Országimázs – Thury Gábor jegyzete

EGY-EGY NAGYOBB (sport)esemény megrendezése az országimázs része. A futball esetében egyrészt meg kell felelni a szigorú UEFA-előírásoknak, másrészt ki kell szolgálni a szurkolókat. Előbbire a Puskás Aréna tökéletesen alkalmas, utóbbira a magyaros vendégszeretet. Már a Sevilla–AS Roma labdarúgó Európa-liga-döntő előtti napon is lehetett vendégdrukkereket látni Budapesten: sevillaiak, rómaiak csapatuk mezében várost néztek. Általában biciklivel közlekedem, megpillantva őket, két ujjammal V-betűt formáltam, s a vendégszeretet ilyesfajta megnyilvánulását mindkét tábor hangos ovációval fogadta.

Talán mondani sem kell, az El-döntőre együtt hangoltak az Olaszországból érkező Roma-szurkolók és az AS Roma Club Ungheria csoport tagjai. Az olaszok meglepődve tapasztalták, mennyien szorítanak a „farkasokért” Magyarországon is. A budapesti találkozást közös drapériákon, zászlókon örökítették meg, mi több, az is kiderült, a római Olimpiai Stadionban óriáskivetítőn több mint ötvenezren követték a döntőt. A spanyolok a Kincsem Parkban kialakított szurkolói zónában melegítettek, a környéken legutóbb a kétezres évek második felében lehetett ilyen fesztiválhangulat, amikor még Overdose vágtázott a lelátó népe előtt.

Ez persze csupán egyik fajtája a szurkolásnak. A két együttes drukkereinek kis csoportja egymásnak esett, a rendőrség lengyeleket (is) letartóztatott. Hogyan kerültek lengyel ultrák egy spanyol és egy olasz együttes mérkőzésére? Még 2013-ban egy Sevilla–Slask Wroclaw Európa-liga-meccsen a futballhuligánok összecsaptak, a Slask-fanatikusok elvesztettek néhány drapériát, azóta el-eljárnak a Sevilla idegenbeli mérkőzéseire, hogy úgymond rendezzék a számlát.

A magyar rendőrség viszont a helyzet magaslatán állt – nem úgy, mint tavaly párizsi, tiranai kollégáik a BL- és Ekl-döntő helyszínén. Tetszik, nem tetszik, a kétezres években már ez is az országimázs része.

Egy jó meccs már csak ráadás.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!