Igen rágós falatok az étlapon

A világbajnokságon a csoportküzdelmek két fordulója után, szerdán pihenőt kaptak a csapatok, amelyek persze nemcsak lustálkodtak, kirándultak, várost néztek, hanem regeneráló, lazító edzést is tartottak. Magyarország legjobbjai immár túlestek az olimpiai bajnok oroszok, majd a világbajnok franciák elleni vereségen, s csütörtöktől a kisebb, de igen rágósnak ígérkező falatokhoz látnak.
A legjobbak közé négy év kihagyás után visszatért magyar válogatott azzal az elképzeléssel kezdte a vb csoportküzdelmeit, hogy csoportjában az első és a második találkozón, vagyis az olimpiai aranyérmes Oroszország és a világbajnok Franciaország ellen nyílt sisakkal fog küzdeni, s igyekszik meglepetést szerezni.
Az oroszok fokozatosan, de közel sem elkapkodva fiatalított válogatottjáról kellő tisztelettel beszéltek a mieink a csata előtt, ugyanakkor aprólékosan elemezték a taktikáját, belső emberei lövőrepertoárját, védekezési formációit. Fazekas kapus különösen sok időt szentelt Rasztvorcev, Tucskin és Koksarov játékának feltérképezésére, és nem rajta – illetve kapustársán, Szathmárin – múlott, hogy az említett trió 19 gólt szerzett a szerény különbségű orosz győzelemmel (31–30) zárult összecsapáson. A mieink mindkét félidő elején vezettek, és támadásban egy percig sem játszottak alárendelt szerepet a kevés meggyőződéssel, talán nagy mellénnyel kézilabdázó világsztárokkal szemben. Nagy (9 gól) és Pérez (7) szinte végig, Bendó (6) és Buday (5) többször is főszerepet játszott abban, hogy Vlagyimir Makszimov szövetségi kapitánynak sokat kellett pörlekednie tanítványaival, akik nem titkoltan világbajnoki címért érkeztek, de teljesítményük az első fordulóban majdnem kevés volt a sikerhez.
Az oroszoknál azért néhány gondolat erejéig meg kell állni, mert a tornát fél gőzzel, még a hajdani közepes formájuktól is elmaradva kezdték. Ezt az állítást alátámasztották a horvátokat legyőző Argentína ellen, amikor szintén végig szenvedtek, lassan, körülményesen támadtak és a 40. percig is csak szerény különbséggel vezettek. A dél-amerikaiak viszont sokat futottak, mozgékonyan védekeztek és a hórihorgas jobbátlövő Gull, valamint a fantasztikus napot kifogó Canzoniero kapus vezérletével példásan küzdöttek – a 45. percben 19–17-re, a 48. percben 21–19-re, az 54. percben 23–22-re vezettek (!) – és az egyik pontot feltétlenül megérdemelték (26–26). Nem tudni, mi mindent mondhatott Makszimov mester az olimpiai bajnokoknak az öltözőben a magyarok és az argentinok elleni mérkőzés után, valamint a szerdai szünnapon, de a sajtótájékoztatón igyekezett visszafogni az indulatait és igen diplomatikusan fogalmazott. "Én sem vagyok vak, de amíg nyert a csapatom, nem volt okom az elmarasztalására – hangoztatta. – Más a helyzet a keddi döntetlen után, amit nem lehet megmagyarázni. Több újságíró is kérdezte tőlem, miért ragaszkodom például az idős Lavrov kapushoz vagy Tucskinhoz? Erre most is csak azt tudom mondani, hogy eddig biztosan lehetett építeni a rutinos kulcsembereinkre, és ha a továbbiakban nem okoznak csalódást, lesz helyük az orosz válogatottban. A vébé még csak néhány napja kezdődött, és szerintem a folytatásban is várható egy-két nagy meglepetés.”
