Útravaló – Thury Gábor jegyzete

Szögezzük le, egy pontot mindenképpen szereznie kellene a labdarúgó Európa-liga L-csoportjában a Mol Vidi FC-nek a Chelsea ellen a Groupama Arénában ahhoz, hogy egyáltalán továbbjutási esélyekről lehessen beszélni. Más kérdés, hogy a Premier League legutóbbi fordulójában a bajnoki címvédő Manchester Cityt 2–0-ra legyőző londoniak ellen van-e rá sansz, s lehet, hogy az egy pont sem elegendő, mert a Vidinek nem csak a saját kezében van a sorsa. Mindezt figyelembe véve nagyon kevés az esély, hogy az együttes a Debrecen 2004-es UEFA-kupa-bravúrjához hasonlóan megérje a tavaszt, ami az El kieséses szakaszát jelenti.

Azt is szögezzük le ugyanakkor, hogy a székesfehérváriak az utolsó fordulóban is versenyben vannak a továbbjutásért, s ha egyetlen pontot sem szereznek, akkor sem szerepelnek rosszabbul, mint ugyancsak az El csoportkörében 2012-ben. S a magyar labdarúgás jelenlegi helyzetét ismerve ez nem kevés.

Mindezek ismeretében milyen útravalóval lépjen pályára a Vidi? Nyilván ennek eldöntése Marko Nikolics vezetőedző dolga. Egy biztos, a Liverpool–Napoli BL-találkozón látott iramot ne várjunk, mert akkor hamar „jőni fog” a nagyszerű halál. Amelyre egyébként is nagy az esély, de egy öldöklő lüktetésben nagyon hamar eljöhet. Hideg fejjel a nagy hajtást nem kezdeményezi a Vidi, márpedig a hideg fej meglesz, mert a szakvezető szerint ez a legfontosabb. A leírtakból az következne, hogy nagy teher van a hazaiak vállán. Nos, ez tévedés! Semmiféle kényszer ne legyen a futballistákon, mert senki sem szól egy rossz szót sem, ha nem jut tovább a csapat. Tegyük a kezünket a szívünkre: ha valaki azt mondja a sorsolás után, hogy a december 13-i mérkőzés tétje a továbbjutás lesz, finoman fogalmazva is kételkedtünk volna benne.

Az erőviszonyokat tekintve csodával érne fel a fehérváriak továbbjutása. Hogy ez mennyire így van, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Marko Nikolics is így látja – bár a Vidi várát bizonyára nem a csodára építi. Ám mivel emberek vagyunk – micsoda ellentmondás ez! –, bizakodunk: miért ne történhetne csoda?!