Sporttörténelmet írhat a norvég, aki Michael Phelps mögé léphet az örökranglistán

Sporttörténelmet írhat a milánói-cortinai olimpián Johannes Hösflot Klaebo. A norvég sífutó eddig öt aranyat, valamint egy-egy ezüst- és bronzérmet szerzett az ötkarikás játékokon, és ha februárban ezekhez újabb négy aranyat gyűjt, ő lenne a téli olimpiák történteének legeredményesebb sportolója. Persze négyszer a dobogó tetejére állni egy világversenyen nem könnyű, azonban neki a tavalyi vb-n ez hatszor is sikerült, s erre most is lesz esélye.

Egyáltalán nem lennénk meglepve, ha a milánói-cortinai olimpián Johannes Hösflot Klaebo a sprinttől egészen az 50 km-es távig mindenhol rajthoz állna. A tavalyi, trondheimi világbajnokságon mind a hat férfi sífutó-aranyérmet bezsebelő (egyéni és csapatsprint, 10, 20 és 50 km, valamint a váltó), elsősorban ellenállhatatlan hajrájáról elhíresült versenyző idén is bombaformában van, elsősorban a sprintversenyeken brillírozik, de megvédte a címét a Tour de Ski-n is. Persze egy olimpia mindig más, de azért érdemes eljátszani a gondolattal.

A 29 éves Klaebo jelenleg a 14. helyen áll a téli sportolók örökranglistáján, miután 2018-ban Pjongcsangban az egyéni és a csapatsprintben, valamint a váltóban is a dobogó tetejére állhatott, négy évvel később Pekingben pedig megvédte a címét a két sprintszámban (egyéniben ez neki sikerült először), második lett a váltóval, 15 kilométeren pedig bronzérmes lett. Éppen ez utóbbi (pontosabban most már csak 10 kilométer) lehet az Achilles-sarka, mert ezt egyenkénti indítással rendezik, míg a többi számban egyszerre rajtolnak, ami számára a hajrá miatt kedvező. Az orosz sífutók hiányában várhatóan éppen saját honfitársai lehetnek a legnagyobb vetélytársai.

Ha Klaebónak a hat versenyszámból négyet sikerül megnyernie, már akkor is a téli ranglista élére kerül, ahol jelenleg honfitársnője, az ugyancsak sífutó Marit Björgen áll 8 arannyal, 4 ezüsttel és 3 bronzzal, aki 2002-ben és négy évvel később szerzett egy ezüstérmet, 2010-ben és 2014-ben háromszor állhatott a dobogó tetejére (utóbbin egy-egy ezüstöt és bronzot is begyűjtött), végül 2018-ban 2 arannyal (valamint egy ezüsttel és két bronzzal) fejezte be pályafutását. 2010-ben ő lett a játékok legeredményesebb versenyzője.

Ugyancsak 8 aranyérmet szerzett, de 4 ezüstje mellett „csak” két bronzot a szintén norvég sílövő, Ole Einar Björndalen, aki már 1994-ben indult a lillehammeri olimpián, akkor azonban még érem nélkül maradt. 1998-ban a sprintversenyen győzött, a váltóval pedig második lett. Aztán következett a 2002-es olimpia, amikor Salt Lake Cityben mind a négy versenyszámot megnyerte és ezzel ő lett az az évi játékok legeredményesebb versenyzője. Négy évvel később azonban „csak” két ezüst és egy bronz volt a mérlege, míg 2010-ben a váltóval győzött, 20 km-en pedig a második helyen zárt. Már alaposan túl volt pályafutása zenitjén, amikor búcsúolimpiáján bombameglepetésre megnyerte a sprintversenyt és tagja volt a győztes vegyes váltónak is. Végül a férfiváltó bronzával zárt az olimpiákon.

A dobogó harmadik fokán is egy norvég, a sífutó Björn Daehlie áll 8 arannyal és 4 ezüsttel, neki azonban erre hat évre és három olimpiára volt csak szüksége. Daehlie-nek szerencséje volt, mert éppen karrierjének csúcsára esett, amikor a téli olimpiák kitértek a nyári játékok elől, így két év alatt két ötkarikás játékokon is részt vehetett. Bár tartalékként már 1988-ban is ott volt Calgaryban, akkor még nem indult. 1992-ben, Albertville-ben három aranyat és egy ezüstöt gyűjtött, két évvel később hazai pályán két-két aranyig és ezüstig jutott. Viszont a nevéhez fűződik az az emlékezetes hajrá, amikor az olasz váltó befutóembere lesprintelte őt Lillehammerben. Négy évvel később három arannyal és egy ezüsttel zárta le olimpiai karrierjét.

Nyolc olyan versenyző van, aki karrierje során hat aranyéremig jutott, ráadásul közülük ketten, a szánkós Tobias Arlt és Tobias Wendl még aktívak és ott lesznek a milánói-cortinai játékokon is, azonban ők legfeljebb két számban indulnak (kettes és váltó), azaz ők nem lehetnek veszélyesek Klaebo „első helyére” (más érmet nem szereztek eddig). A holland gyorskorcsolyázó Ireen Wüst éppen négy éve, Pekingben fejezte be pályafutását: 2006-tól 6 aranyat, 5 ezüstöt és 2 bronzot szerzett, s ezzel a téli érmek számában Björgen és Björndalen mögött a harmadik. Az orosz sífutó Ljubov Jegorova 6 aranyat és 3 ezüstöt szerzett, a francia sílövő Martin Fourcade 6 arannyal és 1 ezüsttel zárta pályafutását.

A rövid pályás gyorskorcsolyázó Viktor An pályafutása érdekesen alakult, ő ugyanis dél-koreai színekben versenyezve vett részt a 2002-es és a 2006-os játékokon, utóbbin pedig három aranyig és egy bronzig jutott. Azonban nézeteltérésbe került hazája szövetségével, ami miatt nem indult a 2010-es játékokon. Orosz állampolgárságra váltott és 2014-ben Szocsiban megismételte a nyolc évvel korábbi teljesítményét és 6 arannyal, valamint 2 harmadik hellyel zárt. Egy bronzzal maradt el tőle a német szánkós Natalie Geisenberger és egyaránt 6 aranyérme van a már említett Tobias Arltnek és Tobias Wendlnek, valamint a ’60-as évek legendás szovjet gyorskorcsolyázónőjének, Ligyija Szkoblikovának.

Az 5 aranyérme mellett 2-2 ezüstje és bronza van a német gyorskorcsolyázó Claudia Pechsteinnek és a norvég sílövő Johannes Thingnes Bőnek, míg Klaebo az orosz sífutó Larissza Lazutyinával és a ’20-as években egyeduralkodó finn gyorskorcsolyázóval, Clas Thunberggel áll holtversenyben.

Még egy érdekesség: esetleges milánói-cortinai négy aranyérmével Klaebo az összesített olimpiai listán is feljön a kilenc aranyérmet szerző szovjet tornász, Larissza Latinyina, a finn atléta, Paavo Nurmi, az amerikai sprinter, Carl Lewis és utóbbi úszó honfitársai, Katie Ledecky, Mark Spitz és Caeleb Dressel mellé, amennyiben azonban öt, vagy hat is összejön, akkor már csak a 23 aranyig jutó Michael Phelps előzné meg.