Ügynökökkel csökkenteni lehetne az edzőváltások számát

Ismét egy találós kérdéssel indítanám szokásos havi blogbejegyzésemet. Vajon mi a közös a következő másodosztályú csapatokban – Csákvár, Pécs, Szeged, Soroksár, Gyirmót?

Lehet valaki már ki is találta, én csak annyit fűznék hozzá, hogy bár nem számoltam utána, de jó eséllyel új csúcsot sikerült felállítaniuk a jelenlegi NB II-es idényben szereplő csapatoknak, hiszen az imént felsoroltak kivételével a maradék 15 együttesnek nem kevesebb mint 23 edzőcserét sikerült összehoznia az idény közben (az ideiglenesen kinevezett edzőket is beleszámolva) 31 forduló után. Ebből a Mosonmagyaróvárnak és a Nyíregyházának négyet-négyet.

Talán nem véletlen, hogy a felsorolt csapatok a Csákvár kivételével mind a tabella első felében, az első hét hely valamelyikén állnak az NB II-ben, de ebbe most nem szívesen mennék bele, mennyi szakmaiságot mutatnak a klubok részéről ezek a szerződésbontások. Ráadásul nemcsak a másodosztályban, hanem az élvonalban is sok váltás volt már, 27 forduló alatt 11 (szintén az ideiglenes edzőkkel együtt), a 12 NB I-es csapatból az egyaránt nemzetközi kupaszereplésért küzdő Ferencváros, Kecskemét, Puskás Akadémia trió és a kupadöntőbe jutott ZTE nem váltott még edzőt.

Az edzőváltások cseppet sem megsüvegelendő magas számát egy picit más megvilágításból vizsgálnám meg. Meggyőződésem, hogy jóval kevesebb edzőcsere lenne ha a magyarországi szakemberek is – hasonlóan a nyugat-európai gyakorlathoz – alkalmaznának ügynököket. Az ugyanis tény, hogy itthon a játékosoktól eltérően az edzők jóval kisebb számban dolgoznak együtt menedzserekkel. Most nem arról beszélek, hogy ha megüresedik egy kispad, akkor folyamatosan csörög a telefon az ügynököknél, hogy hátha tudnak segíteni – hanem az éveken tartó tervszerű munkáról az ügynök és az edző között.

Hogy ennek mi az oka, az jó kérdés, már sokat gondolkoztam ezen, de tény hogy a saját ügynökségemben sincs túl sok edző a portfóliónkban. Ugyanakkor a nyugat-európai tapasztalatok azt mutatják, hogy kevesebb edzőt küldenek el azokban a bajnokságokban, melyekben az edzők ügynököket alkalmaznak. A jelenlegi idényben az európai topligák mindegyikében kevesebb edzőt váltottak, mint az NB II-ben (csapatonkénti átlag: 1.15) és ha az egy csapatra jutó edzőváltások számát vizsgáljuk, akkor az NB I-nél (0.9) is.

Az NB II-höz hasonlóan húszcsapatos topligák közül az angol Premier League-ben volt a legtöbb edzőcsere, 16 (egy csapatra jutó átlag: 0.8), a spanyol La Ligában 12 (átlag: 0.6), a francia Ligue 1-ben ugyanúgy 11 (átlag: 0.55) mint nálunk a 11 csapatos NB I-ben, de az olasz Serie A-ban, még annál is kevesebb, tíz (átlag: 0.5) edzőcsere volt az új idény kezdete óta. A német Bundesligában pedig 18 csapat mellett 12 (átlag: 0.66).

Ezekben a bajnokságokban általánosan elfogadott gyakorlat, hogy az edzőket ügynökök képviselik, velük tárgyalnak a sportvezetők, a szakembereknek csak a szakmával kell foglalkozniuk, miközben a képviselők olyan megállapodásra törekednek, melyek biztosítják a hosszabb távú együttműködést a klub és az edzők között. Itthon sokszor, sok mindenben példának tekintjük a nyugat-európai futballirányítást, de vannak területek, melyben mégsem hajlandók alkalmazni a hazai szereplők a máshol általánosan elfogadott gyakorlatot, miközben meggyőződésem, hogy ügynökök bevonásával jelentősen lehetne csökkenteni a hazai edzőváltások számát.