Harmadszorra nem ment

A közös vacsora után némi pihentető fürdőzés szerepelt a programban, így éjfélre járt az idő, mire Mocsai Lajos tanítványai pihenőre tértek a harmadik találkozónak otthont adó Egerben. Szombaton délelőtt aztán a hevesi megyeszékhellyel ismerkedtek a felek, s a várból kifelé tartó norvég lányokon látszott: alaposan meglegyintette őket a történelem szele. Egy kis valódi légmozgás is elkelt volna az egri körcsarnokban, hiszen a hét végére visszatért a nyár, valamint a nézőtéren összezsúfolódott másfél ezer néző alaposan "elfárasztotta” a terem levegőjét. Már bő háromnegyed órával a kezdés előtt foglalt volt minden talpalatnyi hely a csarnokban, és még sokkal többen lettek volna kíváncsiak az Európa-bajnok és a világbajnoki ezüstérmes csatájára, ha beférnek. A hangulatról a helyi B-közép tagjai gondoskodtak, akik közül mintegy féltucatnyi fiatal korhű ruhában, dobokkal felszerelkezve a 450 évvel ezelőtti török ostrom helyszínéről, az egri várból indult el a mérkőzésre.
Németh Helga viszont civilben figyelte melegítő társait. Az első két meccsen remeklő jobbátlövőnek a kenőcsöktől és a jegeléstől allergiás ödéma keletkezett a lábszárán, így a kapitány inkább pihentette a székesfehérváriak klasszisát. Emiatt viszont némi átszervezésre szorult a magyar csapat szerkezete: Siti Eszter kezdett a jobbátlövő posztján, Ferling irányított, Szrnka volt a balátlövő, míg Farkas Ágnes csak védekezésben volt pályán.
Jól kezdtek a mieink, az első percekben úgy tűnt, hogy harmadszorra sem lesz gond az északiak legyűrése. Aztán egyre több hiba csúszott a támadásokba, ráadásul a norvég kapuban Heidi Tjugum bravúrt bravúrra halmozott, így 5–3-as magyar vezetésről percek alatt fordítottak a vendégek. S hogy nem lett nagyobb az előnyük, az Sugár Tímeának köszönhető, mert a magyar hálóőr sem akart elmaradni a másik oldalon jeleskedő társa mögött. A magyar támadások viszont továbbra is akadoztak, így lassacskán növekedett a vendégvezetés, s a félidőben már három góllal 12–9-re mentek a skandinávok. Érdekes volt az egyébként sportszerű harminc perc utolsó 15 másodperce, amikor a szlovák játékvezetők két magyar és egy norvég játékost is kiállítottak.
Így négy az öt ellen kezdték a csapatok a második félidőt, és Sandve gyorsan lőtt két gólja után kezdett kritikusra fordulni a mieink helyzete. Mocsai kapitány sűrűn variálta a támadócsapat felállását, kipróbált szinte minden lehetséges formulát. A különbség azonban csak nem akart csökkenni, sőt a második játékrész elején tarthatatlan Sandvénak köszönhetően a 43. percben már hét góllal vezettek a norvégok (12–19). Ekkor a magyar szakvezető előhúzta tarsolyából azt a fegyvert, amely az első találkozón, Tiszaújvárosban egyszer már fényesen bevált. A két beállós, Pádár és Kulcsár egyszerre voltak pályán, s egyikük a jobbszélről indulva próbált zavart kelteni a vendégek védelmi vonalában. Részben ennek köszönhetően, részben pedig a hatalmas bravúrokat produkáló Sugárnak hála, az utolsó tíz perc elejére –látótávolságon belülre került a magyar csapat (17–20). Zúgott a lelátón a "Mindent bele!”biztatást s talán sikerülhetett is volna az egyenlítés, ám a kritikus pillanatokban újra kapkodni kezdett a magyar válogatott, ráadásul a két szlovák bíró helyenként furcsa ítéletei sem Pádáréknak kedveztek. Így hiába volt az erőfeszítés, végül – megérdemelten – nyerte Norvégia válogatottja a páros mérkőzés harmadik összecsapását, így a sok szép élményen kívül legalább némi siker is jutott Tjuguméknak a magyarországi túrán.

Mestermérleg
Mocsai Lajos: – Németh Helga kiválása miatt speciális felállásban kezdtük a meccset. Volt egy védőcsapat, támadásban pedig a fiataloknak adtam lehetőséget. Negyedóra után változtattunk, de a mérkőzés második felében kiderült: azok, akik az első két találkozón jól játszottak felőrlődtek a kemény csatákban. Az utolsó percekben talán lett volna esélyünk a fordításra, ám ziccereket hibáztunk, és Tjugum világklasszis formában védett, így azt kell mondanom, megérdemelt a norvég válogatott győzelme.
Maric Breivik: – A kapusunk visszatért bokasérülése után, teljesítményével maximálisan elégedett vagyok. A három mérkőzés alapján jobb a magyar csapat, mint a norvég, nekünk még sokat kell gyakorolni az Európa-bajnokságig, hogy a visszavonult kulcsjátékosainkat pótolni tudjuk.