Visszatérve a magyarokhoz… Aki csak szembejött velük hétfőn és kedden a csarnokban, gratulált az oroszok elleni játékukhoz, és akadt, aki az egygólos (31–30) vereséget remek eredménynek nevezte. A svéd Staffan Holmqvist, az európai szövetség elnöke és a német Manfred Prause, az IHF technikai bizottságának tagja egyaránt azt emelte ki, hogy Skaliczki László szövetségi kapitány tanítványai egy hajszállal fegyelmezettebb és energikusabb védekezéssel meglephették volna az esélyesebb Oroszországot.
Az első forduló meglepetésbombája persze az Argentína–Horvátország (30–29) találkozón robbant, ám ezért az eredményért – azt gondoltuk – a széteső, erősen demoralizált, a helyzeteit elpuskázó horvát csapat a ludas. Ám a második fordulóban a dél-amerikaiak újabb szenzációt szolgáltattak a már említett, oroszok elleni pontrablásukkal. Tegyük hozzá – és ez talán az argentinok további ellenfeleinek, köztük a magyaroknak is tanulság lehet – a mérkőzésben az is benne volt, hogy mindkét pontot megszerzik.
"El tudom képzelni, hogy az argentinok ereje és lendülete ezzel el is fogyott – vélekedett Zdravko Zovko, a Fotex KCV világhírű horvát sikeredzője, akit Funchalban is lépten-nyomon megállítanak, kérdeznek a játékosok, edzők és persze az újságírók. – Lehet, hogy még a szaúdiak is megverik őket. A magyaroknak pedig csak csütörtökön kezdődik a vébé, hiszen a további három mérkőzésüket megnyerve besétálhatnak a középdöntőbe.” Arról udvariasan hallgatott, hogy a három közül a vasárnapit éppen hazája, Horvátország legjobbjai ellen vívják a mieink, és a világon a legtermészetesebb, hogy ezen a találkozón ő honfitársainak (köztük három Fotex-csillagnak, Dzombának, Goluzának és Jovicnak) szorít.
A második fordulóban a magyarok a franciáktól 29–24-re kikaptak, mert csak a találkozó elején tudták tartani magukat (ekkor 3–2-re vezettek), majd a hajrában küzdöttek elfogadhatóan. Ám az első harminc percben pillanatok alatt összeomlott a védekezésük, az ellenfél kapuja előtt pedig helyzetbe se tudtak kerülni. A játékrész derekán már négy-, majd nyolcgólos lett a hihetetlenül nagy lendülettel, átütőerővel támadó és a durvaság határáig erőszakosan védekező világbajnok előnye.
"Ekkor a saját bőrünkön érezhettük, hol tart, miként kézilabdázik a sportág szűken vett élvonala, amely évek óta hasonló légkörű és hőfokú mérkőzéseken, világversenyeken és rangos nemzetközi tornákon edződött, miközben ezeken nekünk nem volt helyünk – mondta Skaliczki László.
Pérez bátran vállalkozott, de lövései vagy pontatlanok voltak, vagy számított rájuk Martini kapus. Bendó egyéni akciói eleinte sikeresen zárultak, aztán ő is fennakadt a francia betonfalon. Cazal, Narcisse és Girault vezérletével hihetetlenül frissen, energikusan, szellemesen kézilabdáztak a franciák, s a negyedik kulcsjátékosuk Gille, a fürge beállós volt, akit olykor két magyar sem tudott megfékezni. Doros és Kertész a kaput sem találta el, középen szenvedő társaik között pedig ott cikázott az elnyűhetetlen labdavadász, Richardson, aki a világ talán legjobb zavaró védője, a baszk Portland SA Pamplona 34 éves világsztárja. Neki is döntő szerepe volt abban, hogy a visszafogottnak tűnő Nagy első góljára a 38. percig kellett várni. Ekkor már 21–11-re vezetett a világbajnok, és a 44. percben 24–14 volt az állás. Egyszerű matematika: a végjátékot 10–5-re megnyerte a Skaliczki-csapat, amelynek azonban semmi esélye sem volt a végén már ki is engedő Franciaország elleni pontszerzésre.
