ALAPVONAL. Bukovi Márton labdarúgó mesteredző tűnt fel a Népsport szerkesztőségének folyosóján és Pobuda Tiborba botlott, aki akkor már nyugdíjas napjait élte. A mester udvariasan köszöntötte a fotóst, megkérdezte, hogy telnek a napjai, aztán kis szünetet tartva azt mondta: »Apád volt az igazi fotós, te csak az árnyéka voltál!…« Az ítélet szíven szúrta Pobudát, aki – ahogy a szólás tartja – köpni, nyelni nem tudott.

ALAPVONAL. Bonyolítja az emlékeket, hogy most már a melbourne-i olimpia hetvenedik évfordulója köszöntött ránk, és a játékok egyre távolodnak tőlünk. Az elmúlt századok eredményei, sikerei megkapóak ugyan, mégis szánalmasak, ha arra gondolunk, mit szeretnénk az idővel véghez vinni, ha lenne hozzá hatalmunk. Marad az objektív és szubjektív idő.

ALAPVONAL. Hogy mi volt a mesterre jellemző a pengés kardvívásban? Abból az elvből indult ki: nem az a fontos, hogy adjunk, hanem az, hogy ne kapjunk. A fő súlyt a védésre és a riposztra fektette. Gyakran azt mondta: »Elég baj az, ha már támadni kell.« Ebből eredően, ha támadott, az áltámadásokat erőltette, és tempóval csípte meg ellenfelét.

ALAPVONAL. Az ima gyakori rituálé a sportolók körében, amely segít a stressz, a szorongás és az izgalom csökkentésében, továbbá motivációs eszköz a magas szintű versengésben. Tudományos vizsgálatok igazolják, és a személyes tapasztalatok árulkodnak teljesítményösztönző és koncentrációt erősítő hatásáról. Kritikus helyzetekben a remény fenntartását, a győzelemért folytatott küzdelem lelki táplálékát jelentik.

ALAPVONAL. Tudják, mi volna egy igazi verseny? Ha a rajt előtt koccintani lehetne mondjuk egy pohár bikavérrel; ha a táv felénél üdvözölni lehetne a közönséget, s továbbindulva még így is meg lehetne nyerni a versenyt.

ALAPVONAL. Élete végéig hordozta magában a gólokat. Ha megkérdezték, mondja el például, hogy az angol–magyaron hogyan kapta a második gólt, a félpályától elmondta, hogyan zajlott le az akció.

ALAPVONAL. És mit ad isten, egy idő után Janowski rendkívül jól állt a partiban, és jó előjelekkel nézhetett a végkifejlet elé. Egyszer csak Lasker belenyúlt a zsebébe, elővett egy szivart, és a tábla mellé tette. A lengyel azonnal felugrott és élénk gesztusokkal tiltakozott a versenybíróságnál. – De hiszen nem szivarozik – mondta a főbíró. – Nem, de fenyeget! – sziszegte a fogai között Janowski.

ALAPVONAL. Ebben a drámai helyzetben Vasbányai mentő kérdést tett fel – futballból. – Nézd – kezdte –, ha megmondod, hogy Kocsis Sanyi melyik válogatott mérkőzésen szerezte a legtöbb gólt, átengedünk. – Kollégáira nézett, és megvillant a szeme. Engem pedig elöntött a szeretet e nemes lelkű, csorbítatlan jellemű férfiú iránt, aki mindig diákpárti volt a tanárokkal szemben.

ALAPVONAL. A lelkesedés a leghatalmasabb fegyver. Hatalmasabb, mint a pénz, mint a hatalom, mint a befolyás. Egyetlen valóban nagyszerű dolog sem született meg nélküle. És nincs öregebb annál az embernél, akiben kihunyt ennek a lángja.

ALAPVONAL. Tudomásul kell vennünk, hogy az idegeskedés az egyik legtermészetesebb emberi funkció. 

ALAPVONAL. A hang, amely megmondta és útba igazított, ha éppen erre volt szükség.

ALAPVONAL. Nincs szükség egy könyvre, amely előtérbe helyezi a személyét, jobb a szerénység. Kétségtelen, szerény ember volt. Én azonban még nem adtam fel. Megpróbáltam meggyőzni. Érveim között szerepelt, hogy a fiatalok példaképeket keresnek, és Bozsik példakép lehet. De nem és nem. Hajthatatlan volt. Én pedig megcsalatva éreztem magam.

ALAPVONAL. – Fiatalon nagy jövőt jósoltak nekem a sportban – állította Ábel. – Ifjúsági bajnok voltam százméteres síkfutásban. – Valamikor nekem is azt mondták, hogy nagy kapus válik majd belőlem – emlékezett Áron. – Grosics volt a példaképem… Mi lett az álmokból? Nem sok…

ALAPVONAL. Hogy mi az őrültség? Voltaire szerint: »Rossz premisszákból helyes következtetésekre jutni.«

ALAPVONAL. Nincs ennél szebb megfogalmazás. A vers, amely engem is repít, Szép Ernő A futball című verse. Elolvasom egyszer, kétszer, háromszor, és nem tudok betelni vele. (…) Bevallom: beleszerelmesedtem ebbe a négyszer négy sorba, már tudom kívülről is, hiszen szólhatnának a szavak a ma emberének is.

ALAPVONAL. Onódy Lajos élete végéig büszke volt arra, hogy az 1955-ös húsvéti torna bécsi mérkőzésén zöld-fehér mezben játszatta a Fradit a Rapid ellen.

ALAPVONAL. Egy mérlegelni tudó, elfogulatlan sportriporter szimpátiát vált ki. A bölcsesség valódi megnyilatkozása pedig az, hogy csak a lényeges dolgoknak ad nyomatékot.