Bakonyi stoplinyomok – Álommeccs Bakonybélben, pályán a Hátsó füves XI

„Rohadt nehéz dolgom van. Ahhoz, hogy valamit elérjünk a csapattal, nálunk az Atyaúristennek kellene beállni. Két-három posztra…” – jellemzi csapatát Gazdig László, az előző idényben pont nélkül maradt Bakonybél edzője, méltatva ugyanakkor a fiúk lelkesedését. Közülük is kiemelt érdemei vannak a 16 éves Kollát Olivérnek, aki tulajdonképpen megmentette a Bakonyi stoplinyomok „futballtúra” sikerét azáltal, hogy vállalta a kapus szerepét a vendégcsapatban, a kapuban sokáig emberhiányos Hátsó füves XI-ben. 

Vele sétált ki a menet közben összegyűjtött, sokféle játékosból álló zöld pólós társaság a bakonybéli pályára, hogy a négynapos kirándulás zárásaként megmérkőzzön a helyi együttessel, a régi Bozsik-stadionból örökölt piros-fekete tribün ülésein helyet foglaló érdeklődők örömére. Hogy mit kell tudni az említett tinédzserről? Zircen tanul szobafestőnek, Bakonybélből ingázik naponta, 5.30-kor kel, a hajnali Volánbusz-járattal indul iskolába. Ám ami a legfontosabb: hiába az eredménytelenség, szereti, hogy együtt játszhat a barátaival.

A több éves szünet után, a fiatalok kezdeményezésére tavaly újjászervezett bakonybéli csapat nem tudna működni a helyi szeniorok szakmai, emberi, adminisztratív segítsége nélkül. Az előző futballnemzedék tevékeny képviselője Puchinger Zsolt sportköri elnök is, aki a családi mintát és édesapja hűségét folytatva építgeti a labdarúgást a Bakony mélyén. A kezdés előtt érzékeny témát feszegetünk nála: mi a helyzet errefelé az amatőr futballt országosan fertőző, inkább fekete-, mintsem szürkezónás játékospénzelésekkel?

„Tudjuk, hogy a környéken sok csapatnál van ilyen sajnos – hangzik az egyesületi elöljáró válasza. – Az ő dolguk. Mi nem megyünk bele. Én elmondtam, hogy ha rajtunk múlik, itt nem is lesz soha ilyesmi. Azért csináljuk, hogy szeressék a fiatalok a focit. Ha a pénz érdekli őket, legyenek jobbak, menjenek feljebb, magasabb osztályba, és kérjenek, amit akarnak. De ide a foci szeretetéért kell jönni. Ennyi.”

Tiszta beszéd, meg is kapta Puchinger sporttárs a fűzöld Hátsó füves-dresszt. 

Csapattaggá avattuk az utolsó pillanatban Bachstetter Tamást, a szintén Veszprém vármegyei III. osztályú Hárskút csapatvezetőjét is, bemelegítésként pedig a játékosok megtartásának nehézségeiről beszélgettünk vele: „Hárskúton is, Herenden is sok az ügyes fiatal. Ahogy azonban olyan korba érnek, a tehetségeket elviszik a nagyobb csapatok, Veszprém, Úrkút, Tihany. Ezzel nincs is semmi baj. Örülök, ha a fiatalok feljebb léphetnek. Emiatt viszont nehéz összehozni a létszámot helyiekből. Ha nincs olyan baráti társaság, amely tud hozni más játékosokat, akkor rendkívül nehéz a feladat.”

Odaperdült a pályához a záró ütemre Vastag Richárd néptánckutató is, aki kameránk előtt saját tevékenységéről és a sportbálok sajátos szerepéről is említést tett: „Amikor elkezdtem kutatni a táncközösségeket, táncélményeket, én a paraszti kultúra nyomait kerestem, mégis az első mondatok között sok esetben a sportbálok szerepeltek. Része az identitásközegnek, amely meghatározta a falu életét.”

Az 5–3-as vendéggyőzelmet hozó mérkőzésről itt nem írnánk külön. Aki kíváncsi a fiúkból, lányokból, gazdálkodóból, régészből, melegburkolóból, polgármesterből, kocsmárosból és még jó néhány izgalmas bakonyi személyből álló vegyes csapat bakonybéliek elleni futballjára, megnézheti a Bakonyi stoplinyomok utolsó epizódjában, a tematikus YouTube-videók között vagy a nemzetisport.hu/hatsofuves oldalon. 

A néha kicsit esetlen, de természetes, őszinte és tiszta játék képei önmagukért beszélnek, a Bakony szívében megtörténik a csendes csoda: megmutatkozik a futball eredendő szabadsága.

A sorozat a Nemzeti Sport, a Laczkó Dezső Múzeum és a Hátsó Füves Alapítvány közreműködésével készült, elemei megjelennek a 2026-ban nyíló veszprémi Hátsó füves-kiállításban is.

Ugrás a Hátsó füves főoldalára!

Hátsó füves Facebook

A Bakonyi stoplinyomok korábbi epizódjai: