Tizenhárom góllal volt jobb a Kemény-csapat

S hogy kik hagyták még ki a délutáni mérkőzést? „Akik a vízben vannak” – adott megoldást Biros Péter. Míg ugyanis a többiek gimnasztikáztak, a medencében Szécsi Zoltán, Steinmetz Ádám, Fodor Rajmund, Kuncz Tamás és Hárai Balázs labdázgatott, azaz ők szorultak a lelátóra a mérsékelt érdeklődést kiváltó találkozón. Az előző napi 16–5-ös diadal, a korai kezdés és a tévékamerák jelenléte magyarázhatta az üres lelátókat.

Kemény Dénes érdekes szerkezetben küldte be a kezdő hetest, ugyanis a jobb oldalról balra vezényelte Hosnyánszky Norbertet, míg Varga Dániel szerepelt a rossz kéz oldalon Kiss Gergely mellett. Öt percig nem sok történt, legalábbis gól egy sem esett, mert az első hat magyar támadás végén vagy a blokk, vagy a kapufa, vagy Michal Gogola hárított. A Varga testvérek szemét csípte leginkább a nulla, így előbb Dániel középről kilőtte a jobb alsó sarkot, majd jött Dénes egy ejtéssel, és egy ötméterest is értékesített. Jászberényi Gábornak hat és fél perc elteltével akadt először dolga, amikor a kapufára segítette a veszélyesen közeledő labdát. A második negyedben hatszor hárított Gogola, két magyar ziccer is kimaradt, és a kapufával sem kötöttünk barátságot. Azért így is néggyel nőtt a góljaink száma, míg a szlovákok két emberelőnnyel éltek.

A szünet után fórban továbbra is százszázalékosak maradtak a vendégek, ami kritika a hátrányos védekezésünkre nézve, ugyanakkor Kemény Dénes elégedetten nyugtázott két, megúszás után születő gólt. Ez azt sugallta, hogy valamelyest felpörgött a válogatott a szívnyugtatóval felérő meccsen. Az utolsó játékrészben a negyedik hazai ejtéstalálatot jegyezhettük fel Kiss Gergely jóvoltából, Kis Gábor pedig azzal büszkélkedhetett, hogy mind a négy ötméterest ő harcolta ki. A záró sípszó előtt kevesebb mint három perc alatt négyszer nyúlt maga mögé a látogatók cserekapusa, Dudás György, így a csütörtöki különbséget is felülmúlta a magyar csapat. Akkor 11, most 13 góllal volt jobb a szlovákoknál.
Hétfőn a Margitszigeten folytatódik a felkészülés a Világkupára.

MAGYARORSZÁG - SZLOVÁKIA 17–4
(3–0, 4–2, 4–1, 6–1)
Eger, 400 néző. V: Kiszelly, Fekete
MAGYARORSZÁG: Jászberényi – Hosnyánszky 1, Biros 2, Molnár T. 1, Steinmetz B. 1, Varga Dániel 1, Kiss G. 1. Cs: Nagy V. (kapus), VARGA DÉNES 3, VÁRI 2, Gór-Nagy, KIS G., Kásás 2, KISS CS. 3. Szövetségi kapitány: Kemény Dénes
SZLOVÁKIA: GOGOLA – Kratochvil, Vidumansky, Nagy 1, PALASCÁK 2, Baco 1, Szabo. Cs: Dudás (kapus), Zareva, Seman, Grutka, Suster, Sakác, Bundschuch. Szövetségi kapitány: Vidumansky László
Gól – emberelőnyből: 4/3, ill. 4/4
Ötméteresből: 4/3, ill. –

Mestermérleg
Kemény Dénes: – Fegyelmezetlenek voltunk emberhátrányban, de ahhoz képest, hogy nagy a feszültség a játékosokban a Világkupa-csapatba kerülés tétje miatt, elégedett voltam velük.
Vidumansky László: – Nem sikerült tíz gól alatt tartani a magyar válogatottat. Talán a fáradtság számlájára írható, de a végén már morálisan is összezuhantunk.