Sorozatunkban olyan személyiségeket, eseményeket mutatunk be a nemzetközi labdarúgás múltjából és jelenéből, akik vagy amelyek az adott kor politikai, társadalmi életében is jelentős szerepet játszottak. A negyedik részben Didier Drogbáról lesz szó, aki – honfitársai szerint – véghezvitte azt, amire még az ENSZ erői is képtelenek voltak: békét hozott az öt éven át polgárháborútól sújtott Elefántcsontpartnak.

Miközben Adriano hazatéréssel fenyegetőzik, Julio Cruz és Hernán Crespo pedig már a Roma felé kacsingat, az Internazionale a hiányzók távollétében döntetlenre végzett az Alberto Gilardinót és Adrian Mutut nélkülöző Fiorentinával.

A Roma vesszőfutása nem ért véget, az Udinese pedig tovább szárnyal: a friuliak 3–1-re legyőzték fővárosi vetélytársukat vasárnap, és ezzel a táblázat élére ugrottak. Az udinei siker titka sokak szerint az átgondolt gazdálkodásban és a kiszámítható klubműködésben rejlik.

Sorozatunkban olyan személyiségeket, eseményeket mutatunk be a nemzetközi labdarúgás múltjából és jelenéből, akik vagy amelyek az adott kor politikai, társadalmi életében is jelentős szerepet játszottak. A harmadik részben a palesztin válogatottal foglalkozunk, az apropót pedig egy történelmi mérkőzés adja: a csapat hivatalos FIFA-találkozón vasárnap szerepel először hazai pályán, Gázában.

A néhány napja pletykaszinten már emlegetett lehetőség mára bizonyossá vált: David Beckham, a Los Angeles Galaxy angol középpályása az amerikai élvonal holt idényében, 2009 januárjától márciusáig kölcsönben a Milanban futballozik. Az UEFA-kupában szereplő olasz egyesületben a „neves vendég” egyesek szerint a kisebb hullámvölgyben lévő Andrea Pirlót is kiszoríthatja.

A Chelsea-nél a José Mourinho-érában megszokott energiaspóroló hozzáállást a jelek szerint felváltotta a látványra és gólokra törekvő felfogás: Luiz Felipe Scolari együttese 5–0-val gázolt át idegenben a Middlesbrough-n.

Ami néhány éve még elképzelhetetlennek tűnt, mára sokak szerint Anglia felemelkedésének záloga lehet: Steven Gerrardot a csapat sikere érdekében ki kell hagyni a válogatottból. A liverpooli formáját Frank Lampard oldalán meg sem közelítő középpályás ráadásul maga is elismerte, nem érné meglepetésként, ha Fabio Capello szövetségi kapitány leültetné a kispadra.

Újabb nevet írhatunk fel a gyógyíthatatlan izomsorvadással járó gerincvelő-meszesedésben megbetegedett labdarúgók listájára: Stefano Borgonovóét, a Milant 1990-ben góljával a BEK-döntőbe juttató korábbi támadóét. A szörnyű eset példátlan öszszefogásra sarkallta az olasz futballközeget, a szerda esti Fiorentina–Milan jótékonysági mérkőzésen például kis túlzással több híresség lesz, mint a hét végi vb-selejtezőkön együttvéve.

Valószínűleg évek múlva is emlegetik majd azt a gólt, amelyet Zlatan Ibrahimovic lőtt az Inter Bologna elleni bajnokiján (2–1): a támadó ösztönös mozdulattal, sarokkal küldte a levegőben érkező labdát a kapuba. Persze 47-es lábbal könnyű varázsolni...

Meglepetésre az újonc Lecce állította meg a bajnokság meglepetéscsapatát, a listavezető Laziót, amely saját pályáján az utolsó percekben harcolta ki a döntetlent. A hős a bajnokin négy év után gólt szerző Simone Inzaghi volt.

Lelkiismereti kérdéseket vet fel a mohamedán vallású labdarúgók számára a ramadán. Ha megtartják az iszlám által előírt böjtöt, a Juventusból testi gyengeség miatt kikerülő Mohamed Sissoko sorsára juthatnak, ha viszont egészségesen táplálkoznak, a vallás törvényeit hágják át.

„Mi leszel, ha nagy leszel: futballista, futballista vagy futballista?” – alighanem ezt a kérdést tette fel édesapja Mauro Záratének, amikor a pályaválasztásról beszélgetett a fiúval. Az olasz góllövő listát vezető Lazio-támadó családjában hagyomány a labdarúgás: a nagypapa, a papa is ezt a sportágat űzte, és az ifjú Zárate fivérek közül négyen is beálltak a sorba.

A bajnokság kiszámíthatatlan versenyprogramja, a félig üres lelátók és a szurkolói rendbontások egyaránt hozzájárultak ahhoz, hogy a Serie A anyagi hullámvölgybe került. Elemzések szerint a 2008–2009-es idény bevételeit tekintve a Bundesliga lekörözheti az olasz élvonalat.

Sokáig úgy tűnt, a brazil Ronaldo a Manchester City színeiben újra visszatérhet a világfutball élvonalába, a kísérlet azonban kudarcot vallott: az erőnléti gondokkal küzdő, egyesület nélküli támadó hiába ígért évi ötven gólt az angoloknak, a klub új arab tulajdonosai láthatólag nem szívesen költenének „lejárt szavatosságú árura”.

Miközben a Milan vasárnapi kudarca kapcsán mindenki Carlo Ancelotti vezetőedző billegő (ám a klubvezetők nyugtató szavai alapján fel azért még nem boruló) kispadjáról és az „egy karámba terelt sztársereg” koncepciójának működésképtelenségéről beszél, hajlamosak vagyunk elfeledkezni a győztesről: a Gian Piero Gasperini vezette Genoáról.

Könnyen belebukhat Carlo Ancelotti vezetőedző a Genoától elszenvedett bajnoki vereségbe (2–0), amellyel a Milan lecsúszott a tabella utolsó előtti helyére. A gárdával a legutóbbi kilenc meccsből hetet elveszítő szakember napokon belül munka nélkül maradhat.

Veszélyben Carlo Ancelotti pozíciója: ha a Milan vezetőedzője nem győz csapatával a Genoa elleni bajnoki mérkőzésen, könnyen munka nélkül maradhat. Az amúgy is hullámvölgyben lévő klub vezetőinél az verte ki a biztosítékot, hogy a Kakával, Patóval, Senderosszal megerősített gárda a hét közben a svájci másodosztályú Luganótól sima vereséget szenvedett.

Az angol közvélemény Németország 2001-es kiütéséhez (5–1) hasonlítja a válogatott horvátok elleni vb-selejtezőn aratott fényes sikerét (4–1), Fabio Capello szövetségi kapitányról zengedez ódákat, és a mesterhármast elérő Theo Walcott félelmetes teljesítményéről áradozik. Időközben az is kiderült, a zágrábi diadal titka talán csak egy másfél centis fémdarabka volt...