élvezheti a "hazai" pálya előnyét, míg a másik két említett jelenlegi klubtárs Debrecenben éppen a magyar válogatott ellen kísérli meg, hogy visszavágjon a 2000. évi bukaresti Eb döntőjében elszenvedett vereségért.
A szerdai magyar-román mérkőzés egyik érdekességének ígérkezik tehát a győrieknek a "győriek" elleni harca.


A szerdai ellenfél
A magyar válogatott szerdán Romániával mérkőzik. A két együttes 1961. június 30-án Belgrádban találkozott először, és a románok 9-6-ra nyertek. A csapatok eddig 76-szor csaptak össze, és a mérleg magyar szempontból: 45 győzelem, 6 döntetlen, 25 vereség. Délkeleti szomszédunk két olimpián vett részt: 1976-ban a negyedik, 2000-ben a hetedik helyen végzett. Eddig valamennyi Európa-bajnokságon részt vett, a legjobb eredményét 2000-ben szerezte meg, akkor a negyedik helyen zárt. Valamennyi világbajnokságon ott volt, 1962-ben aranyérmet nyert, 1973-ban ezüstérmes volt, míg legutóbb, 2003-ban Horvátországban tizedik lett. A két együttes legutóbb december 2-án Debrecenben Eb-felkészülési összecsapást vívott, amelyet 18-12-es félidő után 35-24-re megnyert Kiss Szilárd szövetségi kapitány csapata. Akkor az alábbi öszszeállításban szerepeltek a mieink: Pálinger (Sirina) - Lovász, Pigniczki 1, Kindl 5, Tóth T. 7, Ferling 2, Nagy I. 4. Cs: Radulovics 5, Kulcsár 2, Görbicz 6, Bohus, Siti E. 1, Szűcs, Mehlmann 2.

Tv: a Magyarország-Románia mérkőzést ma 17.45-kor közvetíti az MTV ---- Kiss Szilárd
Roppant nehéz csatában sikerült nyernünk. Sajnos tompán kezdtünk, az idegesség rányomta bélyegét csapatunk teljesítményére. Amikor feloldódott a lányokban a feszültség, sokkal jobb lett a játékunk, és a szünet előtt már biztató jeleket láttam. A második félidőben úgy kézilabdáztunk, ahogyan korábban. Lendületbe jött csapatom, és vesztett állásból is fordítani tudott. Ez feltétlenül dicséretes.

Ekke Hoffmann
Egyszerűen nem tudok kommentárt fűzni a történtekhez. A bírók teljesítménye nem érte el a nemzetközi szintet. Nem viccelek, amíg az európai szövetség ilyen játékvezetőket alkalmaz, addig nincs szükségem arra, hogy kézilabdával foglalkozzam. Csapatomat csak dicsérni tudom, mert az utolsó percig mindent megtett a győzelemért. Nem felmenteni akarom a mieinket, de nem rajtunk múlott…


---- Kulcsár Anita:
- Iszonyú nehéz meccs volt. Az első félidőben sem a védekezésünk, sem a támadásunk nem működött tökéletesen. A szünetben viszont alaposan feltüzeltük magunkat, így más eredmény, mint a győzelem, nem is születhetett.

Radulovics Bojana:
- Az elején mintha levágták volna a lábunkat. Nem találtuk a tempót, mintha megijedtünk volna. Aztán magunkra találtunk, és a végjátékban nagyon jól játszottunk. Ez rendkívül fontos volt a csapatnak.

Siti Eszter:
- A mérkőzés eleje nem úgy alakult számunkra, ahogy azt elterveztük, de a küzdeni tudásunknak köszönhetően hétgólos hátrányból is sikerült talpra állni. Úgy hiszem, ez mindennél jobban mutatja a csapat erejét.

Nagy Ivett:
- Úgy gondolom, megérdemelten nyertük meg ezt a mérkőzést, még akkor is, ha az első félidőben adósak maradtunk a jó játékkal. A folytatásban viszont öszekaptuk magunkat, s így roppant fontos győzelmet könyvelhettünk el.


---- A kapus ezúttal is kimagasló teljesítményt nyújtott, s leginkább akkor parádézott, amikor a legnagyobb szükség volt a bravúrjaira

"Az első félidőben képtelenek voltunk a megszokott tempónkban kézilabdázni, a védekezésünk nem volt kellően agresszív. A változás akkor következett, amikor kiszorítottuk a németeket a kapunk előteréből, és keményebb lett a védelmünk. Mindenki hozzátett valamit a sikerhez, Radulovics találatai szétzilálták lelkileg is a németeket. A hajrában is megmutattuk, hogy kitűnő az állóképességünk, és ez is egyik lényeges oka volt sikerünknek."


---- Nehezen indult a mérkőzés, mert nem igazán találták meg támadásban a lányok a kemény, masszív német védelem felbontását, hátul pedig a beállós körüli védekezés a befutások után problémákat okozott. Nem volt igazán ütközés, nem volt igazán lendületelvétel, tehát az ellenfél játékosai könynyen kerültek gólhelyzetbe… A félidő végén a támadójáték dicsérete, hogy szorosabb lett az eredmény, itt pörgött fel a csapat, amikor öt plusz egyes védekezésre váltott, ami nagyon jól kezdett működni az egymás melleti védők jó együttműködésének köszönhetően. A második félidő első fele volt a döntő, amikor összeállt a védekezés, ebből pedig jöttek a remek indítások, látványos és kombinatív támadás-előkészítések, aztán pedig a pontos befejezések. Itt tudtuk megfordítani a mérkőzést, ami lélektanilag nagyon jól hatott. A végjátékban a németek kockáztattak, még a gólok után is gyors indításokat vezettek, amelyek révén eredményesek voltak, így egy kicsit izgalmassá vált a hajrá, de a bravúros egyéni megoldások végül is megérdemelt győzelmet jelentettek. Összegezve: az elején nem volt a kellő hullámhosszon a csapat, ám utána egyre jobban bekeményített, és jobban érvényre tudta juttatni az akaratát.

Skaliczki László, a férfiválogatott szövetségi kapitánya