Erdei Zsolt: Nekem ez az életem!

– Hogy van?
– A keddi bordatörésem óta éjszakánkét csak egy-egy órát tudok aludni. Sajnos egy bordasérülésnek ilyen a természete, volt már korábban bordarepedésem.

– Volt ideje elmélkedni: elkerülhető lett volna a sérülés?
– A sérülés mindig váratlanul jön. Kesztyűzés közben elengedtem egy balegyenest, ilyenkor az ember bal oldala védtelen, edzőpartnerem, Baran Attila egy felütéssel eltalált. Éreztem, hogy baj van, de akkor nem gondoltam törésre, és a kórházban a röntgen sem mutatta ki. Lehet, ha előrelátóbbak vagyunk, nem sérülök meg.

– Hogyan derült ki végül is a törés?
– Már a korábbi bordarepedésemnél is onkológus mondta ki a végső szót, én kértem, hogy ilyen szakterületű orvos is nézze meg a röntgent, s ez döntött.

– Alig volt meg a diagnózis, másnap az interneten fent volt a röntgenfelvétel. Ön mégsem nyilatkozott, mondván, a meccs törléséről szóló verdiktet a tengerentúli menedzsment mondja ki. Holott mindenki tudta, hogy törött bordával nem lehet kiállni.
– Nekem egyelőre minden mozdulat fáj, a beszéd is nehezemre esik, ráadásul a karrierem folytatásáról kellett döntenem. Most álltam ki a nyilvánosság elé.

– S hogyan döntött?
– Folytatom a bunyót, nekem ez az életem!

– Ezt örömmel hallom, de az előbb említette, némi körültekintéssel megelőzhető lett volna a sérülés. Mit ért ezalatt?
– Összetett dolog ez. A kesztyűzésnél felmegy az adrenalin, s ha nem is az ellenfél megsemmisítése a cél, mint éles meccsen, de dolgozik bennünk a virtus. Belemelegedtünk, nem is volt velünk edző, aki visszafoghatott volna. S hát nem is tizennyolc unciás kesztyűkkel edzettünk, és nem is éppen a legjobb minőségűben bokszolt a partnerem. De azt mondom, egy ilyen sérülés bármikor benne van a partiban.

– Ha összerakom a mozaikot, nyilvánvaló, hogy rutinos bunyósként, egykori világbajnokként egyszerre ennyi hibát nem követhet el. Lehet ezt a véletlen számlájára írni?
– Nem! Túlpörögtem magam az edzéseken. Levontam a következtetést: az én koromban kétszer egy nap nem lehet »meghalni« a tréningeken. Az sem megy, hogy napi százötven kilométert autózom edzésről edzésre.

– Úgy mondja ezt, mintha korábban nem készült volna mérkőzésre. S ha ehhez még hozzáveszem, az sem érthető, hogy Fritz Sdunek, akiről elmondta, hogy döntő helyzetekben lelkileg képes önre hatni, családi program miatt nem lett volna ott Amerikában ön mellett, akkor egyre értetlenebb az ember.
– A tengerentúli menedzsment szervezi a meccseimet, de a felkészülésbe nem szól bele, igaz, egy fillért sem ad hozzá, a szponzoraim segítenek. Ezt régebben az Universumban megoldották. Már az is nagy szerencse, hogy kijuthattam Vitalij Klicsko ausztriai edzőtáborába. Sdunekkel szakmai munka folyt, már itthon délelőttönként Klink Zoltán fizikai felkészítésein vettem részt, délután kesztyűztem. Tulajdonképpen tizenkét hétbe kell – kellett volna – belezsúfolni tizenhat heti munkát. Ami Sduneket illeti: ha most címmeccsem lett volna, nyilván szabaddá teszi magát, s ha kell, a jövőben is mellettem lesz.

– Mit szóltak a tengerentúlon a történtekhez?
– Mit szólhattak volna? Bár nem láttam, de biztos megnőtt a fejük. Más kérdés, hogy korrektek. Bíznak a folytatásban, továbbra is számítanak rám, remélik, hogy az idén még szorítóba lépek.

– Erre hogyan reagált?
– Mondtam, oké, de még le kell tisztuljanak bennem a dolgok.

– Már tudjuk, letisztultak, s folytatja. Mi szólt a folytatás mellett? Mert a ringben éles meccsen a másik megsemmisítése a cél. Ha egy szélső elfut a hátvéd mellett, még kihagyhatja a helyzetet. De a profi bunyó kegyetlen világ.
– Előbb is mondtam, a boksz az életem. Elnyújtottabb felkészüléssel elkerülhetőbbek a rizikófaktorok.

– Lassan másfél éve, hogy nem bokszolt. Nem sok a kihagyás?
– Ha nem eresztek le – márpedig nem –, egy közepes fizikai szintről neki lehet kezdeni a felkészülésnek.

– Szakmabeliek, mint például Kovács István és Csötönyi Sándor, annak adtak hangot, el kellene gondolkodnia a folytatáson. Értse úgy, a visszavonuláson.
– Elgondolkodtam! Hiába mond bármit Csötönyi Sanyi bácsi és Kokó, de ha élne, Papp László is, a saját megérzésem dönt.

– A pénz nem játszott szerepet a döntésben?
– Le... a pénzt! Vébéövet akarok a fejem fölé emelni! A Bokszvilágtanács és a Bokszvilágszervezet öve már volt a derekamon, jó lenne még egyszer világbajnoknak lenni.

– Elméletileg mikor léphetne ringbe leghamarabb?
– Ha minden jól alakul, december közepén. Ez persze nem jelenti azt, hogy akkor meccsem is lesz, de elvben már lehetne. Tény, hogy jó lenne még az idén bunyóznom!