„Neki köszönhető, hogy ennyi jó szakvezető dolgozik a Bundesligában”

OSZTRÁK HEGEMÓNIA ÉS LEVÁGOTT BIKAFEJ

Emlékezetesen alakult a 2005-ös év az energiaital-gyártó cégnek. Megvetette a lábát a Formula–1-ben, és kihasználta, hogy az Austria Salzburg csődöt jelentett. A klubot átszervezték, új nevet (Red Bull Salzburg), címert és színeket kapott a mezre. Létrejött a mindenki által könnyen megjegyezhető arculat, ráadásul a szurkolóknak volt idejük memorizálni az egymásnak feszülő vörös bikákat ünneplés közben: a legutóbbi 14 idényből tízszer az FC Red Bull Salzburg lett az osztrák élvonal aranyérmese. A Bajnokok Ligája csoportköre azonban nem jött össze a 2019–2020-as kiírásig, éppen ezért az üzletember úgy gondolta, Németországot is célba veszi. Olyan együttes volt a célpont, amely a legtöbb gazdasági szempontnak megfelel, alacsonyabb osztályban játszik, illetve szüksége van pénzügyi „injekcióra”.

A várva vár pillanat 2009-ben érkezett el: a lipcsei SSV Markanstädt megvásárlásával elindult a menetelés az ötödosztályból, RB Leipzig néven. A csapat megállíthatatlanul vette a lépcsőfokokat, de a sikeressége és gazdagsága hamar a gyűlölt együttesek sorába helyezte. A leglátványosabb tiltakozás 2016-ban történt a lipcsei csapat ellen, amikor levágott bikafejet (utalva az Red Bull kabalafigurájára) találtak a rendőrök a drezdai stadionban a Dynamo Dresden elleni Német Kupa-találkozó után, a hazai szurkolók így nyilvánították ki nemtetszésüket az új gazdag riválisnak. Azt követően akkor került ismét a figyelem középpontjába az újonc, amikor Bundesliga-licencért folyamodott, a tárgyaláson a 17 üzletember többsége a Red Bull, azaz a csapatot üzemeltető cég munkatársa volt.

A Német Labdarúgóliga (DFL) szabályzata szerint az egyesületeknek kötelező megőrizniük többségi tulajdonrészüket, illetve szavazati többséggel kell rendelkezniük. Ez a kitétel garantálja, hogy orosz iparmágnás és arab sejk sem szerezhet meghatározó befolyást Bundesliga-csapatban. A kérelmet végül elfogadták, és elvileg az 50+1 százalékos tulajdonosi részvételt rögzítettek, ami ugyebár ellentmond a szabályban leírtaknak. Az egyesületnek ráadásul kapóra jött, hogy 2006-os vb-re megépített stadion szinte kihasználhatatlanul állt. Amíg a klub történetének első idényében 2150 volt a hazai átlagnézőszám, jelenleg 41 454.

A PROFESSZOR ÉS TANÍTVÁNYAI

Dietrich Mateschitz hamar ráeszmélt, szüksége van valakire, aki kézben tartja a folyamatokat, ezért először Ralf Rangnickot kereste fel 2012-ben, hogy vállalja a Salzburg vezetőedzői posztját. Mivel a Professzor becenévre hallgató szakember nem lelkesedett az ötletért, az üzletember visszatért egy második ajánlattal: legyen Rangnick a sportigazgató a Salzburgnál és a Leipzignél is! Ezúttal nem kellett sokáig győzködnie, a sportvezető Helmut Gross társaságában kijelölte a két együttes útját.

„Fontos, hogy rövid távú döntéseim sikeresek legyenek, de azt is tudnom kell: egy vagy két év múlva milyen következményei lesznek az intézkedéseimnek – nyilatkozta a FourFourTwo-nak Rangnick, aki jelenleg a Red Bullnál a sport- és futballfejlesztési részleg vezetője. – Sokan úgy hivatkoznak ránk mint a futball fellegvárára, ha egyetemként működnénk, az Oxford, a Cambridge, a Harvard vagy a Yale lehetnénk.”

A Red Bull labdarúgóklubjainál használt működési modellt három fogalom határozza meg: tőke, koncepció és kompetencia. Rangnick erre az alapra építkezik. A szponzortól kapott pénzt leginkább az edzőközpontok és akadémiák fejlesztésére használják fel a szakember tanácsára, aki szerint az együttesek célja, hogy modern és kiváló lehetőségeket nyújtsanak a fiatal tehetségek fejlődéséhez.

