Ne állj meg egynél! – a Formula–1 egyszeres futamgyőztesei

ZSOLDOS BARNAZSOLDOS BARNA
Vágólapra másolva!
2021.02.24. 16:55
null
2020. december 6., Szahir: Sergio Pérez első sikere (Fotó: AFP)
A tavalyi Formula–1-es évad egyik különlegessége, hogy két új futamgyőztest is avattunk. Pierre Gasly és Sergio Pérez még tovább gyűjtheti a diadalokat, de sokan megrekedtek egyetlen elsőségnél. Vajon miért?

GIANCARLO BAGHETTI

Az olasz versenyző az egyetlen a Formula–1 több mint hetvenéves történetében, aki azonnal megnyerte a bemutatkozó nagydíját (leszámítva az első, 1950-es világbajnoki futamot, amelyen értelemszerűen mindenki újonc volt). Történetét még különlegesebbé teszi, hogy az 1961-es Francia Nagydíjon aratott diadalát követően nemhogy győzelemig, dobogóig sem jutott. Akkoriban a versenyekre nevező csapatok még a gyártóktól vásárolt autókkal is rajthoz állhattak, így Baghetti Reimsben a FISA-csapat színeiben egy régebbi verziójú Ferrarival indult. A nagymenőkénél gyengébb autóval csak a 12. helyre kvalifikálta magát, de stabil teljesítményének és a gyári Ferrarik technikai hibáinak köszönhetően hét körrel a vége előtt az élre állt és nyert. Noha egy évvel később már a maranellóiak színeiben indult négy futamon, az új olasz konstrukció pocsék volt, és Baghetti ezután sem ülhetett már kiemelkedően gyors autóban.

1961. július 2., Reims: a győztes Giancarlo Baghetti (Fotó: AFP)
1961. július 2., Reims: a győztes Giancarlo Baghetti (Fotó: AFP)

LORENZO BANDINI

A tehetséges olasz már huszonévesen szép hazai és nemzetközi sikerekkel érte el, hogy 1961-ben bemutatkozhasson a Cooper autóit használó Scuderia Centro Sud színeiben az F1-ben. Hamar fel is keltette Enzo Ferrari érdeklődését, akinek istállójával rögtön dobogós helyet szerzett az 1962-es Monacói Nagydíjon. A következő idényben sportautóversenyeken számított rá a Ferrari, de olyan jól szerepelt, hogy ismét megkapta az F1-es lehetőséget. Az 1964-es Osztrák Nagydíjon megszerezte a győzelmet is, az idényzárón pedig azzal érdemelte ki istállója örök háláját, hogy a futam végén maga elé engedte csapattársát, John Surteest, aki így megnyerte a világbajnokságot. Bandini persze a következő években is a Ferrarinál maradt, de az újabb futamgyőzelemről lemaradt, 1967-ben pedig tragikus balesetet szenvedett. A Monacói Nagydíjon a sikánnál a pályamenti szalmabáláknak csapódott, és azonnal felcsaptak a lángnyelvek. Bár a bátor pályamunkások kihúzták a harmadfokú égési sérüléseket szenvedő versenyzőt, három nappal később elhunyt.

1964. augusztus 23., Zeltweg: Lorenzo Bandini az élen (Fotó: Imago Images)
1964. augusztus 23., Zeltweg: Lorenzo Bandini az élen (Fotó: Imago Images)


GUNNAR NILSSON

Az 1970-es években döntő többségében a nagydíjakon bekövetkező balesetek okozták a pilóták halálát, a svéd versenyzőnek viszont más okból jutott csak két idény a legjobbak között. Az alsóbb formulakategóriák többségében megforduló Nilsson 1976-ban kapta meg a lehetőséget az F1-ben az éppen kisebb gödörben lévő Lotusnál. A csapat ásza, Mario Andretti mellett sokat tanult az első évében, de gyengébb időmérős teljesítménye megfosztotta a kiugró eredménytől – igaz, két dobogós helyezést így is elért. A következő idényében összeszedettebb lett, ahogy a Lotus is versenyképesebb, és Belgiumban megszerezte egyetlen győzelmét, majd további dobogóval javította renoméját. Ezt követően viszont többször keveredett balesetbe, elvesztette az önbizalmát és fizikai panaszai voltak. Az év végén rákot diagnosztizáltak nála, amelynek következtében 1978 októberében, mindössze 29 esztendősen elhunyt – öt héttel svéd honfitársa, Ronnie Peterson monzai halálos balesete után.

1977. június 5., Zolder: Gunnar Nilson nyerte a versneyt (Fotó: Imago Images)
1977. június 5., Zolder: Gunnar Nilson nyerte a versneyt (Fotó: Imago Images)

Nannini 1989. október 22-én nyert Szuzukában
Nannini 1989. október 22-én nyert Szuzukában

ALESSANDRO NANNINI
Az olasz versenyző két idény alatt a kritikán aluli Minardival is fel tudta kelteni a Benetton érdeklődését, amely leigazolta 1988-ra. Új csapatánál rögtön dobogós helyezésekkel bizonyította rátermettségét, sőt az F1 történetének egyik leghírhedtebb versenyén, az 1989-es Japán Nagydíjon a győzelmet is megszerezte. Ekkor ütközött össze a vb-címért harcoló Alain Prost és Ayrton Senna, és bár a brazil sztár a futam végén megelőzte Nanninit, később kizárták. Az olasz pilóta rögtön ezután második lett Ausztráliában, és az új idényben is többször állhatott dobogóra – többek között a Spanyol Nagydíjon is, amely végül az utolsó F1-es versenyének bizonyult. A futamot követő héten ugyanis egy helikopter propellere olyan súlyos sérüléseket okozott a karján, hogy félbeszakadt meredeken felfelé ívelő karrierje. Évtizedekkel később elmondta, nem bánkódik a történek miatt, mert lehet, hogy ez mentette meg egy halálos F1-es balesettől.


JEAN ALESI

Amikor a francia pilóta szenzációs negyedik hellyel mutatkozott be az F1-ben az 1989-es Francia Nagydíjon, egy évvel később pedig sokáig harcolt Ayrton Sennával a győzelemért Phoenixben, mindenki a jövő nagy bajnokának kiáltotta ki. És 1991 előtt a topcsapatok tényleg sorban álltak Alesiért, aki végül rossz lóra tett, mert éppen akkor igazolt a Ferrarihoz, amikor egyre mélyebbé vált a maranellói csapat válsága. Hiába az erőforrások és a hangzatos ígéretek, az olasz istálló éveken át képtelen volt a fiatal tehetséghez méltó autót alkotni, aztán többször technikai hiba fosztotta meg a diadaltól. Az áttörés az 1995-ös Kanadai Nagydíjon történt meg, amelyen végre ő húzott hasznot ellenfele, Michael Schumacher műszaki problémájából, így 91. futamán nyert. A következő két évben a Benettonnál is többször az autó meghibásodása miatt maradt le a győzelemről, aztán később már nem kapott lehetőséget topcsapatnál. A ragyogó tehetségnek így csak egy diadal jutott.

1995. június 11., Montreal: Jean Alesi diadalmaskodott (Fotó: Imago Images)
1995. június 11., Montreal: Jean Alesi diadalmaskodott (Fotó: Imago Images)


ROBERT KUBICA

A 2006-os Magyar Nagydíjon beugróként kapott lehetőséget a lengyel versenyző, mert a BMW előtte kirúgta Jacques Ville­neuve-öt. A fiatal pilóta olyan meggyőzően szerepelt, hogy a következő évekre is szerződést kapott, és együtt fejlődött a gyári istállóval. Több dobogós helyezés után a 2008-as Kanadai Nagydíjon a szerencse is rámosolygott, mert az esélyesek közül néhányan kiestek, így Kubica kaparintotta meg a győzelmet. A bajor istálló ezután a jövőt szem előtt tartva leállította a fejlesztéseket, csakhogy ennek semmi hozadéka nem lett, így 2009 végén kivonult az F1-ből. Kubica a Renault-nál talált menedéket, amelynél ismét többször dobogóig jutott, sőt, 2012-re előszerződést kötött a Ferrarival. Az együttműködés azonban nem valósult meg, mert a lengyel pilóta 2011 elején életveszélyes ralibalesetet szenvedett, amely során jobb karja súlyosan roncsolódott. Bár 2019-ben a Williamsszel még visszatért, a mezőny leglassabb autójával esélye sem lehetett újabb győzelemre.

2008. június 8., Montreal: Robert Kubica a győztes(Fotó: AFP)
2008. június 8., Montreal: Robert Kubica a győztes(Fotó: AFP)


PASTOR MALDONADO

A venezuelai versenyző negyedik nekifutásra nyerte meg a GP2-es bajnokságot 2010-ben, de a következő évi F1-es bemutatkozását leginkább állami szponzorai bőkezűségének köszönhette. A Williamsnél nem is nyújtott kiemelkedőt első évében, ezért mindenki elkönyvelte egyszerű fizetős pilótának, 2012-ben viszont olyan gumikat bocsátottak a csapatok rendelkezésére, amelyek viselkedését a mezőny hosszú hónapokig képtelen volt kiismerni. Az idény első felét ez egyfajta „lottósorsolássá” tette: szinte mindig a szerencsén múlt, hogy az adott pályán melyik autón működnek a legjobban az abroncsok. A Spanyol Nagydíjon a Williamsnek volt szerencséje, amely előtte évekig csak vergődött, Barcelonában Maldo­nado mégis megszerezte vele a pole pozíciót, és magabiztos győzelmet aratott. Ezután a grove-i istálló tovább szenvedett, a venezuelai pilóta pedig éppen a 2014-es fellendülés előtt hagyta el a süllyedőnek látszó hajót, így többször már nem került a dobogó közelébe sem.

2012. május 13., Barcelona: az első Pastor Maldonado (Fotó: AFP)
2012. május 13., Barcelona: az első Pastor Maldonado (Fotó: AFP)

 

EGYSZERES VILÁGBAJNOKI FUTAMGYŐZTESEK
NÉVNEMZETISÉGÉVVERSENY
Piero Taruffi olasz 1952 Svájci GP
Troy Ruttman amerikai 1952 Indy 500
Bob Sweikert amerikai 1955 Indy 500
Luigi Musso olasz 1956 Argentin GP
Pat Flaherty amerikai 1956 Indy 500
Sam Hanks amerikai 1957 Indy 500
Jimmy Bryan amerikai 1958 Indy 500
Rodger Ward amerikai 1959 Indy 500
Jo Bonnier svéd 1959 Holland GP
Jim Rathmann amerikai 1960 Indy 500
Giancarlo Baghetti olasz 1961 Francia GP
Innes Ireland brit 1961 Amerikai GP
Lorenzo Bandini olasz 1964 Osztrák GP
Richie Ginther amerikai 1965 Mexikói GP
Ludovico Scarfiotti olasz 1966 Olasz GP
Peter Gethin brit 1971 Olasz GP
Francois Cevert francia 1971 Amerikai GP
Jean-Pierre Beltoise francia 1972 Monacói GP
José Carlos Pace brazil 1975 Brazil GP
Jochen Mass német 1975 Spanyol GP
Vittorio Brambilla olasz 1975 Osztrák GP
Gunnar Nilsson svéd 1977 Belga GP
Alessandro Nannini olasz 1989 Japán GP
Jean Alesi francia 1995 Kanadai GP
Olivier Panis francia 1996 Monacói GP
Jarno Trulli olasz 2004 Monacói GP
Robert Kubica lengyel 2008 Kanadai GP
Heikki Kovalainen finn 2008 Magyar GP
Pastor Maldonado venezuelai 2012 Spanyol GP
Pierre Gasly francia 2020 Olasz GP
Sergio Pérez mexikói 2020 Szahíri GP

(1950 és 1960 között az Indy 500-as versenyek is beleszámítottak a bajnoki eredménybe.)


(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2021. február 20-i lapszámában jelent meg.)

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik