Valter Tibor: Csak szeretni kell biciklizni és gyerekekkel foglalkozni
Nem is kérdés, hogy Valter Tibor a hazai kerékpársport elmúlt évtizedeinek kiemelkedő és megkerülhetetlen alakja, hiszen az 54 éves, csömöri szakember előbb versenyzőként, majd edzőként alkotott maradandót, és jelenleg az egyik, hanem a legeredményesebb utánpótlásedző itthon a sportágban.
„A tizenhatodik kerületben, Árpádföldön nőttem fel, ahol akkoriban a KSI-nek kihelyezett részlege működött – idézte fel a kezdeteket a versenyzőként 27-szeres felnőtt magyar bajnok, vb-résztvevő Valter. – Annak idején az általános iskolánkba egy évre kitelepítettek szabad bicikliket, illetve egy motorkerékpárt, és a helyi tornatanárt megbízták, hogy próbálja meg átadni nekünk a sportág alapjait, szeretesse meg a kerékpározást.
Ekkor kilenc-tíz éves lehettem, amikor megismerkedtem meg a bringázással, és mivel tehetségesnek bizonyultam, így egy év elteltével már a KSI központjába járhattam be edzésekre.
Majd annyira megszerettem a sportágat, hogy ott is ragadtam, és egészen tizennyolc éves koromig a KSI-ben tekertem, mígnem felnőttként már átigazoltam a Ferencvárosba, ahol aztán 1989-től kezdődően több mint tíz évet töltöttem, és gyakorlatilag 2001-ben az FTC-ből is vonultam vissza. Volt még egy olasz kitérőm, ugyanis a kilencvenes évek végén a Fradi fúzióra lépett az olasz GS Colombina csapatával, amelyben végül még két évet versenyezhettem, és 1999 és 2001 között kint belekóstolhattam a profizmus világába is.”
Ugyanakkor miután 1998-ban megszületett a fia, Attila, majd 2001-ben a lánya, Vera is, így mások lettek már a prioritások, és inkább hazajött, felhagyott az aktív versenyzéssel.
A családdal Csömörön telepedtünk le, ahol egyszer csak megtalált a lehetőség: akkor tájt indult el a helyi sportegyesület, a Csömöri Sport Kft. kerékpárszakosztálya, és ott el is kezdtem edzőként gyerekekkel foglalkozni. Alapvetően mindig is megvolt bennem a vágy, hogy ha abbahagyom a versenyzést, akkor majd edzőnek állok,
és a kilencvenes évek első felében el is végeztem a szakedzőit a TF-en.
Még aktív koromban is nagyon érdekelt, hogy mikor, mit, és miért úgy edzünk ahogyan, szerettem mindig mögé látni a dolgoknak, és megérteni azok hátterét;
ez vonzott igazából az edzői szakma felé. Csömörön aztán el is kezdtük a toborzást, és hasonló módszerrel, mint ahogy egykoron engem is megtaláltak az iskolában, az edzőkollégákkal mi is bementünk a helyi általános iskolákba, és próbáltunk minél több gyereket hozzánk csábítani.”
Hozzátette, mivel 2001-ben Csömörön még jóval kevesebb laktak, mint manapság, így akkor még az volt a jellemző minden gyereknek volt saját biciklije, és azzal járt az iskolába, illetve faluszerte.
„Ennek köszönhetően meg is volt a fogadókészség a gyerekekben, és délutánonként egyre többen kezdtek hozzánk jönni az edzésekre. Eleinte nem is tudtuk eldönteni, hogy melyik szakágra specializálódjunk, mivel a hegyikerékpár, vagyis a mountain bike akkor hirtelen nagyon népszerűvé vált Magyarországon, ráadásul Csömörön a földútból nem volt hiány, megvolt a terep a gyakorlásra. Persze, mindeközben az országúti szakágat sem felejtettük el, hiszen mégiscsak az mindennek az alapja. Emiatt aztán úgy alakult ki, hogy mindkét szakágban versenyeztek a fiataljaink, de idővel inkább egyre jobban a mountain bike-ra szakosodtunk, mert Csömör környékén olyannyira megnőtt a városi forgalom, hogy a gyerekekkel mind inkább megnehezült az országúton való edzés.
Szóval nálunk alapvetően mindenki mountain bike-kal kezdi, majd ha később úgy hozza az élet, átnyergel másik szakágra.
A kétezres évek elején Lovassy Krisztián volt az első igazán sikeres csömöri nevelt,
aki szintén mountain bike-osként indult, majd pályán lett felnőtt Eb-ezüstérmes, illetve az országúton olimpián és világbajnokságon is szerepelt.
„Idővel aztán újra az országúti részlegünk is egyre nagyobb hangsúlyt kapott – folytatta Valter Tibor, aki manapság vezetőedzőként, szakosztályvezetőként irányítja a csömöri kerékpáros életet. – Amikor 2010-es években ismét egyre felkapottabb lett itthon az országúti szakág, és 2015-től újra indult a Tour de Hongrie is, minket is meghívtak a mezőnybe. Elsősorban a fiam, Attila, illetve Dina Márton révén pedig országúton is elkezdtek jönni a jó eredmények a versenyzőinktől. Ezek után pedig az lett a bevált módszer, hogy kvázi vegyesen működtetjük a szakosztályban zajló utánpótlás-nevelést, a fiatalok párhuzamosan edzenek országúton és terepen, tehát mountain bike-ban, illetve télen szezonálisan cyclo-crossban is.
Az évek alatt mostanra jó nagyra kibővült a csömöri csapatunk, nagyjából ötven versenyzővel büszkélkedhetünk, és velük három edző foglalkozik.
Ráadásul az egykori tanítványaim közül Juhász Zsolt és Szatmári András mára már edzőkollégámmá vált, és együtt neveljük a mostani fiatalokat.”
A Cube-Csömör a 2000-es évek eleje-közepe óta a hazai kerékpáros egyik legjelentősebb utánpótlás-nevelőegyesülete. Az elmúlt 25 év legsikereresebb hazai bringásai közül jó néhányan megfordultak a Valter-műhelyben: a fia, az olimpiai negyedik, a Giro d'Italián három napig rózsaszínű trikós Valter Attila és a már szintén említett Lovassy Krisztián, Juhász Zsolt, Dina Márton, valamint a jelenlegi legnagyobb hazai utánpótláskorú tehetségek közül Vas Barnabás és Feldhoffer Bálint is jó néhány évet töltött el Csömörön.
„Nyilván, nem mi vagyunk az egyetlen olyan hazai klub, amelyben jó utánpótlás-nevelőmunka zajlik,
ugyanakkor az is látszik, hogyaz elmúlt öt-tíz évben felbukkanó eredményes magyar versenyzők zöme tőlünk került ki, nálunk nevelkedett.
Mi mindig is klasszikus kinevelő klubként működtünk, és azt gondolom, ebben élen is tudunk járni itthon. Nálunk a közösségnek hihetetlen ereje van, és a gyerekek mellett a szülők is szerves részei a szakosztály életének. Például még, ha vannak is szerviz- és kisbuszaink, de sokszor ez nem elegendő, és az apukáknak, anyukáknak is sokszor be kell segíteni, amikor versenyekre járunk.
Emellett még a szülőkből álló öregfiúk csoportunk is akad, amellyel közösen szintén eljárunk tekerni. Ez olyan, mint egy baráti társaság, szóval azt gondolom, ez a családiasság jelenti igazán a varázsát a mi klubunknak.
A csömöri edzőködése mellett Valter Tibor egyébként két olimpiai cikluson át a hegyikerékpárosok (mountain bike) szövetségi kapitányi posztját is betöltötte, és 2012-ben aztán egy régóta dédelgetett álma is megvalósult, és szakvezetőként a londoni ötkarikás játékokat is megjárhatta Parti András és Benkó Barbara felkészítőjeként.
„Edzői pályafutásom egyik csúcspontja volt a londoni olimpia. Versenyzőként sajnos nekem nem volt lehetőségem olimpián szerepelni, így nagyon felemelő érzéssel töltött el, hogy ez aztán edzőként összejött.”
És vajon a hosszú és rendkívül eredményes edzői pályafutásából Valter mégis mire a legbüszkébb?
A párizsi olimpiai szereplés, és Attila ott elért negyedik helye szerepel nálam az élen.
Persze, az is a legmagasabb polcra kívánkozik, hogy a fiam a 2021-es Giro d’Italián három napig viselhette a rózsaszínű trikót, de számomra az olimpiai élmény, illetve az ottani eredmény toronymagasan visz mindent. Felkészítő edzőként ott lehettem vele, és beleszólhattam a mindennapi munkába is, így közvetlen részese lehettem a sikernek. Nehéz lesz ezt valaha megismételni és felülmúlni a karrierem során, hiszen az életben nem sokszor adatik ilyen lehetőség, de én már elmondhatom, hogy hálaistennek volt ilyenben részem.
Ráadásul ez tényleg olyan siker, hogy másnaptól már kicsit másként is kel fel az ember.
Ettől az élménytől tényleg többek lettünk, és ez az érzés életünk végéig elkísér. Tehát, fel van adva a lecke, ha szeretnénk ezt túlszárnyalni, de nem lehetetlen. Dolgozunk tovább!”
Amikor pedig a legvégén arról kérdeztük, hogy több mint 25 évnyi edzősködés és számos szép siker után mégis mi hajtja és motiválja manapság még trénerként, csak ennyit felelt:
A legfontosabb, hogy szeretni kell biciklizni és gyerekekkel foglalkozni.
Ez a kettő hálaistennek nem változott nálam, és a lelkesedés ugyanúgy megvan bennem ma is, mint évtizedekkel ezelőtt. Jó dolog fiatalokkal foglalkozni, és megtalálni a tehetségeket, majd a képességeikhez mérten kihozni belőlük a maximumot.”
(Kiemelt képen: Valter Tibor Forrás: welovecycling.com)
