Vár állott… – Kovács Erika jegyzete

ISTEN, ÁLDD MEG A MAGYART – a Himnuszt pusztán azért idézem, mert a rövid pályás gyorskorcsolyázóknál kedden kirobbant „ügy” kapcsán felötlött bennem, mit is mondott Bánhidi Ákos, amikor a pekingi olimpia után értékelte csapata teljesítményét: „A Himnusz jut eszembe, az Isten, áldd meg a magyart sora, mert minket megáldott olyan tehetségekkel, akikből ki lehet hozni ezt a fantasztikus eredményt. Alig kétszáz sportolónk van évente, és nyilván megfeszíti mindenki az erejét, az is látszik, hogy jó az irány, amely felé haladunk, és a módszereink is azok, ám mégiscsak kell lennie valahol egy erőnek, amelyik azt mondja: oké, ti nem százezrekből válogattok, nincs háromezer jégpályátok, de annyira komolyan és olyan becsületesen csináljátok, hogy én kipottyantok nektek néhány tehetséget, akikkel el tudjátok érni azt, amit már-már lehetetlen.”

Ami azt illeti, nekem a jelenlegi szituáció is a már-már lehetetlen kategóriába tartozik, és csak a kérdések sorjáznak bennem. És mindenki másban is.

Hogyan lehetséges, hogy elment az a szakember, akinek ennyi sikert köszönhetünk, miért engedtük el azt az edzőt, akinek a nevéhez a magyar short track aranykora köthető – és még inkább: hogyan történhetett meg, hogy nem az az edző vezeti a jövőben a válogatottat, akit a két ikon, Liu Shaolin és Shaoang a második édesanyjaként tisztel és szeret?

Válaszok nincsenek…

A hazai szövetség keddi kommunikációja után szerdán egyedül Bánhidi Ákos szólalt meg – ő is csak szűkszavúan, ügyelve minden egyes szavára.

Szomorú volt hallgatni ezt a remek szakembert, aki mindig is a nyíltságáról, az őszinteségéről volt híres, aki sohasem félt beleállni a kemény helyzetekbe, ezúttal viszont ő is visszafogottan beszélt: bár keveset szólt, fájt minden mondata.

Neki is. Nekünk is.

Kommunikáció híján persze beindult egy másfajta gépezet: mindenki találgat, ebben a „játékban” pedig óhatatlanul pofonokat kap jószerével minden szereplő. És ez az igazán méltatlan.

Hozzászoktunk az érmekhez, szerettünk üvölteni a jégpályán vagy éppen a tévé képernyője előtt a magyar sikerekért, ezek az eredmények igenis köteleznek. Minden szinten. Minden helyzetben.
A kényelmetlen szituációkban is.

A sportszeretők megérdemelnék a tájékoztatást – már csak azért is, mert szeretik ezt a csapatot. Mindenki elismeri, mekkorát fejlődött itthon ez a sportág.

Többek között Linának is köszönhetjük, hogy felépült a vár. Ugye nem lesz belőle kőhalom?

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!