Claude Onesta, a franciák mestere – aki két éve, a párizsi vb-arany megszerzése után vette át az együttest a hazájában a sportág pápájaként tisztelt Daniel Costantinitől – bőbeszédűen ecsetelte együttese nagyszerű védekezését, amely szerinte sorsdöntő volt a magyarok ellen.
"A játék alakulása és a végeredmény megmutatta, hogy jó taktikát választottunk – hangoztatta Claude Onesta. – A cserejátékosaink is gyorsan alkalmazkodtak a találkozó iramához. A további mérkőzéseinken is hasonló mentalitást várok a csapattól.”
A Fazekasnak és Szathmárinak hat gólt lövő Narcisse a Nemzeti Sport kérdésére válaszolva a sajtótájékoztatón elmondta: "Ha csapatunk azt a játékot folytatja a vébén, amit a magyarok ellen az első félidőben mutatott, akkor jó esélye lesz a világbajnoki címe megvédésére. Valamennyi válogatott ellen jól fel kell készülnünk, hiszen erre intenek az argentinok mérkőzései, de nekünk a nagyon ambíciózus szaúdiak ellen is meg kellett küzdenünk a sikerért.”
A mieink közül Pásztor István csapatkapitány előbb arról beszélt, hogy a franciák sok lábmunkával és a kíméletlenségig durván védekeztek, miközben a magyarok támadásaiban közel sem volt ennyi lendület és erőszakosság. "A továbbiakban csapatunknak kötelező megnyernie a csoportmérkőzéseit, de ez roppant nehéz, mert vetélytársaink is nagy becsvággyal játszanak – mondta a Fotex KCV balszélsője. – Talán a horvátok ellen vár ránk a legnagyobb csata, mert ők ugyanolyan erősek, mint mi. Csak folyamatosabb, pontosabb és bátrabb játékkal érhetünk el sikereket.”
A magyar szövetséi kapitányt arra kértük, foglalja össze a C-csoport első és második fordulójában történteket, és pillantson előre a folytatásra.
"Az oroszok és a franciák ellen is a második félidőben beleerősítettünk, és az akkor nyújtott játékunkkal valamivel elégedettebb voltam – értékelte a mieink vb-rajtját Skaliczki László. – Ha az akkor látott, javuló formánkat megőrizzük a további három csoporttalálkozóra, akkor bejutunk a középdöntőbe, ami az elsődleges célunk. A következő lépcső már a nagy álmunk, az olimpiai kvótát érő hétbe kerülés lenne. De előbb csütörtökön Szaúd-Arábiát, majd szombaton Argentínát, vasárnap pedig Horvátországot kell legyőznünk. Ehhez növelnünk kell a labdabiztonságunkat, szeretnénk mozgékonyabbá tenni a statikus játékunkat, és igyekszünk alkalmazkodni a világbajnokság felfokozott, forró légköréhez, a rengeteg kíméletlen és fárasztó ütközéshez. A mérkőzésenkénti támadások száma a huszonegyedik század kézilabdájában eléri, olykor meg is haladja a százhúszat, ami óriási terhelés mind erőnlétileg, mind idegileg. De bírnunk kell, hiszen erre próbáltunk felkészülni, és vetélytársainkra ugyanez a teher nehezedik.”
Szaúd-Arábia ellen lépnek pályára a mieink csütörtökön, és a kapitány szerint rettentően fel kell pörögniük, mert az arabok, a franciák és a horvátok ellen megmutatták, hogy nem adják olcsón a bőrüket. Különösen Lino Cervar mester olimpiai bajnokokkal (1996) felálló együttese izzadt meg a sikerért, hiszen a második félidő elején még az Ázsia-bajnokság bronzérmese vezetett három góllal. A horvátok aztán Sola kapus, valamint Metlecic (7 gól), Lackovic (6) és Kaleb (4) jó játékával nyertek. A veszprémiek atlantai olimpiai bajnokai közül Goluza három, Dzomba egy gólt lőtt, míg Jovicnak csak két elvetélt kísérlete akadt.