Csak pozitívan! – Thury Gábor jegyzete

Ha abból indulok ki, hogy a Ferencváros nem kapott gólt idegenben, akkor a zöld-fehérek szempontjából jó eredmény a 0–0 az Európa-liga csoportkörébe jutásért kiírt Suduva–FTC összecsapás első mérkőzésén. Ha azt veszem, hogy a Fradi piaci értéke majd’ négyszerese a litvánok keretének, akkor bizony a döntetlen nem vigasztaló, még akkor sem, ha idegenben érte el a csapat. Ha abba is belegondolok, hogy a Suduva gólt szerez az Üllői úton, akkor…

De legyünk pozitívak: még hátravan a visszavágó, amelyen remélhetően a fradisták nem a 41. percben lőnek először az ellenfél kapujára. Az is tény, hogy a hazaiak – akárcsak a Maccabi Tel-Aviv elleni előző körben – nem cifrázták a játékot, ugyanúgy kontrákra rendezkedtek be, mint az izraeli együttes ellen. Bejött, miért változtattak volna a litvánok?!

Nem feltétlenül szakmáznék, de egy mondat ide kívánkozik: szinte érthetetlen, hogy a Dinamo Zagrebnél jóval szerényebb játékerőt képviselő Suduva ellen általában a harmadik ferencvárosi átadás ellenfélhez ment – meg úgy egyáltalán, egyetlen váratlan megoldást sem lehetett látni… Más kérdés, hogy a második félidő helyzetei alapján a zöld-fehéreknek nyerniük kellett volna.

Megértem, ha az El csoportkörébe jutásért a klubnak járó összeg nagysága béklyót tesz a játékosok lábára, másképpen fogalmazva nagy a nyomás, de a sport részben attól az, ami, hogy a profiknak mondott sportolók elbírják a teher rájuk eső részét. Ilyenkor persze abban bízik az ember, hogy a visszavágón a hazai pálya előnye gólban vagy gólokban is megmutatkozik. Összességében jobb volt a Fradi, de ezt még be kell bizonyítania, alapnak mindenesetre jó ez a döntetlen.

Szórakozásból ilyen színvonalú meccset ritkán néz meg az ember, kivéve, ha magyar csapat lép pályára, s nagyon bízunk valamiben. Az odavágót látva a továbbjutási reményeket illetően maradjunk annyiban, a litván együttesnek eddig nem hozott szerencsét, ha a főtáblára jutásért ellenfele zöld-fehérben játszott…