Pep Guardiola nem szívbajos, mi mással magyarázhatnánk, hogy a Real Socieada elleni bajnokira nem a legerősebb kezdőjét küldte ki a pályára. Erre persze nem az ellenfél erőssége késztette volna, hanem a kényszer, hogy tartsa a hétpontos hátrányát a listavezető Real Madriddal szemben, amely a barcelonai ütközetet megelőzően a Getafe vendégeként gyűjtötte be az újabb három pontot (1–0).

A gránátvörös-kékek a Víctor Valdés – Dani Alves, Puyol, Mascherano, Adriano – Thiago Alcántara, Cesc Fabregas, Jonathan dos Santos – Cuenca, Messi, Tello tizeneggyel kezdett, miközben a padon olyan sztenderd emberek vártak bevetésre, mint Xavi, Sergio Busquets, Gerard Piqué, Abidal vagy éppen Alexis Sánchez.

Az 5. percben némi hazai mezőnyfölényt követően Lionel Messi veszélyeztetett, de Andrés Bravo nagyot mentett. Gyakorlatilag az ellentámadásnál a vendégek csatára, Diego Ifrán kapott remek indítást, de hiába került ziccerbe, Víctor Valdés is bravúrral hárított. A 9. percben aztán már Bravo tehetetlen volt, igaz rajta múlt a legkevésbé, hogy a katalánok vezetést szereztek. Messi cselezgetett a tizenhatos bal oldalán, majd remek labdával ugratta ki az üres területre befutó fiatal Cristian Tellót. Utóbbi finom – vagy szerencsésen félős – mozdulattal a kapu hosszú oldalába „simította" a labdát a kifutó Bravo mellett, alatt (1–0).

A folytatásban óriási mezőnyfölénybe került a Barcelona, a házigazdák járatták a labdát, a tőlük megszokott módon szőtték támadásaikat – nem nagyon érződött, hogy nem a teljes első soruk játszik, bár ez a vendégek kritikája is volt egyben –, és tízpercenként alakítottak ki nagyobb gólhelyzetet. A 17. percben Messi kényszerítőzött Thiago Alcántarával, majd az argentin közeli lövését lábbal védte Bravo. A 27. percben Messi kiugratását Fabregas lőtte kapu fölé, a félidő zárásaként Dani Alves lőtt el keresztbe némi kavarodást követően a kapu előtt. A házigazdáktól Carles Puyol ismét nagy lendülettel és nagy területet játszott be, többször vállalkozott cselsorozatra, de a gólszerző Tellót is vitte a kedve. Messi játéka néhol öncélúnak tetszett, más esetben meg alázatos csapatjátékosként tündökölt, aki szívesen szolgálja ki társait.

A második félidő elején kimerészkedett sündisznóállásából a Real Socieadad, Víctor Valdésnek kétszer is komoly védeni valója akadt. A labdabirtoklást tekintve még mindig messze a Barca volt fölényben, amely helyzeteket is kidolgozott, de azért a tűz nem lobogott a házigazdákban túlságosan. Erre érezhettek rá a vendégek a második félidő közepén, mert akkor feljebb léptek, és egyre többször próbáltak kezdeményezni.

Messi a 63. percben már Bravót is kicselezte, de jó helyzetből kicsit kapkodva egy visszafutó védőbe, Inigo Martínezbe lőtte a labdát – a közönség hangosan biztatta kedvencét, akinek a befejezésekkel nagyon nem volt szerencséje ezen a szombaton –, majd Javier Mascheranónak kellett sprintelve két támadó között tisztáznia.

A 69. percben Isaac Cuenca lőtt óriási kapufát, majd a kipattanóból Tello szerezhette volna meg második gólját, ha a labda nem érintette volna a gólvonalon álló, a lövés elől elugrani sem tudó Dani Alvest, mert így les miatt kifelé szabadrúgással folytatódott a játék. A 72. percben Messi már nem kegyelmezett: az argentin a bal oldalon tört be, kapott egy remek ütemű keresztlabdát Dani Alvestől, amit a kapujából kimozduló Bravo mellett emelt be a vendégek kapujába egy pattanás után (2–0).

Hogy ne legyen olyan nyugodt a házigazdák hajrája, arról a kispadról érkező Carlos Vela gondoskodott, aki a középkezdésből szépített. A 73. percben a mexikói támadó egy kiugratásnál használta ki, hogy a komplett hazai védelem csak leste őt – vélhetően túlnyugtatta őket a kétgólosra nőtt előny –, így higgadtan helyezett a kifutó és kivetődő Víctor Valdés alatt a hazai kapu jobb oldalába (2–1).

A hajrában a csereként beszálló Busquets a bal oldali védő helyén maradt a földön, hordágyon hagyta el a pályát. A gyakran szimulálással vádolt középpályást látva ezúttal még a társak arca is szenvedősre váltott, helyét azonnal Piqué foglalta el. A végjátékban akár ki is egyenlíthetett volna a Real Sociead – bár helyzete ehhez nem volt, inkább csak kedve –, a Barcelona pedig ölte az időt és a játékot.