Szerencsés Real – Malonyai Péter jegyzete

Visszatért a múlt Madridban, Zinédine Zidane a kispadon, Keylor Navas újra a kapuban, a mellőzött Bale, Isco és Marcelo a kezdőben, s biztos győzelem a Celta Vigo ellen. És még a lelátón is többen voltak, mint néhány héttel ezelőtt. Az adatokat pedig megerősítették a kedvezményezettek, hiszen Bale lőtte a második gólt, a labdát Marcelótól kapta, az első találatot pedig Isco szerezte. Azután, hogy – tekintsük jelképnek – Asensio meglehetősen határozottan váltott ritmust a félpályánál. Kettő nulla, s mindenki mondogathatta, hogy lám, máris meglett az edzőváltás gyümölcse.

Egyébként nem történt semmi váratlan. Ha kizárjuk az előzményeket, csak azt láthattuk, ami megszokott. Egyrészt, ugyebár, az új edző mindig friss impulzust jelent, ha ez az új a diadalmas régi, akinek kifejezett tekintélye van, persze hogy összekapja magát a csapat. A korábban mellőzött, már-már száműzetésre ítélt futballisták pedig megmutatják, hogy kell némi hozzá nem értés ahhoz, hogy leírják őket.

Ami engem illet, nem feltétlenül Zidane felkészültségét, edzői kvalitásait emelném ki, hanem a viselkedését. Ha valaki, ő aztán nyugodtan mondhatta volna a nélküle végigszenvedett kilenc hónapra, hogy no lám, ugyan mire mentetek nélkülem?! Főként, hogy Bajnokok Ligája-győztesként (is) hánytak fittyet az igényeire az idény végén, olyan helyzetet teremtettek, hogy azt kelljen mondania, no, ezt aztán nem... Verhette volna a mellét visszatérésekor, vagy legalábbis – figyelve gesztusait – sokatmondóan elmosolyodhatott volna, de nem. Mindössze annyit jegyzett meg, hogy jól jött ez a néhány hónap, kipihente magát, föltöltődött.

Úriember. Önmagát adja. Ami igencsak megszolgált hatalmas tekintélye miatt szól akkorát, mintha hangosan triumfálna, elégtételről szónokolva. A Real Madridnak óriási szerencséje, hogy másodszor is le tudta ültetni a kispadra, jelenléte arra is elegendő, hogy a visszatérésén örvendezve, bizakodva figyelje a meccseket a Bernabéu népe. Mellőzve a türelmetlenséget.

Kilencszázadik mérkőzése volt ez a Realnak Florentino Pérez elnöki uralma alatt, hogy ünnepelt-e, nem tudom, ám hálát adhat a sorsnak, hogy olyan emberrel bánt méltatlanul, mint Zinédine Zidane.

Futballbűneit aligha gyónta meg, mégis közel a feloldozás.