Lakhelyünk: Budapest – Malonyai Péter jegyzete

A szokásos fordulat szerint sportdiplomáciai siker, hogy az RB Leipzig a Liverpoolt, a Mönchengladbach pedig a Manchester Cityt a Puskás Arénában fogadja a Bajnokok Ligájában, elvégre a dolgok ilyetén alakulásához nem lehettek elegendők a vírus miatti karanténszabályok, kellett hozzá az is, hogy végre jól csengjen a nevünk Európában.

Kétségtelen, a válogatott hangos sikereinél s a Ferencváros betörésénél a Bajnokok Ligájába nem kell jobb ajánlólevél, ám azért nem árt az sem, hogy amikor csak lehet, a futballvezérek is készen állnak a párbeszédre, s ha segíteni kell – mint most is –, örömmel veszik a felajánlásunkat.

Ami a két német klub esetét illeti, végre egyszer jókor vagyunk jó helyen, gondolok itt elsősorban a földrajzi elhelyezkedésünkre – Európa közepére. Elvégre korántsem mindegy, mennyit kell utaznia egy-egy csapatnak a vírus sújtottan is sűrű program közepette.

Mindehhez jött Lothar Matthäus, aki egyértelműen támogatta a budapesti rendezést, márpedig amit ő mond, annak súlya van a futballban, függetlenül attól, ki hogyan ítéli meg őt. Az eredményei önmagukért beszélnek, ám most többről van szó. Arról, hogy igazi világpolgárként ajánlotta Budapestet, hiába tudja az ember, tőle azért jó hallani, hogy nem csupán az arénánk, a szállodáink is megütik az elit követelményeket.

Mondhatni, hogy így könnyű, ám miért lenne az? Ha nem úgy gondolja, Matthäus udvariasan ki is térhetett volna a válasz elől, figyelembe véve, hogy budapesti lakos, esztendők óta a fővárosban él, hétéves fia is itt született. Nem tette, így mondhatni, lobbistaként vállalt szerepet a rangos műsorban. Ne becsüljük le a műfajt, hiszen többről van szó, mint amennyit a témában újat nyújtani nem nagyon tudó hollywoodi filmek elénk tárnak. Nem feltétlenül a befolyásolás a lényeg – legalábbis nálam –, inkább a kapcsolatépítés, és – ismétlem: ne ragadjunk le a mozinál! – a bizalom. Amire akkor is szükség van, ha a pénz mozgatja az eseményeket.

Nekem egyébként Matthäus közreműködése kapcsán azok a profi futballistácskák jutnak eszembe, akik kénytelenek voltak hazakullogni Európából, s azzal érveltek, hogy az edző nem szerette őket. Nos, ha a saját műfajukban ott tartottak volna, mint mi most stadionban és szállodában, aligha pöcköli ki őket a mester.

Csak az aktuális időjárásról nem áradozhat Lothar Matthäus, mint mondja, legutóbbi futásánál bőrig ázott a Margitszigeten. Mint mindannyian, akik a futásért vagy egyébként is egyáltalán kimerészkedtünk a négy fal közül. Mi. Budapesti lakosok.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!