Az athéni diadal óta sikertelenül üldözzük a szerb válogatottat

A húsz találattal gólkirályi címet bezsebelő, a döntőben három gólig jutó Alekszandar Sapics vezérelte szerbek a 2-2-es első negyed után a második felvonást 4-1-re hozták, ezt követően pedig futhattak az eredmény után Benedek Tiborék… Ugyan derekasan küzdöttek, de nem tudták feltörni a Szlobodan Soro kapuja előtt tornyosuló falat. Még emberelőnyben sem. Dejan Udovicsics csapata is elhibázott jó néhány fórt - a tizenkét lehetőségnek éppen a felét - a mieink viszont létszámfölényben 15-ből csupán 4-szer voltak eredményesek.

Athén óta gyűlnek az ezüstök a vitrinben, a berlini medália immáron a hatodik. 2005 júliusában a montreali vb-döntőben a szerbek 8-7-re verték a Kemény-legényeket, egy hónappal később pedig Belgrádban 16-6-ra a Világliga fináléjában.

2006 júniusában, az olimpiai diadal utáni harmadik világversenyen is ezüstérem került Kiss Gergelyék nyakába. Ez a kudarc azért volt igazán fájdalmas, mert a piros-fehér-zöld aranyünnepre készülő budapesti közönség előtt nyertek Világkupát Sapicsék (9-10). Szeptemberben, a belgrádi kontinensviadal fináléjában revánsot vehetett volna a magyar válogatott, de ezúttal is a délszláv rivális örülhetett a végén (8-9).

Következett a 2007-es versenyszezon, s a montreali vb-elődöntőben a szerbekből bolondot csináló horvát válogatott, az április elsejei finálé ráadásában a mieinket is megtréfálta (11-12). A kronológiai áttekintés után meg is érkeztünk a berlini szerb-magyar párharchoz, de a többit már tudják.

Korábban a magyarok, ha beverekedték magukat egy világverseny fináléjába, nem kegyelmeztek a riválisnak. Az athéni olimpia után viszont fordult a kocka. Mindenhol ott vagyunk a döntőben, de jönnek a szerbek, és be kell érnünk az ezüstéremmel.

Minderre persze senki sem fog emlékezni, ha a sydneyi és athéni diadal után Pekingben a triplázás reményében vízbe szálló Kemény-legények állhatnak fel a dobogó legfelső fokára.

A legeredményesebb magyar csapatsportág igen impozáns olimpiai mérleggel várja a XXIX. nyári játékokat. Eddig nyolc arany- (1932, 1936, 1952, 1956, 1964, 1976, 2000, 2004), három ezüst- (1928, 1948, 1972) és három bronzérem (1960, 1968, 1980) szerepel a dicsőségtáblán.

A szerbek is jól tudják, nemhogy a Világliga, vagy a Világkupa elhódítása, de még a kontinenstorna, vagy a világbajnokság megnyerése sem ér fel egy olimpiai aranyéremmel. Vélhetően az „olimpiák közti” valamennyi diadalukat odaadnák a pekingi elsőségért. Csakhogy a kínai fővárosban az olimpia-specialista magyar válogatott is vízbe száll.

Emlékezve az athéni finálé katartikus végjátékára, délszláv riválisunk tudhatja, az olimpia magyar műfaj. A magyar válogatott 2004. augusztus 29-én ugyanis három negyed elteltével 7-5-ös vesztésre állt, Kiss Gergely vezérletével azonban fordított a záró felvonásban.

GYÖNGYÖSI BALÁZS