Nehéz győzelem volt? Nehéz győzelem volt?
Voltak rizikós helyzetek… Nem volt könnyű – mondta Litkey Farkas. – Az öt leggyorsabb hajó rögtön a rajt után ellépett a mezőnytől, s akkor elkezdődött a különcsatánk a Rafficával. Király Zsolték szép kis előnyt szereztek Keneséig, de nem ijedtünk meg – bíztam benne, hogy a kreuz szakaszon jobbak leszünk náluk. Aztán ami történt, felülmúlta a terveimet: Siófokig utolértük, utána pedig meg is előztük őket.
Ez volt a taktika?
Az alaptaktika a „szoros emberfogás” volt, de menet közben megváltoztattam: úgy döntöttem, nem választom ugyanazt az irányt, amelyet ők, hanem megpróbálom a legrövidebb úton elérni Füredet. Közben kétszer-háromszor leállt a szél, akkor azért félő volt, hogy felzárkóznak ránk az ellenfelek, de végül ez nem történt meg.
A diadalmámor ugyanolyan édes volt most is, mint első alkalommal?
Elképesztő, katartikus élmény, amikor az ember a győzelem tudatában éri el a füredi mólót. A mostani verseny előtt például egyáltalán nem tudtuk, mire képes a Raffica, mert ilyen formájában még nem versenyeztünk ellene. De éppen ez a szép a Kékszalagban, hogy vannak kiszámíthatatlan részei.
Mint az önök hét eleji árboctörése?
Na igen, az megijesztett. Szerencsére Paulovits Dénes gyorsan reagált, és rövid idő alatt begyógyította a másfél méteres repedést.
Ha nem titok, mennyit készültek a versenyre?
Összeszámoltam, az idén összesen hatvankét napot voltunk vízen, ami sok, nagyon sok.
Ön nagy taktikus hírében áll, tavaly például, ha jól emlékszem, összesen tizenhat kiló fogyást írt elő a legénységnek. Az idén mi volt a feladat?
Most hízniuk kellett, mert kellett a súly a hajóra.
Amitől aztán a célban megszabadultak.
Hagyomány, hogy az újoncokat bedobjuk a vízbe – most ketten voltak, Müller László és Kirchknopf Gábor –, de azt hiszem, soha ennél szívesebben nem ugrottak még bele a Balatonba…
