Kilencedszer hazai jégen! Szerencsét hoz-e a 13-as rendezés?

Két évvel ezelőtt készített összeállításunk tanulsága a mai napig érvényes: rendezőként több sikerélményben lehetett részünk, mint kudarcban. A képet valamelyest árnyékolja azonban a legutóbbi, 2011-es torna, amelyben a sorstól nagy lehetőséget kapott a magyar válogatott, és amellyel végül hajszállal ugyan, de nem tudott élni.

Múltidézőnk során röviden elevenítsük fel az akkor történteket, kiegészítve a tavalyi vb-n szerzett tapasztalatokkal, ahol már a mostanihoz hasonló erősségű mezőnyben mérettük meg magunkat.

2011 – CSAK EGY MECCS KELLETT VOLNA

Az utolsó olyan torna volt a két évvel ezelőtti, amelyen a másodosztályban nem két egymás alá, hanem egymás mellé rendelt csoportba osztották be erősorrend alapján a résztvevőket. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy tornánként kis túlzással két favorit csatázott egymással a feljutásért érő egyetlen helyért, további kettő adott esetben pontokat csenve tőlük a mérleg nyelve lehetett, míg a kiesés ellen küzdő, azért egymással megütköző két válogatottat a többiek vagy ripityára, vagy csak nagyon megverték. A Japánt sújtó természeti katasztrófa miatt az egyik fajsúlyosabb gárda már eleve kiesett a képből – az ázsiaiak lemondták a részvételt, nem indultak el a vb-n –, így a rendező magyar válogatottnak egyetlen igazán erős riválisa akadt, az olasz.

A döntőnek beillő, utolsó fordulós találkozóig mindkét csapat hozta a kötelezőt, de míg az olaszok jellemzően nem verték tönkre ellenfeleiket, csak annyit adtak ki magukból, amennyi a győzelemhez feltétlenül kellett, előnyük tudatában azonnal takarékra helyezve magukat, a rendező magyarok az utolsó pillanatokig és leheletükig küzdöttek, így meghálálva a telt házas arénának a lelkes biztatást. Egyedül a Dél-Korea elleni meccs abszolválása okozott némi nehézséget, amit csak a hajrában tettünk biztossá, egy véleményesen szabályos góllal. Az 56. percben Kóger Dániel emelte picit magasabbra a botját. Azzal lett 4–3, a vége pedig közte három.

Az olaszok ellen sajnos magunkat hoztuk nehéz helyzetbe azzal, hogy kétgólos előnyt „adtunk” az ellenfélnek. Nem először fordult elő velünk ilyen a sportág történetében, de nyugodtan tágíthatjuk a kört a magyar sport egészére. A 10. percben a jövő reménységének tartott, a bizalmat a szakvezetőségtől megkapó hálóőr, Hetényi Zoltán át is adta a helyét a rutinos Szuper Leventének. Szorgos munkával csak sikerült azonban utolérnünk az ellent, és túlóráig vinni a mérkőzést. Hatvanpercnyi játék után ismét iksz volt, kezdődhetett minden elölről, vagyis pontosan mégsem… A hosszabbításban ugyanis a kezdéshez három a négy ellen álltunk fel, és nem sikerült kibekkelnünk az emberhátrányt: 56 mp alatt eldőlt a túlóra, a mérkőzés, de a feljutás is…

A vb után a mindig snájdig kinézetű Ted Sator távozott a válogatott éléről – fehérvári klubedzőként már korábban elfogyott körülötte a levegő –, és helyét a Volán aktuális szakvezetője, Kevin Primeau vette át, aki tanácsaival, meglátásaival már akkortájt segítette a szakmai stáb munkáját.

MAGYARORSZÁG–OLASZORSZÁG

2012 – FELJUTÁS VAGY KIESÉS? BRONZÉREM!

Az átszervezésnek köszönhetően, amely esetünkben a tavalyi, ljubljanai vb-n lépett életbe, nagyon megoszlottak a várakozások a torna előtt. A feljutástól a kiesésig minden lehetőség felvetődött, nem ok és alap nélkül. Bár a feljutást végül a két favorit, az A-csoporttól így csupán egy évre elköszönő házigazda Szlovénia, valamint Ausztria behúzta, a mieinknek cseppet sem kellett szégyenkezniük. Annál is inkább, mert EBEL-barátaink azóta a téli olimpiára is kvalifikálták magukat. Így bizonyítva, nem véletlen kifutott eredmény volt tőlük a tavalyi.

Az már sokkal inkább figyelmeztető, hogy a csoportból az ukránok pottyantak ki a harmadosztályba, akikkel a 2008-as, szapporói csoda alkalmával a feljutásért voltunk nagy csatában, és ha a rendező japánok elleni meccsünkön megadják a házigazdák amúgy szabályos gólját, akkor nincs semmiféle feljutást eredményező csoda. Helyettünk Ukrajna lehetett volna ott a 2009-es, svájci vb-n.

De a régmúltból térjünk vissza a közelmúltba. A nemzetközi vérkeringésbe visszatérő Japánt biztosan győztük le, és a lendület kitartott Ukrajna ellen is. A házigazda szlovénok viszont ismételten kifogtak rajtunk, majd letörve, fáradtan mehettünk bele a másnapi, Ausztria elleni meccsbe. Az erőviszonyok addigra már kirajzolódtak, lényegében a győztes feljutónak érezhette magát. Két harmadon át jól tartottuk magunkat, a záró felvonásban azonban négy gólt kapva és egyet sem szerezve kiütéses vereséget szenvedtünk. Zárásként a britek elleni fiaskó már nem osztott, de nem is szorzott. Hacsak nem annyit, hogy idei első ellenfelünknek szép emlékeket hagytunk magunkról.

MAGYARORSZÁG–JAPÁN

Primeau és a Volán kapcsolata már az EBEL-szezon elején elfáradt, így a novemberi olimpiai előselejtezőn már nem ő irányította a válogatottat. Ideiglenesen a másodedző, Diego Scandella lett megbízva a budapesti torna papírformájának igazolásával, a hollandok azonban másként gondolták, és saját jégen adtak fricskát nekünk. Scandella megbízatása így nem lett véglegesítve, a szövetség pedig némi keresgélés után Rich Chernomaz kezébe adta az irányítást, akinek a taktikát, a kiválasztást és az összeállítást illetően is rendkívül rövid idő alatt rendkívül határozott elképzelései alakultak ki. A februári lengyelországi tornán három sikerrel és tornagyőzelemmel bemutatkozó szakember a Papp László-sportarénában először kaphat majd ízelítőt a magyar szurkolói virtusból. Reméljük, kiválasztottjai is legalább olyan jól teljesítenek majd a jégen, mint a telt házas publikum.

MAGYARORSZÁG–NAGY BRITANNIA