Hősies küzdelemben ugyan, de kikapott a magyar csapat 1934-ben a labdarúgó vb-negyeddöntőben.

NS-VÉLEMÉNY. A kapus potyát kap, a csatár ziccert ront, a bíró téved – ennyi és kész.

ALAPVONAL. A csapásokkal kapcsolatban mindig eszembe jut, mi lett volna, ha nincs a kudarc. Ha mondjuk Párizsban megnyerjük az olimpiát (voltak ilyen álmaink…), 1938-ban és 1954-ben a világbajnokságot, Marseille-ben nem maradunk alul 1969-ben, és kijutunk a mexikói vb-re. A magyar futball nívója, közege, háttere akkor is olyan lett volna, amilyen, megérett némi (némi?) reformra.

Az 1954. május 23. és július 4. közötti néhány hét volt Sebes Gusztáv Aranycsapatának legfontosabb időszaka.

Ötven esztendeje, 1974 tavaszán-nyarán Baróti Lajos hatvanas évekbeli válogatottjából hárman búcsúztak el a játéktól.

ALAPVONAL. Félreértés ne essék, tudom, hogy minden korszaknak megvannak a maga feladatai, ám azoknak tartalmuk van, a »magyar futball érdeke« kitételt viszont csak a hatás kedvéért csapták, csapják hozzá, ma ezt úgy mondjuk, hogy ilyen a marketing.

ALAPVONAL. Nálunk – mondjon bárki bármit – azóta is viszonylagos érdektelenség jellemzi a hazai kupasorozatot, eleink tettek róla eleget, hogy így legyen, a hagyomány pedig különleges dolog – a pénz, a marketing, a szóáradat nincs rá befolyással.

Nem véletlenül választottam címnek a klub indulójából vett jellemző sort, nálam a kottás-dalos buzdítások között az elsők között van.

ALAPVONAL. Kétségtelen, ahány eset, annyiféle. A hokisoké jól sült el, aligha véletlenül, mert ne feledjük, a jégkorong talán a legőszintébb, legegyenesebb sport a világon. A keménységével együtt. Galló Vilmos is bizonyította, minden tiszteletem az övé.

A Nagyvárad lett a bajnok, de a háború volt a legnagyobb ellenfél

Lakat Károly csapata kétszer legyőzte a spanyolokat – ott leszünk Tokióban!

ALAPVONAL. Udvarhelyi Gábor azt vallotta, amit Balczó András az öttusázókról, azaz homokra építik várukat. Mégis lehet maradandó. Esetében is, hiszen a klubunk, az öltözőnk falát díszítő alapelv követendő: politikai és vallásszabadság – ez a béke Margitszigete. Erről van szó, s nem az esetleges indulatokról.

ALAPVONAL. Ez legyen a legkisebb baja a csapatnak, de akad nagyobb is, és a jövőről egyelőre a legnagyobb jóindulattal is csak ennyi mondható: majd meglátjuk… Mindenesetre ma is elkelne egy profiper, csak éppen fordított előjellel. Jöjjenek igazi (ismétlem: igazi) profik – mind a vezetőségbe, mind a pályára.

A franciákat kétszer legyőzve Európa legjobbjai között a futballválogatott.

ALAPVONAL. Mifelénk sokan, sőt nagyon sokan szívesen turkálnak mások zsebében, bevallom, nekem nem kenyerem. Mondják, ha közszereplőkről, szűkebben a szórakoztatóipar jeleseiről van szó, nem lehetnek titkok, pedig dehogynem. Hidegen hagy, ki mennyit keres, ahogy másnak sincs köze ahhoz, hogy én mire vittem, viszem anyagilag. Nem beszélve arról, hogy már a kiindulópont is bizalmas, hiszen a futballistajövedelmeket (is) szerződés szabályozza.

NEKROLÓG – egy évtizeden át szolgálta klubját, kétszeres kupagyőztesként, bajnoki bronzérmesként, 11-szeres válogatottként vonult vissza.

1964-ben 0:3 után, itthon 4:0-ra legyőzve a Celticet bejutott a KEK-döntőbe.

ALAPVONAL. Ma már nem fontos a szurkoló, őrző-védő-támadók állnak őrt, védve a játékosokat. Mindenkitől. A klubok szigorúan ellenőrzik, mit szánnak alkalmazottjaik a nyilvánosságnak, miközben fogalmuk sincs, nem lehet, hogy mi volt a felek szándéka, miről beszélgettek. Az ellenőrök (cenzorok?) többsége kevesebbet tud az interjú szakmai követelményeiről, mint amennyi felhatalmazhatná őket valósan a felülbírálatra.

A világ legjobb bekkjének tartott vízilabdázó soha nem rejtette véka alá a véleményét.

ALAPVONAL. Ezek után ne csodálkozzunk azon, ha a sportolók is élnek a módival. A szerepek leosztva, a felek jól elvannak egymással. A sportszervezetek hirdetik az igét, ez az erkölcsi oldal, az egzisztenciális pedig, hogy a versenyzők közül jó néhány (na, annál azért több) igyekszik ügyeskedni.