Az újonc kisebb csodája

– Milyen elképzelésekkel és feltételekkel vágtak neki a legutóbbi idénynek? – kérdeztük a mestert.
– Újoncként csupán a legjobbak közötti megkapaszkodás lehetett a reális célunk, hiszen meglehetősen nehéz helyzetben voltunk – válaszolta Laurencz László, akit a 2002–2003-as küzdelmekre is szerződtetett a klub. – A feljutást kiharcoló játékosok közül kilenc maradt a szakosztályban, és ugyanennyi új lány érkezett. A csapatnak szinte semmi múltja sem volt, ezért a lelki tényezőkre kiemelten kellett ügyelnünk, el kellett hitetnünk a játékosokkal, a közönséggel és a szponzorokkal, hogy a klub képes a fennmaradásra és a maga szintjén a jó eredményre. Áthidaltuk a saját csarnok hiányából fakadó nehézségeket is, és ott edzettünk, ahol éppen volt rá lehetőségünk, hol Dorogon, Pilismaróton vagy a fővárosi Honvéd-csarnokban, hol a hazai mérkőzéseinknek otthont adó Dobó gimnáziumban.
– A játékosok miként viselték a megpróbáltatásokat?
–Egy szavam sem lehett a hozzáállásukra. Tudták, hogy világverő elképzeléseket hiába dédelgetnének, ugyanakkor becsülettel és elszántan edzettek, bizonyítani akartak. Ezzel a mentalitással nekem is sokat segítettek. Ennek köszönhetem, hogy nagyon jól éreztem magam mind a csapat mellett, mind a városban, amely csodás kis ékszerdoboz, és csábít a letelepedésre.
– Az esztergomi sportbarátok hogyan fogadták a lelkes együttest?
–Fokozatosan nőtt a nézőszám a hazai mérkőzéseinken, a rájátszás legfontosabb idegenbeli mérkőzéseire pedig már két busszal követtek bennünket a híveink.
– Mi volt a titka a kevesek által jósolt sikereknek?
–A legfontosabb, hogy nekünk kedvezett a bajnokság kiírása, pontosabban a rájátszásos rendszer. Az alapszakaszt fel tudtuk áldozni a csapatépítésre, a profi légkör kialakítására. Ehhez a klubvezetőink és a szponzoraink is remek partnerek voltak, mert a legbántóbb vereségek után sem vonták meg az együttestől a bizalmat. A folytatásban pedig a lányok az eredményeikkel hálálták meg a kitartásukat.
–Lassan befejeződik az igazolási időszak. Hogyan erősítettek?
– Kezdjük a távozókkal. Böde és Szélesi a Vasasba szerződött, Horenciuc – ha igaz – hazament Romániába, Lanczról pedig nem tudom, hol folytatja. Az igazolásoknál az volt a legfőbb szempontunk, hogy erősítsük a védekezésünket. A hajdan a Fradit és a Vácot megjáró Veszeli a dán Randersből érkezik, Csernust és Mezőségit a Vasasból igazoltuk, Kurucz kapus pedig Fehérvárról jön.
– Velük már jelentősebb sikereket is tervezhetnek?
–Ha a bajnokságban a hetedik-kilencedik helyen végeznénk, azzal megalapozhatnánk a továbblépést. Az anyagi helyzetünk biztos, a főtámogatónk a város önkormányzata. De nagyon sokat segítenek azok a szponzorok is, akik nemcsak pénzt adnak, hanem buszról, szállásról, étkezésről gondoskodnak.
– Megoldódik-e a csarnokkérdés?
– Erről Éber István szakosztályvezető tud többet, aki szerint a helyhatósági választások előtt mindenki sokat ígér, de realitása annak van, hogy jövőre átadnak a városban egy csarnokot, amely minden tekintetben alkalmas lesz NB I-es kézilabda-mérkőzések megrendezésére.