Egérként szólva – Malonyai Péter jegyzete

Megmondom őszintén, nem tudom igazán fogni Lionel Messi anyagi körülményeit. Finoman fogalmazok – anyagi körülmények –, mert innen, a Bécsi útról nézve az évi körülbelül ötvenmilliárd forint felfoghatatlan összeg. Olyan nagy, hogy még álmodozni sem érdemes arról, mire költenénk, ha a miénk lenne. Legalábbis a józan ész határain belül, értve rajta, hogy nem kell mindenből (autó, ház, lakás, nyaraló, jacht és így tovább...) hat-nyolc, legalábbis a kihasználás minimális esélyével, csak azért, hogy legyen.

Azt nem tudni, képes-e egy átlagpolgárnál megszokott módon kapásból rávágni, mennyi pénze van aktuálisan, azt sem tudom elképzelni, hogy leül a feleségével és költségvetést készít egy-egy december végén a következő esztendőre, mire költsenek és mire nem. Hozzá képest földhözragadt még az általunk leggazdagabbnak tartott ember is, a jövedelme olyan hatalmas, hogy még irigyelni sem érdemes, valami kézzelfogható az önzéshez, a kapzsisághoz is kell.

Így aztán a legjobb, ha túllépünk az összegeken, az összefüggésekre figyelünk. Meglehet, ez is túlzás, mert hogy láthatnék bele egy-egy világcég, világsztár pénzügyi magatartásába? Mindenesetre az első reakciók jelzésértékűek. A felek, az FC Barcelona és Messi azon vannak kiakadva, hogy a szerződés részletei napvilágra kerültek. A jó Lionel perrel fenyegetve arra is figyelmeztet, nehogy valaki a családi életében kutakodjon, ami egy egykori rosariói kissráctól, aki szinte csak a futballtehetségében bízhatott, igazán körültekintő reakció. Meggyőződésem, nem is feltétlenül az övé, az őt szolgáló stáb aligha merül a ki a játék környékén hasznot húzókból.

Azt pedig ne felejtsük, hogy egy szerződés kiszivárogtatásáról beszélünk. Az egyik – és nem lényegtelen – oldal, hogy olyan papír áll a középpontban, amelyet a felek aláírásukkal hitelesítettek, jelezve szándékuk egyezését. És most – mondhatnak akármit – a klub térfelén valakinek elege lett Messiből, s tudva, hogy a világ a pénz körül forog, az összegeket tette közzé a megállapodásból, abban bízva, hogy ezzel rombolhatja a Barcelonából távozni kívánó világklasszis nimbuszát.

Az sem téma nálam, hogy Messi tudása, produkciója megér-e annyit, mint amennyit kap – engem a pénz uralma riaszt. Még úgy is, hogy nem új a jelenség, egy fél évszázaddal ezelőtti felmérés szerint az ifjú sportolók tíz esztendőt adtak volna az életükből, ha olimpiát nyerhetnek – az anyagiak miatt. Miközben, akárcsak én, mi, az akkori bajnokok a templom egereként figyelhetik csak Messit.

Is.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!