Nem csupán szakavatott Eddie Murphy-rajongók emlékezhetnek a 2000-es évek egyik legjellegzetesebb támadójára, a fénykorában is mindig kissé félvállról vett csatárra, Jimmy Floyd Hasselbainkre.
Született: 1972. március 27., Paramaribo (Suriname) |
Állampolgársága: holland |
Posztja: csatár |
Magassága/testsúlya: 183 cm/86 kg |
Eddigi klubjai: Telstar (1990), AZ Alkmaar (1991–1993), Neerlandia (1993–1995), Campomaiorense (1995–1996), Boavista (1996–1997), Leeds United (1997–1999), Atlético Madrid (1999–2000), Chelsea (2000–2004), Middlesbrough (2004–2006), Charlton (2006–2007), Cardiff (2007–2008) |
Válogatottbeli meccseinek/góljainak száma: 23/9 |
Klubjaiban: 468 bajnoki/197 gól (összes tétmeccs: 576/245) |
Legnagyobb sikerei: Portugál Kupa- és Szuperkupa-győztes (1997), angol Szuperkupa-győztes (2000), 2x angol gólkirály (1999, 2001), portugál ezüstcipős (1997), spanyol ezüstcipős (2000), angol ezüstcipős (1998), vb-4. (1998) |
Az 1972-ben Suriname-ban született ék pályafutásában volt időszak, amikor egyszerűen nem talált magának rendes klubot: két szezon erejéig a Neerlandia nevű amatőrcsapatban kergette a labdát. Gólkirályi fényéből visszalesve érthetetlen ez a tény, de úgy már korántsem az, ha eláruljuk: első három hollandiai évadjában, a Telstar és az AZ Alkmaar színeiben harminckilenc mérkőzésen mindössze háromszor vette be az ellen kapuit. Mindezek fényében valóságos csoda, hogy 1995-ben a portugál Campomaiorense (később itt futballozott Vincze István is) egyik különösen éles szemű játékos-megfigyelője rábukkant, és magával vitte. A Portugáliában töltött két idénynek sokat köszönhet, például a Jimmy becenevet.
Állítólag az ottaniak nehezen tudták kimondani eredeti keresztnevét, amely pedig (Jerrel) igazán nem nyelvtörő. A Jimmy ettől függetlenül rajta ragadt, így hívták a következő szezonban a Boavistánál is, ahol már húsz bajnoki gólt termelt. Ismert játékos lett belőle (sokszor éppen Jimmyként emlegették, mezén is ez szerepelt), nemzetközi sztárrá azonban az érte mai hárommillió eurót adó Leedsben vált.
Ami a portói Jardel árnyékában nem sikerült húsz találattal, Angliában összejött tizennyolccal: Michael Owennel és Dwight Yorke-kal holtversenyben gólkirály lett. Ám a holland összerúgta a port klubjával – kevesellte fizetését –, az Atlético Madrid pedig húszmillió akkori dollárt (ma 16.7 millió euró lenne) fizetett érte. Madridban annak ellenére, hogy a csapat szégyenszemre kiesett, 24 góllal második lett a mesterlövészek listáján. Ez pontosan a fele volt az Atlético által szerzett gólok számának! Ekkor jött el a Chelsea ideje, Hasselbaink pedig a „kékek” legdrágább igazolása lett, debütálásként a 2000-es angol Szuperkupa-mérkőzésen (akkor éppen Charity Shield) betalált a Manchester Unitednek.
A válogatottban viszont Denis Bergkamp, Patrick Kluivert, Pierre van Hooijdonk, Roy Makaay és Ruud van Nistelrooy miatt soha nem lett igazi alapember – pedig második londoni idényében a Coventrynek négyszer köszönt be, összesen pedig 23-szor a PL-ben, amivel másodszor is gólkirály lett. Az oranjével viszont csak egy nagy tornára jutott ki: az 1998-as világbajnokságra, amely szintén nem róla szólt.
2002-ben már arról lehetett hallani, hogy a Chelsea kész eladni Hasselbainket, de az FC Barcelona hiába kínált a támadóért 15 millió eurót. Hasselbaink nem sokkal később visszaesett, de 2004-ben harmadszor is a klub legeredményesebb játékosa lett négy esztendőn belül (az összes sorozatot belevéve 18 góllal). Pedig a „nyakára hozták” Adrian Mutut és Hernán Crespót is. Aztán a nyáron José Mourinho jött, a holland pedig ment: Middlesbrough-ba, 32 évesen.
A Boróval a második, egyben befejező idényében nagy meglepetésre az UEFA-kupa végső párharcáig meneteltek, ott azonban egy jobb csapattal találták magukat szembe, a Sevillával. Ami Floydot illeti, sorozatban a tizenegyedik bajnoki szezonját is tíz gól fölött zárta!
Ezután a Charltonhoz szerződött, ahol az első találatát éppen a Stamford Bridge-en szerezte, de nem ünnepelt – a drukkerek tapssal jutalmazták ezt. A jó kezdés után hosszú gólcsend sújtotta, amelyet januárban éppen egy másik exalakulata, a Middlesbrough ellen tört meg, szerény gólörömmel. 2007-ben a másodosztályú Cardiffhoz igazolt, ahol azt remélték, a liverpooli ikonnal, Robbie Fowlerrel remek csatárduót alkot majd – ebből kevés vált valóra. Ettől függetlenül Hasselbaink stabil kezdő lett a walesieknél, nagy szerepe volt abban, hogy a gárda el tudta verekedni magát az FA-kupa döntőjéig. Ez volt hattyúdala, a szezon végén visszavonult.
Azonnal edzőnek állt, megszerezte a különböző licenceket, ahogyan ez arrafelé is illik, és noname angliai amatőr (Woking), majd korosztályos csapatok (Chelsea U16, Nike Akadémia) mellett szerzett rutint új pályáján. A jó startot viszont elmulasztotta (2009-ben az akkor harmadosztályú Norwich Citynél és a feljebb szereplő Queens Parknél is felvetődött neve), így alulról építkezik: jelenleg a szebb napokat is látott Nottingham Forestnél az ír Sean O'Driscoll segédedzője.