Fontos meccsek – Thury Gábor jegyzete

Nem használnám a sorsdöntő kifejezést, elvégre a magyar futballtörténelem annyi sorsdöntő mérkőzést élt már meg… Válogatottunk következő két találkozója (november 15.: Uruguay, november 19.: Wales) előtt maradok a szövetségi kapitány, Marco Rossi meghatározásánál: mindkettő nagyon fontos az életünkben.

A Puskás Aréna nyitó meccse, az Uruguay elleni történelmi összecsapás. Ne tagadjuk, volt már hasonló, 1953. augusztus 20-án a Puskás Aréna elődjét, a Népstadiont avatta az ország, a fő program a Bp. Honvéd–Szpartak Moszkva mérkőzés volt. Abban a korszakban nem lehetett kimondani, de mégiscsak egy nemzeti stadion épült fel, szerencsére manapság már olyan korban élünk, hogy ezt már nem szégyen kijelenteni. Nem véletlen, hogy pénteken a magyar válogatott lép pályára.

A mérkőzések kapcsán ugyancsak megszólaló Dzsudzsák Balázs szavaiból az is kiderül, a mieink kellő felelősséggel várják az ünnepi találkozót. Ahogyan a 106-szoros válogatott fogalmazott, sohasem felejthető éjszaka lesz. Együttesünk csapatkapitánya ugyanakkor kijelentette, az év mérkőzése a Wales elleni meccs, amelyen az Eb-részvétel a tét. S ha már Eb-szereplés: szélsőnk utalt rá, hogy a 2016-os franciaországi kontinensbajnokságon a magyar válogatott telt házas stadionokban játszott.

Nem tette hozzá, de én megteszem, a magyar csapat szereplésének köszönhetően a Soho Party szerzeménye, Az éjjel soha nem érhet véget az Eb egyfajta indulójává vált. A cardiffi mérkőzésnek tulajdonképpen az a tétje, hogy az Eb-szereplés kiváltotta érzelmeket újra átélhessük a Puskás Arénában, Budapesten, sőt az egész országban.

Ugyanakkor maradjunk a realitás talaján, válogatottunk a selejtező előtt az erősorrend alapján a negyedik kalapból verekedte magát a továbbjutás küszöbére. Az is tény, hogy amikor a Népstadion megépült, országunk a világ vezető futballnagyhatalmai közé tartozott, égető szükség volt egy olyan létesítményre, amely otthont ad méltán híres labdarúgásunknak. Meggyőződésem, hogy az új létesítmény magával húzza a sportágat, ha úgy tetszik, a futball belakja majd az arénát. Ehhez persze az is kell – s most Marco Rossit idézem –, hogy Walesben olyan eredményt érjünk el, amellyel boldog és büszke lesz a nemzet.