„Ralf Rangnick személye megkerülhetetlen, ha a Red Bull klubjainak sikerességét vizsgáljuk – felelte a Nemzeti Sport megkeresésére Lőw Zsolt, aki előbb a Salzburgnál dolgozott másodedzőként 2014 és 2015 között, majd Lipcsében töltött három évet, s jelenleg a Paris Saint-Germain kispadján Thomas Tuchel segítője. – Hosszú karrierje során kitaposott egy ösvényt, s a felhalmozott tudásanyagát igyekszik mindenkinek átadni. Ő volt, aki lehetőséget adott korábbi labdarúgóknak, többek között nekem és Marco Rosénak is. A Salzburgnál Oliver Glasner Roger Schmidt másodedzőjeként tevékenykedett, ne feledjük, utóbbit is Rangnick karolta fel. Óriási hatással volt edzői pályafutásunkra, én a saját utamat kerestem, Rose meg akkor bontogatta a szárnyait, amikor segített nekünk.”

Érdemes megjegyezni, hogy a Bundesliga 7. fordulóját követően az első öt helyen álló csapatban négy olyan szakvezető is dolgozik, akinek van kapcsolódása az energiaital-gyártó céghez. A listavezető Borussia Mönchengladbach jelenlegi szakvezetője, Marco Rose korábban a Salzburg utánpótlás-, később a felnőttcsapatát irányította, Oliver Glasner (Wolfsburg) és Niko Kovac (Bayern München) másodedző volt az osztrák bajnoknál, Achim Beierlorzer a lipcsei utánpótlásban is tevékenykedett, míg Julian Nagelsmann a Leipzignél dirigál. Megkerülhetetlen Adolf Hütter személye is – Lőw Zsolt Ausztriában dolgozott vele –, aki az előző idényben az Eintracht Frankfurtot vezette az Európa-liga elődöntőjébe.

„A Red Bull tökéletesen magáévá tette a Ralf Rangnick és Helmut Gross által tanított filozófiát, amelyet az idővel mindenki csiszolgatott, finomított – folytatta Lőw Zsolt. – Az erős képzés titka, hogy az adott edző masszív alapokra támaszkodhat, és formálhatja saját tetszése szerint a már elsajátított anyagot. Rangnicknak köszönhető, hogy ennyi jó szakvezető dolgozik a Bundesligában.”

JÓ TANÁCS A SALZBURG MAGYAR ÜDVÖSKÉJÉNEK

A Salzburgnak és Leipzignek a 17 és 23 év közötti játékosokra kell fókuszálnia az átigazolási piacon, akik pályafutásuk első vagy második szerződésüket írják alá. A klubmodell egyik alappillére, hogy akik elmúltak már 24 évesek, nem számítanak tehetségnek. A Salzburg és a Leipzig feladata, hogy felfedezze a fiatal titánokat, fejlessze és felkészítse őket, majd haszonnal továbbadja olyan kluboknak, mint a Bayern München (Joshua Kimmich) vagy a Liverpool (Naby Keita, Sadio Mané).

A lipcsei klubnál a mai napig büszkék arra, hogy Timo Wernert (14 millió euróért), Willi Orbánt (kétmillió euróért) vagy Yussuf Poulsent (1.55 millió euróért) szerződtették. Utóbbi értékét 36 millió euróra, válogatott hátvédünkét húszmillió euróra taksálja a Transfermarkt, a 28-szoros német válogatott támadóét pedig 65 millió euróra becsüli.

„A tehetséges fiatalok felkutatását az FC Liefering, a Salzburg második csapata végzi – hangsúlyozta Lőw Zsolt. – Fontos, hogy a tizenhat-tizenhét éves játékosok az osztrák másodosztályban tudnak versenyezni, akik kiemelkedően teljesítenek, felkerülnek a Salzburgba. Utóbbiban már évek óta a nemzetközi színtéren is megméretnek a labdarúgók, a kupaporondon a jó szerepléssel kinyílhat előttük a világ.”

Korábban már láthattuk, két út is vezethet a Salzburgból a Premier League felé. Az egyik Sadio Mané példája, aki az osztrák együttes után a Southamptont választotta, majd a Liverpoolhoz került. A másik Naby Keita, aki a Poolhoz igazolása előtt lipcsei kitérőt tett. Vajon Szoboszlai Dominik, a Salzburg középpályása milyen döntést hoz?

„Mind a két játékos meghatározó tagja volt a Salzburgnak, Sadio Mané játékát látva már akkor világklasszis labdarúgó képe sejlett fel előttem – emlékezett vissza a magyar szakember. – Mégis mind a ketten voltak annyira intelligensek, hogy beiktattak még egy lépcsőfokot a pályafutásukba: Keitát sikerült Lipcsébe csalnom, Mané meg Anglia felé vitte az irányt. Előbbinek kifejezetten jót tett a Bundesliga, a német élvonal egyik legjobb középpályásaként távozott később Liverpoolba. Előrelépésük érdekében hoztak okos döntést, ami akkor nem jelentett hatalmas rizikófaktort, mégsem választottak olyan csapatot, amelynél megrekedt volna a fejlődésük. Ugyanezt javasolnám Szoboszlai Dominiknak.”