Németóra – Malonyai Péter jegyzete

Tegye fel a kezét, akit meglepett, hogy az Európa-bajnokság után Hans-Dieter Flick váltja
Joachim Löwöt a német labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányi posztján! A kérdés költői, a próba virtuális, de százat egy ellen, hogy nincs érdeklődő, akit megdöbbentene a hír.

Tegye fel a kezét, akit meglepett, hogy az Európa-bajnokság után Hans-Dieter Flick váltja
Joachim Löwöt a német labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányi posztján! A kérdés költői, a próba virtuális, de százat egy ellen, hogy nincs érdeklődő, akit megdöbbentene a hír.

Nem csupán azért, mert Flick a Bayern élén enyhén szólva is bizonyított, azért is, mert korábban Löw jobbkeze volt, így a szakmai folytonosság sejthető.

A németeknél, egy bizonyos történelmi korszakban nyugatnémeteknél, ez a kulcs. A leglátványosabb példa a Sepp Herberger, Helmut Schön váltás. Herberger 28 esztendőn át irányította a Nationalelfet, búcsúja után egyértelmű volt, hogy Schön következik. Hogy mindketten világbajnok csapatot jegyezhettek, talán természetes is, 1954-ben a mi máig nem múló szomorúságunkra lett vb-győztes a csapat, 1974-ben pedig a „világkedvenc” hollandokat hazai pályán legyőzve.

A múlt század elejének válogató bizottsági korszakát leszámítva, hivatalosan 1926-ban nevezték ki az első kapitányt, Otto Nerzet, aki bronzéremig vezette csapatát az 1934-es világbajnokságon. Vele együtt mindössze 11 kapitánya volt és van a legjobbaknak, ideértve már Flicket is. Meglehetősen kis szám, ám magától értetődő, ha azt nézzük, hogy Erich Ribbecket (1998–2000) leszámítva valamennyien hoztak érmet a nagy tornákról, magyarán a világelitben tartották a német futballt.

Kilencvenöt év – 11 kapitány… Ezt nem lehet eleget ismételgetni. Az összehasonlítás pedig kézenfekvő, természetesen velünk. A hivatalosnak számító adatok szerint nálunk ötvenhatszor neveztek ki új kapitányt, néhányan közülük (Baróti Lajos, Mészöly Kálmán, Bicskei Bertalan például a közelmúltból) többször is bizalmat kaptak, ezzel együtt 69-re emelkedik a szám. Hogy ez jó-e vagy sem, nem veszem a bátorságot az egyértelmű véleményre, mindenesetre bizonyság arra, hogy nálunk nem a szakmai vonulat, hanem az eredmények döntöttek búcsúról, érkezésről.

Nem a szakma. És ez nem a legjobb. Még akkor sem, ha a kispadot kiérdemlők egyike-másika hozott újat a pályán is, gondolok itt elsősorban Sebes Gusztávra vagy Mezey Györgyre. És akadt, aki eredményeivel (is) bizonyított, itt van rögtön Marco Rossi és az Európa-bajnokságra készülő csapat.

Hogy ott lesznek a tornán, ennek is köszönhető, hogy a német váltás érdeklődést kiváltó téma lehet nálunk, nem azt találgatjuk, hogy ki lesz az ötvenhetedik új. Nálunk.

Így aztán ismeretlenül is kívánhatunk sok sikert Herr Flicknek.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!