Gaál Gyöngyi túllépett a vb-n elkövetett kapitális hibáján

– Azt mondta, külföldön sokkal jobban elfogadják a női játékvezetőket. A nőknek nálunk még mindig a konyhában a helyük?
– Sokszor ez köszön vissza. Pedig mi megpróbálunk úgy teljesíteni, mint férfitársaink. Fizikailag persze van egy határ, azon felül nem javasolt, hogy nők európai topligákban működjenek, mert a
munka melletti edzéssel erőnlétben nem tudjuk tartani a lépést kilencven percen keresztül egy
profi játékossal, ám döntéseinkben nem biztos, hogy többet hibázunk, mint a férfikollégák.

– Ha már itt tartunk... Miként élte meg a legutóbbi világbajnokságot?
– Nagyon nagy dolog volt kijutni, hiszen az ember négy évig készül rá. Mindenki a legjobb formáját szeretné hozni, senki sem azért megy oda, hogy valamilyen bakival kerüljön be az újságokba. Ez azonban nem mindig sikerül... Nekem akkor és ott úgy álltak a csillagok. Peches szituáció volt, de el kell fogadni, ehhez a pályához szerencse is kell. Hogy ne az én meccsemen történjenek azok az esetek, amelyekből utána oktatófilm lesz. Fortuna segítsége kell hozzá, hogy jó időben jó helyen legyél, ne álljon előtted senki. Másrészt viszont a hiba benne van a munkában, emberek vagyunk, hibázunk. Csak nem mindegy, hogy milyen meccsen. Ha a megye egyben történik, senki sem beszél róla, maximum a faluban téma. Így viszont…

– Min múlt, hogy elnézte azt az esetet?
– A kapufáról jött vissza a labda, álmomban nem gondoltam volna, hogy egy világbajnokságon valaki kézzel megfogja. Én már a következő játékhelyzetre koncentráltam, elfordultam, nem is néztem arra. Éreztem, hogy történt valami, de egy „hasfájás" miatt nem fújhat az ember tizenegyest. Kívülről semmiféle segítséget sem kaptam a három kollégámtól.

– Mi történt a szünetben?
– Addig csak sejtettem, hogy történt valami, a szünetben azonban mindannyiunk számára kiderült, hogy elmaradt egy nyilvánvaló büntető. Nem volt jó érzés, de vissza kellett menni a pályára, fegyelmezni, kézben tartani a mérkőzést.

– Nem lehetett könnyű.
– Azonnal tovább kellett lépnem. Ha nem teszem, hibát hibára halmozok. Objektívnek kellett maradnom, nehogy utólag még azt vessék a szememre, hogy kompenzáltam. Az ausztrál edző egyébként korrekt volt, a mérkőzés után azt mondta, mérgesebb volt a játékosára, akiről két gólt kaptak, mint rám. Voltak persze kevésbé korrekt nyilatkozatok, és elvitték az esetet bulváros irányba. Így jártunk. Nagy nevek is hibáznak, mégis élnek, csinálják tovább.

– Kapott igazságtalan kritikát?
– Nemrég járt itt egy német újságíró, aki azt mondta, azért hibáztam, mert nem megfelelő mérkőzéseken készülök. Ezzel nem értek egyet. Ha két-három ütés, rúgás után nem állítok
ki valakit, vagy gólhelyzetben mindenki látja a szabálytalanságot, és nem adok piros lapot,
akkor alkalmatlan vagyok. De hogy nem látok egy helyzetet, aki pedig segíthetne, nem segít,
az más lapra tartozik. Persze, nekem kell elvinnem a balhét, és nem is akarom rákenni senkire
sem a történteket, de nem lehet egy hiba alapján megítélni valakinek az egész pályafutását.

– Volt valamilyen következménye a hibájának?
– Szerencsére nem. Az UEFA játékvezető-küldője azt mondta, ismeri a képességeimet, ő is hibázott már, átérzi a helyzetemet, ezért is mondja, hogy semmi gond, a bizalom töretlen.

A TELJES INTERJÚT ELOLVASHATJA A NEMZETI SPORT PÉNTEKI SZÁMÁBAN.