Várhidi: Profi edző vagyok, várok a megfelelő ajánlatra, ez az életem

– Lányokat futtat?
– Majd júliustól – válaszolta nevetve Várhidi Péter. – Akkor kezdődnek az edzések a Vesta-City Line nevű női futsalcsapatnál.

– Igazán nem akarom megbántani, de olyan lehet ez, mint amikor egy ismert operaénekesnek a Pocakos Lakatos falatozóban kellene rendszeresen előadnia az Akácos utat…
– Egyáltalán nem értünk egyet! Profi edző vagyok, természetesen várok a megfelelő ajánlatra, hiszen ez az életem, ez a szakmám. De ahhoz senkinek semmi köze, hogy mit csinálok a szabadidőmben. Szeretem az amatőr labdarúgást, ráadásul a futsal a jövő sportja, magam is lelkesen űzöm, így természetes volt, hogy vállalom a felkérést – hangsúlyozom, hobbiból teszem.

– Immár fél éve hivatalosan munkanélküli. Mennyire viselte meg az elmúlt időszak üressége?
– Szerencsére a Sport Televízióban rendszeresen dolgozhatok szakkommentátorként, így hivatalosan is a sportág közelében maradhattam, továbbá naprakész információim vannak minden csapatról, hogy bármikor újra kispadra ülhessek.

– Mit gondol, miért nem hívják sehová?
– Fogalmam sincs. Nyíregyházán tárgyaltam, többször is láttam a Spartacust, ha rajtam múlik, belevágtam volna a munkába, de valamiért ott sem kellettem. Ám nem is ez bánt a legjobban, hanem az, hogy az MLSZ-ben nem hagytak dolgozni, és most nem a válogatottra gondolok.

– Kapott két meccset az utánpótlás-válogatottal, igaz, abban nem volt sok köszönet: ahogy a szerbek elverték a mi szépreményű gyerekeinket…
– Ez így nem igaz. Az a szerbek elleni két mérkőzés még nem az én munkám kezdetét jelentette. Az a csapat Róth Antal már kiesett, elbúcsúzott együttese volt, s kellett valaki, aki leül a kispadra. Én azt szerettem volna, hogy a következő generációval újult erővel vágjak bele a munkába, de ezt a lehetőséget is elvették tőlem.

– Mondja meg őszintén, amikor Szentes Lázárt finoman eltanácsolták Újpestről, nem fordult meg a fejében, hogy ismét lehetőséget kap korábbi csapatánál?
– Nem titkolom, bizony gondoltam erre. Sohasem tagadtam az újpesti kötődésemet, de azt hiszem, ez természetes. Hogy mást ne mondjak, tizenegy éve velem volt legutóbb bajnok a lila-fehér együttes, így azt mondtam magamban, talán megint eszébe jutok valakinek. És elhiheti, nem a pénz motivált, hiszen nagyjából tisztában vagyok vele, hogy milyen nehézségekkel küszködnek a Megyeri úton. Dolgoztam már egy évig is fizetség nélkül Újpesten, úgyhogy most is boldogan belevágtam volna.

– Mi lesz, ha júliusban és augusztusban sem csörren meg a mobilja, és nem keresi önt egyetlen hazai klubtulajdonos sem?
– Látja, ebbe még nem is mertem belegondolni. Akkor várok tovább, s ahogyan ön mondta, futtatom a lányokat az edzéseken.

VÁRHIDI PÉTER VÉLEMÉNYÉT A VÁLOGATOTT ESÉLYEIRŐL ÉS A KÜLFÖLDI EDZŐKRŐL ELOLVASHATJA A NEMZETI SPORT PÉNTEKI SZÁMÁBAN!