Az asszonyok dicsérete – Malonyai Péter jegyzete

JÓ A HANGULAT a Bayern Münchennél – jelentette a héten a csapat edzéseit kiemelt figyelemmel kísérő Bild. Márpedig a Bild meglehetősen szigorú, a legapróbb szenzációt is feltupírozó újság, már ifjú koromban tudhattam Heinrich Böll Katharina Blum elvesztett tisztessége című klasszikus regényéből.
De hagyjuk az irodalmat, az oldott hangulat ellenére a lírát is, hiszen Bayern–Dortmund meccs lesz ma Münchenben. Igen, a Der Klassiker, aminek nem csupán az a különlegessége, hogy egy pont hátrányban várja a Bundesliga rekordbajnoka, hanem a kispad is.

Egy hete menesztették Julian Nagelsmannt, hétfőn állt munkába Thomas Tuchel, akit követett hű társa, Lőw Zsolt. Nagy kettős az övék (még úgy is, hogy nem csupán ketten alkotják az edzői stábot), ahol Tuchel, ott Lőw is, így van ez már öt esztendeje.

A lekicsinylésre mindig hajlandó fanyalgók váltig mondogatják, hogy honfitársunk csak amolyan bójaállítgató a mester mellett, ami egyrészt baromság, másrészt nem mindegy, hol emelgetem a műanyagot, a Bayernnél vagy a Hengersor utcában a VCS Traktornál (sajnos már megszűnt).

Ráadásul nem véletlenül gondolkodnak lehetőleg állandó stábokban az edzők, Tuchel aztán különösen, mert mellette van Arno Michel, aki már 2009-ben Mainzban is segítette, s szeretné elhozni Anthony Barryt, akivel a Chelsea-nél dolgozott először.

Mert ugyebár a PSG (hat trófea) és a Chelsea (Bajnokok Ligája- és európai Szuperkupa-győzelem) után jött most a Bayern. Öt esztendő alatt szép pályaív, különösen úgy, hogy Párizsból és Londonból nem önszántából távozott Tuchel s vele Löw Zsolt. Szakmai fogásokba nem mennék bele, ám lényeges, hogy segítői kapcsán azzal kezdte, hogy megköszönte a feleségeknek, hogy eltűrik férjüktől a mostani hirtelen munkába állást (is).

A másik oldal, a méltó válasz pedig a mi büszkeségünk is. Lőw Zsoltnak esze ágában sem volt egyszer sem harcolni azért, hogy főnöke menesztésekor ő lépjen a helyébe, vagy maradjon, felállt ő is, mert ugyebár jóban, rosszban…

Ez persze a házasságkötéskor divatos szólam. Azóta már mondták nekem is otthon, hogy „Rendben, de mikor jön már a jó...?”, ám reményeim szerint ez csupán amolyan asszonyi vicc (és nem is a legjobb).

A lényeg azonban, hogy újra együtt, újra egymásért, újra jóban, rosszban, nem akárhol és elsőre nem is akármilyen erőpróbán: itt a Bayern–Dortmund.

Aztán majd megnézzük a Bildet.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!