– Először fordult elő, hogy mindhárom Lévai fivér érmet szerzett egyazon rangos nemzetközi viadalon. Ön a második helyen végzett, öccsei bronzérmesek lettek. Hogy tekintenek a sikerre?
– Családszinten elégedettek vagyunk, sohasem fordult elő ilyesmi velünk, de ezért dolgozunk, ez az álmunk, és ezt szeretnénk elérni a folytatásban is. Úgy döntöttünk, saját felkészülési program alapján edzünk, Tamásnak és nekem is van már gyerekem, itt a család, nem tudnám itt hagyni azért, hogy egész évben edzőtáborozzak. Úgy érzem, jó úton haladunk, ezt az eredmények is igazolják – felelte lapunknak Lévai Zoltán.
– Korábban azt mondta, csak abban az esetben vált súlycsoportot, ha Levente minden kétséget kizáróan bizonyítja, jobb önnél. Ez máris megtörtént?
– Hetvenkét kilóban lett Európa-bajnok áprilisban, jelentősebb fogyás előzte meg a sikerét, ezt követően azt mondta, vége a hetvenkét kilós pályafutásának. Lejött az edzésre, ráállt a mérlegre, hetvenkilenc kiló körül mozgott, aztán lett belőle nyolcvanegy-nyolcvankettő. Iszonyatosan „vastag” lett, feltöltődtek a „raktárai”. Az alapvetés, hogy nem birkózunk egymás ellen. Kő-papír-ollózhattunk volna, de Leventének szüksége van a tapasztalatra, az idő neki dolgozik.
– Mikor váltana, ha nem akkor, amikor Eb-t nyer?
– Technikailag nem kérdés, hogy ott van a legjobbak között, és fizikailag is nagyon erős. A korát meghazudtoló rutinnal birkózik, ebben biztosan mi is a segítségére voltunk, merített belőlünk, az utunkból. Azt a szintet már tudja hozni, amit én is, Európa- és Ázsia-bajnokot vert meg a BOK-csarnokban.
– Hogyan fogadta a család, hogy a legkisebb Lévai fivér tizenkilenc évesen Eb-t nyert áprilisban?
– A korát figyelembe véve csúnyán hangzik, de én számítottam rá, a viadal előtt magabiztosan mondtam, hogy szerintem megnyeri. Látjuk, mit csinál edzésen, hogy milyen megoldásai vannak, és azt is, mekkora skalpokat szerzett az elmúlt időszakban. Szóval engem nem lepett meg a sikere, természetesen nagyon örültünk neki.
– Szerepelt már nyolcvankét kilóban, egyszer, a 2019-es nur-szultani vb-n. Most azonban nem csak kitérőről van szó, és egyből a második helyen végzett.
– Úgy érzem, sokat fejlődött a lenti védekezésem és támadásom. Az orosz Adlet Tjuljubajev elég speciális akciót végez lentről, ez kifogott rajtam a döntőben, hibáztam, megálltam a mozgásban. Ismerem őt, ő is súlycsoportot váltott, Eb-bronzérmes. Nagyon jó birkózó, de meg kellett volna vernem. Öt-egyre elhúzott, másfél perc volt hátra, nem lehetetlen innen fordítani, ha a nap elején találkozunk, szerintem sikerül, a döntőben azonban már nem tudtam feltörni a zárt védekezését. Kis hátrányom még van ebben a súlyban, nyolcvanhárom-nyolcvannégy kiló körül mozgok, idő kell még ahhoz, hogy itt is nagynak számítsak. Mindent összevetve a teljesítményemmel alapvetően elégedett vagyok, az ezüsttel viszont nem, azzal sosem leszek.
– Mindhárman hatalmas harcot vívnak a válogatottságért. Hetvenhét kilóban Fritsch Róbert előrébb végzett Leventénél, második lett, ön a negyeddöntőben egy-egyes meccsen megverte a súlycsoport vb- és Eb-ezüstérmesét, Szilvássy Eriket, eggyel feljebb, nyolcvanhét kilogrammban a világ- és Európa-bajnok Losonczi Dávid ezüstérmes lett, Tamás előtt eggyel.
– Folytatjuk a felkészülést, és várjuk, hogy ismét bizonyíthassunk. Egyelőre nem tudjuk, hol lesz a következő válogatóverseny, az biztos, hogy a munkát beletesszük, és keményen küzdünk azért, hogy mindhárman indulhassunk a szeptemberi zágrábi világbajnokságon.