Nem lehet azt mondani, hogy Arsene Wengert a világ legjobb edzői között tartották volna számon 13 évvel ezelőtt. Sőt amikor az Arsenal vezetősége úgy döntött, hogy szerződtetik a japán Nagoját elhagyó szakembert, sokan (a médiában is…) szarkasztikusan megjegyezték: Arsene „Kicsoda?". A francia menedzser megítélésének ráadásul az sem tett jót, hogy az Arsenal korábban nem alkalmazott szigetországon kívüli trénert. Nem véletlenül…
Azóta kiderült, hogy a Gérard Houllier (aki akkoriban a francia szövetség tecnikai igazgatója volt) ajánlásával érkező Wenger kis túlzással minden idők legjobb Arsenal-igazolása volt.
A Bruce Rioch menesztése után másfél hónappal kinevezett Wenger rögtön második szezonjában bajnoki címet szerzett a csapattal, és az 1996 és 2004 közötti időszakban csak a londoni csapat tudta megszakítani a Manchester United egyeduralmát a Premier League-ben. Összesen három bajnoki címet szerzett ezen időszakban a londoni csapat.
Ráadásul Wenger néhány év alatt Európa egyik, ha nem a legszebben futballozó csapatát kovácsolta az együttesből. Pedig ez – Nick Hornby Focilázából is tudhatjuk – nem mindig volt jellemző korábban az Arsenalra.
Mára természetesen mindenki ismeri és elismeri Wengert. Legutóbb például a Real Madrid szerette volna megszerezni a kiváló szakembert, hiába. A francia maradt szeretett klubjánál.
A három hét múlva hatvanadik születésnapját ünneplő menedzser négy FA-kupa-sikert ünnepelhetett csapatával, de talán legnagyobb sikere az, hogy a 2003–2004-es Premier League-et veretlenül nyerte meg az Arsenallal. Ez talán még nagyobb tett, mint egy Bajnokok Ligája-győzelem, amelyhez legközelebb a Barcelona ellen elveszített döntőben jutott Wenger még 2006-ban.
És persze az sem kis teljesítmény, hogy George Allisont egy nappal megelőzve immár 4 749 napja az Arsenal menedzsere…